Pages

2010. október 17., vasárnap

Jelenetek egy születésből

A születésnapi "megmozdulásokra" való felkészüléseim nagyja éjjel, illetve hajnalban történik (most meg pláne...). Így aztán, a tortákat és egyebeket készítgetve, át szoktam magamat adni az emlékeknek, amit az aktuális születésnap ébreszt bennem. Ilyenkor sok minden úgy "bevillan", megmagyarázhatatlan módon megmaradt, pontos részletek. És hagyom, hogy életem és gyermekeim életének legmeghatározóbb pillanatainak ezek az apró részecskéi  "átjárjanak".
A teljesség igénye nélkül, ezek "ugrottak" be a mai ünnepre készülve:

Szinte éreztem a sílécet, amelyet kesztyűs kézzel fogtam a felvonóra várva.... Milyen felvonóra? Hát arra, amelyik a 2004-es olaszországi síelésünkkor vitt fel egy csúcsra. És ez miért fontos? Mert kettesben voltunk Zolival, illetve egy nagy társasággal, de részünkről "gyermektelenül". No igen, és? Ezen a pár napos síszüneten győzött meg végképp Zoli arról, hogy kéne még egy harmadik csemete. És azon a bizonyos felvonón, amire vártunk, azt is rögtön megbeszéltük, hogy egy Fülöpöt szeretnénk. Az Ikrek, nagy valószínűséggel, ezen a sítúrán fogantak (úgyhogy azoknak, akik elkerülnék a duplaáldást: csak csínyján a magaslati levegővel!...)

Az ikerterhesség tényének megismerése okozta sokk után, kiraktuk a ház bejárati folyosóján lévő parafa-táblácskára az ultrahangképet, ahol kis nyilakkal be volt jelölve: "A magzat" és "B magzat". Akárhányszor elsuhantam előtte, egyre növekvő hassal, hitetlenül meredtem rá a képre....

Hallom magamat, ahogy a Keletinél zötykölődve (akkor még rossz volt ott az út), azt mondom Apukámnak, hogy a végén még Budapest ramaty útjai hozzák majd ki belőlem a babákat. Hogy mikor történt mindez? 2004. október 17. délutánján, egy vasárnapon, amikor már ugyan hivatalosan a kórházban tartózkodtam, de kiengedtek egy reggeltől estig tartó "eltáv"-ra. De én már délután visszavágytam valamiért.... Aznap este születtek meg az Ikrek.

Teljesen a fülemben van a kubai ügyeletes doktornő hangszíne, ahogy rám ripakodik, amikor próbáltam leszállni arról a bizonyos nőgyógyászati vizsgálószékről (ágyról?). Hogy miért pirított rám? Csak azért, mert miután közölte velem, hogy "kétujjnyi! szülünk!", én úgy gondoltam, hogy megosztom ezt a nem mindennapi hírt a gyerekek apjával is, ő viszont úgy gondolta, hogy akkor már ott is maradhatnék egy jó kis beöntésre.

Sosem megy majd ki a fejemből a szülésznők kórusa, amikor Klára második nevét próbáltam egyeztetni (még a műtét előtt, ugyebár...) az akkor már úton lévő Zolival: "Akkor most Bella vagy Jázmin legyen?" Mire az imént említett kórus: "Ne má' megint Jáááázmin!" Így lett Klára második neve Szilvia.... :-)

Itt van az orromban az az összetéveszthetetlen "szülésszag", ami megcsapott, amikor végre bekóvályogtam a műtőbe. Szerintem ez inkább egy fantasztikus illat.

Tisztán emlékszem a rendkívül megértő műtősfiú vonásaira. Megértő volt, mert egyrészt egy kedves valaki lehetett, és mert másrészt ikergyerekek büszke apja volt. Ezért aztán biztatóan odahajolt hozzám, amikor arra kértem, hogy amíg a gerincemet próbálják szúrni, hagy öleljem át.

