Pages

2010. június 2., szerda

Tudóskör

A sokgyerekes lét egyik legszórakoztatóbb és soha meg nem unható foglalatossága az, hogy a szülők lajstromozzák, hogy mi mindenben hasonlítanak a gyerekeik és mi mindenben különböznek.

Mert a szülő egyébként, mint olyan, már az első gyereknél tervez: ahogy gömbölyödik az anyuka pocakja, úgy gondolja ő egyre inkábba azt, hogy na, ő aztán nem fog kiabálni ezzel a csodával, aki itt nő a hasában. És igyekszik majd elkerülni a "Ne...!"-vel kezdődő mondatokat, nehogy már negatívvá váljon a kis tündér.... Türelmes lesz, és mindig öröm lesz ringatni ezt a babát, még ha hajnali 2-től 5-ig is kell majd. És különben is, nyugodt baba lesz, aki természetesen végigalussza az éjszakát. Mert csak az ingerlékeny, türelmetlen szülőknek alszik rosszul a babája... És folytathatnám... Az apuka? Ő persze a focimeccseket tervezi: először majd a kertben, a girbe-gurba lábú fiacskájával, aki istenadta tehetség lesz (hiszen apja fia!!!), majd később a világ legjobb csapataiban rúgja majd a bőrt.... Amikor felmerül, hogy nem férfiú növekszik az anyuka szíve alatt, akkor a csalódásból felocsúdva máris folytatja a tervezgetést: a lánykának is, aki persze gyünyörű lesz, ugyanúgy lehet majd magyarázni a világ érdekességeiről és ő majd rátapasztja ragyogó tekintetét és issza majd a szavait...

No, itt ébredjünk fel, és kanyarodjunk vissza a valósághoz - legalábbis a miénkhez. Persze, a babavárós női álmodozásaimat sem sikerült teljesen (hm, hm...) megvalósítani, de itt most az apás képzelgésre térnék ki részletesebben, beleszőve az elején megpendített fantasztikumot a gyurmaelméletnek elnevezett gondolatmenetemről: mármint, hogy ugyanabból a gyurmából milyen sokfélét lehet "készíteni" (azaz: anya és apa ugyanaz és a csemeték meg jaj, de különböznek...).

Szóval, Zoli, annak idején, "bepróbálkozott" már Zitánál is: elvittük őt ide-oda (várak, múzeumok, városkák, erdő-mező, stb..) és Zoli szerette volna lekötni a figyelmét a nagyon érdekes magyarázataival... Erre mit csinált a mi kis drága elsőszülöttünk? Ide-oda csapongott, nem maradt egy helyben, belevágott apja szavaiba és teljesen másról kezdett mesélni. Zoli sokszor bedühödött, kissé "megsértődött" lányára és abbahagyta a magyarázatot. Sokkal később jöttünk rá arra, hogy Zita tulajdonképpen figyelt és megjegyzett mindent. A maga módján.... Nemrégiben, egy családi vacsora során, a honfoglalás került szóba. Zolinak ezúttal sikerült egy nagyívű, ámde a gyerekek számára is érthető eszmefuttatást végigvinnie, amikor is valahogy az is felmerült, hogy élnek-e még olyan népek, akik NEM jöttek el a "magyarokkal" a Kárpát-medencébe. Mondtuk, hogy igen, és Zoli kezdte is mesélni, hogy volt egy híres magyar kutató, aki ezeket a népeket próbálta megismerni "az Urál mögött", amikor is Zita, a lehető legtermészetesebben rákérdezett: Kőrösi Csoma Sándor?
Itt rájöttünk -főleg Zolinak volt erre szüksége...-, hogy Zita mostanában érett meg arra, hogy igazán értékelje a lexikális tudás szépségét, hogy megérezze: érdemes a világ érdekességeiről alaposan tájékozódni. Zita irányultsága is evidenssé vált: a humán vonal érdekli, a történelem, az irodalom, a színház, a mozi és az emberi kapcsolatok. A tudományosság még mindig nem hozza lázba a maga reális oldalával.... De rengeteget olvas és az agya szivacsként tárol minden - számára - érdekes információt.

