Pages

2010. október 11., hétfő

Már ezért megéri...

Hogy sikerre szeretnénk vinni ezt az új "projektet" (vállakozást?!?!), nem kérdés. Mi is pénzből élünk, nagy szükségünk van rá, természetesen. Mégis.... Azért vagyunk már most eufórikus állapotban, mert sikerült egy olyan feladatot kitalálnunk magunknak, amiben fantáziát látunk és lehetőséget teremt arra, hogy Zoli és én, férj és feleség, együtt dolgozhassunk. Együtt, egy célért, de különböző feladatokon. Zoli az "üzleti" részét intézi főként, én pedig a szerkesztésit. De sok átfedés is van. Igen, tudom, hogy ez rizikós is. Nekünk egyszer ez már bevált, és azon vagyunk, hogy most is csak építően hasson kettőnk kapcsolatára. Ez már abból a szempontból sem elhanyagolható, a mi esetünkben, hogy többet látjuk egymást.

Konkrétan ma, elmondhatjuk, hogy az egész napot együtt töltöttük. Úgy, hogy én sokszor az uram "lábai előtt hevertem". Mert úgy hozta a munka ritmusa, hogy ma Zolinak kamera mögé kellett állnia. Nem, nem hivatalosan képzett operatőr, de otthonosan mozog a stúdiók világában - és egy eléggé "egyszerű" feladatot kapott, amit boldogan és büszkén teljesített. Én pedig mellette ücsörögve figyeltem a forgatást, és tettem a dolgom.

De egyszer azért "felkapaszkodtam" Zolihoz, hogy "meglessem mit csinál". Ezt a pillanatot észervette egy szemfüles kolléga és gyorsan lencsvégre kapta. Mondhatni, hogy az utóbbi idők egyik legjobb fotója készült rólunk. Gondolnátok, hogy Zoli idén már 40 éves lesz?!?!

Persze, sóhajthatja az aggódósabbja, szép-szép, hogy mi ketten együtt, de mi van a gyerekekkel? Nos, én igyekeztem minden előkészületet megtenni. Részletes, napokra bontott, leírást készítettem Anyunak a teendőkről, különórákról és egyebekről. Ő pedig egyeztetett Jutka "mamával" a lebonyolítást illetően. Igyekeztem minden módon egyszerűsíteni a dolgokat, remélem sikerrel. Tehát szerveztem, terveztem - és előre főztem-paníroztam, stb., hogy legyen mit enniük és ne a Nagyiknak kelljen még az összes eledelt is elkészíteni.

A csajoknak szépen elmondtuk, hogy mi vár rájuk, továbbá megértésüket és együttműködésüket kértük. Egyelőre nincs  is gond, de még csak két nap telt el és a hétköznapok kihívásai majd csak most várnak a bátor nagyszülőkre. Hogy miként bírták? Majd azt is elmesélem.....

9 megjegyzés:

panka írta...

Szia Szilvi!
Köszönöm szépen a biztató szavakat, amiket legutóbb írtál a blogomra, és nagyon örülök, hogy bekukkantottál hozzánk, mert Kingáéktól már én is jópárszor jártam itt nálatok, csak tipikus zugolvasó vagyok, valahogy sosem jutottam odáig, hogy bejelentkezzem.

Kíváncsi vagyok, hogy mi ez a szuper projekt, mindenesetre nagyon érdekesnek tűnik.
Én is dolgoztam már együtt a férjemmel, nekünk is bejött, szerintem nem rossz az, persze a megfelelő körülmények közt.

Nagyon szeretek a lánykáidról olvasni, és szeretek töltekezni a (még fáradtan is) energikus soraidból. :-)

Üdv.: Panka (Borka és Janka anyuka :-))

sedith írta...

Végre, végre, már úgy izgulok! Bevallom, azt hittem, már sosem lesz valami belőle, oly nagy volt a csend... De előhozakodni restelltem.
Örülök, hogy "pontra vannak téve" már a részletek is, alig várom a végkifejletet!:)
Puszillak és sok-sok kitartást kívánok! "Mellesleg", nem, nem néz ki Zoli 40 évesnek!
Amúgy, amikor az Erdélyi konyhás csajok meglátták az "uramat", leesett az álluk, hogy miylen fiatal. Amikor meg megtudták, hoyg 35 éves, nos... a padlóról szedelőzködtek fel. :D:D:D

Maimoni írta...

Ifjú pár!:)

Maculi írta...

Nagyon-nagyon sok sikert kívánok nektek,(Szilvi, Móni, Zoli, és aki még a csapat tagja)szuper, amit kitaláltatok! Szépek vagytok együtt Zolival, és nem, egyáltalán nem néz ki 40 évesnek.
Mi is dolgoztunk együtt Gáborral, és jó volt, nagyon jó volt.Remélem, lesz is még ilyen lehetőségünk.
Kávé? Amikor ráérsz.
puszi, Macu

Judit írta...

Ez egy szuper kép, valóban! És nem csak Zoli néz ki jól rajta! ;)

Edit írta...

gratulálok, és kiváncsian olvasgatom a részleteket :-)
Zoli meg inkább 30, mint negyven, de te se panaszkodhatsz :-)
Sok sikert s kitartást!

Puszi
Edit és Gergő

Névtelen írta...

Csak most "ugrottam" be a blogodba.. Nagyon tetszetek, szép "kis" család vagytok!
Nem értem, hogy csinálod, hogy még erre is jut időd, főleg energiád?!
Jó volt jelen lenni, ha csak rövid ideig is, a laptop konyha indulásánál.. Jó csapat vagytok, remélem még lesz alkalmunk együtt dolgozni!
Üdv: Boda Gabi smines
bodagabi@gametower.hu

Gabi írta...

Azt hiszem, van google fiókom is. Most megpróbálom...
Boda Gabi

Szitya írta...

Kedves Gabi!

Örülök, hogy beugrottál!!!
Gyere máskor is! Ide is, és a laptopba is!!! :-)
Üdv,
Szilvi

u.i.: Ha nagyon tetszik, akkor jelentkezz be rendszeres olvasónak is, bátran!