Belémvésődött az egész műtő látványa: a zavarbaejtően keskenynek tűnő "ágy" (pad?), a rengeteg ketyere és a vakító lámpák. És a sok, szinte tereferélő ember, aki mind arra várt, hogy segíthessenek nekem abban, hogy megismerhessem Klárát és Imolát.

És az a mondat is örökre megmarad, hogy "Nem megy, altatunk!" Mert a gerincemnél volt valami bibi, így altattak. És tudom, és amíg élek emlékezni fogok arra, hogy azt gondoltam: "Nahát? Akkor most már nem gond, hogy belehalhatok?" (mert azzal ijesztgettek, hogy mivel ettem a számomra váratlan műtét előtt, fatális probléma támadhat...). Majd azonnal ez jutott az eszembe: "Viszlát, világ!"

Hallom azt a tipikus sistergést, ami akkor jön, amikor kezd az ember az ájult állapotból visszatérni. És hallom, ahogy szólítgatnak - nekem úgy tűnik, hogy egy stadionnyi ember... És rögtön utána, az első gondolat: "Ezek szerint nem haltam bele..." A következő gondolat viszont már az övék volt: Kláráé és Imoláé.

Restellem egy kicsit, de meg nem másíthatom azt a tényt, hogy először kérdeztem meg, hogy lányok-e és utána azt, hogy egészségesek-e. Mentségemre szolgálhat az, hogy Zoli azt suttogta nekem, hogy "Minden rendben van!".

Amire emlékszem, de szerencsére fel nem tudom idézni, az a fájdalom, ami a friss sebemből jött.

Látom magam előtt azt az elmés kis szerkezetet, amiben a babákat tolták szoptatásra a szülészeten. Mint megannyi kis cipó.Nekem kettő cipót hoztak.... Az "Ökröcskék" - így hívták őket a csecsemősök....

Szinte kívülről látom magamat abban a jelenetben, ahol elcsigázottan, fájdalomtól átjártan, ülök az ágy szélén, mindkét manó sír és sírok én is: nekem ez nem fog menni....

Hát, körülbelül ennyi... Persze, a "film" pereg tovább bennem, felidézve a mi Ikreink életének megannyi emlékezetes pillanatát, de azt már és majd máskor, máshol...

Most 2010. október 17-e van. Klára és Imola hatévesek lettek.
Velük lett igazi kaland az Élet. Olyasfajta kaland, amit senki sem szeretne kihagyni. Jó nekünk, hogy hozzánk jöttek, és igyekszünk mindent megtenni, hogy ők is úgy érezzék: jó nekik, hogy hozzánk jöttek!
Boldog születésnapot, Klára!
Boldog születésnapot, Imola!

Képek és ünnepség-beszámoló majd később.

20 megjegyzés:

Judit írta...

Szilvi, ez olyan szép volt!!!!
Nagyon boldog születésnapot a két csodalánykánal!

sedith írta...

Isten éltesse őket sokáig, és benneteket is, hogy felnevelhessétek!:) (Nálunk fordított a helyzet, István a tökéletesen elégedett két gyerekkel. Én is, de ...:D )

Vera írta...

Itt is, még egyszer nagyon boldog szülinapot Klárának és Imolának! :)

Remélem, a ti szülinapozásotok nagyságrendekkel jobb lett, mint a miénk, mert a mi tegnapunk felejthető kategória lett, erősen. :-))

Puszi!

Hella írta...

Boldog szülinapot a kisasszonyoknak! :)

Bogár és Gerti írta...

:) Isten éltesse a tökéletes október 17.ei babáinkat!!! :) Vagy nem is babák már??? Nem ám... igazi nagylányok :)
Puszi

Maculi írta...

Isten éltesse sokáig két tündér lánykádat (lánykáitokat) Nagyon boldog születésnapot kívánok!
puszi, Macus
Jaj Istenem, de megható volt olvasni......

Catty írta...

Boldog szülinapot a lányoknak :-) Apropó: nem csak a magaslattal kell vigyázni, ezt mi tanúsíthatjuk :-)

Vivien írta...

Drága Klátyi és Imo!