Emma természetesen más tészta lett. Őt viszont a természet dolgai érdeklik, de nagyon, és képes hihetetlenül mélyen elmerülni bennük. Őt Apa magyarázatai is lekötik (noha, ez nem Zoli erőssége, de készséggel utánajár mindennek), de főként a dokumentumfilmek hozzák lázba. Ezzel együtt, vele nézegetünk kertészeti könyveket, kutyás és más állatos albumokat, National Geographic Kids újságokat, stb... És ő az, aki heteket tudna eltölteni az állatkertben, mert minden állatnál képes elidőzni....

Imót még nem érintik meg a tudomány fuvallatai. A számok és betűk világa nagyon izgatja, de amúgy inkább Barbie-körökben mozog egyelőre. Nagy szerencséje, hogy nem ő született elsőre, így már a "teszt-példányból" tudjuk, hogy kissé türelmesebbnek kell lenni, mert minden gyerek másként érik meg ezekre a dolgokra....

Aki teljes mértékben beváltotta viszont az apai álmodozásokat, az Klára. Igazi kis tudós-palánta, aki kifejezetten szeretne "okosodni" (ezért az esti mese nála a Larousse enciklopédiák valamelyikéből néhány részlet). Kívülről fújja az "Időjárásunk" című Scolar könyvet. Mert a természet és a tudományok sok érdekessége közül az egyik nagy kedvence az időjárás. Klára ugyanis retteg a vihartól, és hihetetlen ösztönei arra sarkallták, hogy inkább ismerje meg alaposan a félelme tárgyát... Így aztán, ő az, aki kinéz és megmondja, hogy milyen alakú felhőket lát és az mire utal; ő az, aki este, lefekvés előtt, tanulmányozza az égboltot és igyekszik megtippelni a másnapi időjárást, stb... Másik nagy kedvence a "numizmatika". Apukám világjárásából hazahozott pénzérméi mind Kláránál kötnek ki és ő sorolja: "ez dominikai, ez orosz, ez kínai, stb...". Elteszi, előveszi, csodálja, tanulmányozza őket... Hihetetlen.
És, nagy általánosságban, Klára minden tudásra szomjazik, és készséggel tapasztja csillogó tekintetét a neki magyarázó apjára.....

A képen Zoli éppen a Föld és a Nap kapcsolatát magyarázza. De ez lehetne bármi más is. Klárát a csillagászat, az állatvilág, a növények, a "történelem", az emberek, a föld, a gépek, minden érdekli. Egy másik kedvenc könyve a "Hami", ami azt meséli el gyereknyelven, hogy miből és hogyan készülnek az élelmiszerek. Ezt is ismeri már betéve, és ismereteit bátran használja a megfelelő kontextusban, sokszor meghökkentve ezzel az őt kevésbé ismerő felnőtteket. A számok és betűk világában is otthonosan mozog, és komolyan, egyszer kell csak mindent elmagyarázni neki..... Meglátja az összefüggéseket és teszi mindezt nagy természetességgel. 

Amit viszont bő tíz év szülőségből már leszűrtünk: mindez nem azt jelenti feltétlenül, hogy Klára egy kis zseni-palánta, a többiek pedig nem. Csak annyit, hogy különbözőek. Miközben van bennük egy fantasztikus közös: mind a mi gyerekeink! És ez olyan jóóóóóó!

4 megjegyzés:

Hella írta...

Nekem is nagyon különbözik a két csibe. Bár Szofi most azt az időszakát éli, amikor mindenben utánozná a nővérét. Kivéve, amiben nem, de abban nagyon nem. :))) Olyankor heves csatákat vívnak, jó esetben csak szavakkal. :)

Maimoni írta...

Ó, én mostanában a két nagyobb gyerekemben kamaszkori önmagamat fedezem fel, és ez egyáltalán nem megnyugtató...!

Szitya írta...

Jaj, Móni!
Nem tudom, hogy milyen volt a kamaszkorod, de egy tök jófej négygyerekes anya lett belőled! Ne aggódj annyira!

Maimoni írta...

Aranyos vagy, Szilvi, de kamasznak, komolyan mondom, rémálom voltam.