Itt is kívánok Nektek nagyon jó egészséget, sok sok boldog éveket, évtizedeket! Legyetek mindig olyan jó testvérek, mint amilyenek most vagytok, amilyennek mindig ismertelek Benneteket!

Szeretettel puszil Titeket:

Vivi

ui.: Szilvi, nagyon megható a bejegyzés! És a tegnapi mms kép a Kláráról eszméletlen volt! :) Puszi.

khase írta...

Nagyon meghatoan irtal mar megint!! Boldog születesnapot a ket hateves lanykanak, isten eltesse öket nagyon sokaig, legyen sok sok örömötök egymasban!!
Sok puszi Nektek es jo ünneplest!

ilgya írta...

Olvasgatlak már egy jó ideje,és olyan nehéz kibújni a zúg olvasásból,de most mégis megteszem,ugyanis sok boldog születésnapot szeretnék kivánni a két gyönyörűséges kislányodnak!
Az külön öröm számomra,hogy az én kisfiammal szinte egy napon jöttek a világra:)szóval gratulálok hozzájuk és ha nem bánod jövök máskor is!Ildikó(Ilgya)

zdora írta...

Boldog szülinapot a lányoknak!

Szitya írta...

Kedves Mindenki!
Köszönjük szépen a kedves köszöntéseket!

u.i.: Catty! Majd elárulhatnád, hogy még hol kell óvatosnak lenni!

Dius írta...

Boldog Születésnapot Klárának és Imolának. :)

Olyan jó volt olvasni ezt a bejegyzést (is).
A magaslati levegőt meg megjegyzem... :))

Szegusz írta...

Boldog szülinapot! :))

SKY írta...

Isten éltessen hatéves Klára és hatéves Imola... külön külön és együtt is!
Szilvi Neked pedig külön boldog aznapot kívánok!!!
Megint kedvet csináltál nekem az ikrekhez :)

Ancsi írta...

Boldog születésnapot a két nőcinek!
Még szerencse, hogy a harmadik babavárásból lett duplán, ha elöbb jönnek lehet hogy 3-nál megálltok? :)) De így klasszabb lett a felállás. :)
puszi nektek

kikocs írta...

Utólag is nagyon sok boldogságot kívánok a két nagylánynak! Isten éltesse őket békességben, boldogságban! Nektek pedig azt kívánom, lássátok őket mindig nagyon boldognak!
Kicsit megkésve jutottam ide, nem hozta a feedolvasóm, hogy írtál :( És mennyire sajnálom! Megint nagyon jó volt!
Elkezdtem olvasni, és jött valaki, beszélni kezdett hozzám. Becsuktam a laptopot, és próbáltam figyelni rá, de még vagy egy-két percig nem tudtam kilépni ebből az atmoszférából, amit teremtettél körém, és gőzöm nem volt róla, hogy miről beszélnek hozzám. Jól ki is lettem nevetve. Alig vártam, hogy nyugalomban végigolvassalak.
Köszönöm.

vadászeszter írta...

Nagyon szép volt a bejegyzés, sok szeretettel gratulálok a lyányoknak és Neked is!!!

A magaslati levegő mellett még annyi, hogy nekem a doki azt mondta,hogy akkor is lehet duplaáldás, ha túlzottan klassz volt az együttlét, jól érezte magát a nőszemély, és hirtelen még egy pete megérett:) Mindenesetre, én ezt mondtam a páromnak.

üdvözlettel, Eszter

fenci írta...

Boldog szülinapot a csajoknak, Isten éltesse őket. Látom a szülinapi ünnepség nagyon jól sikerült, jól érezték magukat a gyerekek.
Magaslati levegő : hááát megkérdőjelezhető :-) hacsak azt nem vesszük számitásba, hog mi kicsit magasabban vagyunk a tengerszinthez viszonyitva :-) amúgy nagyon szép bejegyzés volt, igazságszagú, valódi - bennem is felelevenedtek saját szülésem emlékei.

Szitya írta...

Eszter!
Hát, ez egy elég "dögös" magyarázat... Akár igaz is lehet.. :-)

Fenci!
És milyen jó is neked, hogy a te emlékeid még egészen frissek!