Első vasárnap

Bevallom, mára "rám ült" az előző két hét fáradalma és betegsége... De azért persze, a hóeséstől is megsegítve, érzem, hogy itt toporog már a karácsonyi hangulat és teljesen konkrétan, ma megkezdődött az advent is. Itt az első gyertya ideje... Akárhogyan is érzem magamat, ez mindig valami olyan melegség érzéssel tölt el. Tényleg elönt a várakozás, még akkor is, ha ez rengeteg teendőt is takar.

Nálunk már onnantól gyertya ég reggelente a villany helyett, amikortól sötétben, vagy félhomályban kell kelni. Mától, ezekhez a gyertyákhoz társul hercegnői rangban az a bűbájos adventi koszorú, amit Emma készített a család számára. Még "őröket" is gyártott neki, két hóember formájában...

Klára és Imola pedig agyagból készített szépséges kis koszorúkat, csak mivel pénteken hozták haza, nem volt még érkezésem hozzávaló gyertyákat venni. De majd pótolom.

Mától kezdem a ház díszítését is. Lecserélem majd az ebédlő székeinek huzatját, mert van külön mikulásos. Felteszem majd a girlandokat, karácsonyi díszpárnákat, terítőket és mindazon díszeket, amiket nyolc szorgos kezecske az évek során "legyártott" és amiket gondosan elcsomagolok mindig. A jövő hét végétől nekikezdünk a sütisütésnek is... Ami persze nem tart majd még ki Karácsonyig, de jót tesz a léleknek...

A most következő szerda nagy nap lesz. Egy részről, természetesen azért, mert kezdődik az adventi naptárok nyitogatása. A gyereklányok részére idén elég szerényet találtam ki, de azért testreszabott és szórakoztató lesz - remélem. Noha nem szuper-fantáziadús, de azért élvezhető. Idén Anyunak készítettünk egy kicsit kacifántosabbat. Azt találtuk ki, hogy egy nagy kartonlapra egy stilizált karácsonfyát készítettünk (csomagkötöző-szalagból), majd elkészítettünk huszonnégy ablakot a legkülönfélébb módon. Van olyan, ami egy karácsonyfadísz-gömbre hasonlít és ha felhajtja, akkor egy gyerek képe vigyorog rá (külön fejtörést okozott, hogy hogyan tartsuk "bezárva" az adott ablakot és hogyan fogja tudni majd ő nyitva tartani). Van olyan, hogy egy pici gyerekrajzot egy borítékként csomagolt papírlapba tettünk, kifúrtuk a rajz egyik szélét, abba is ezt a csomagolózsinórt kötöttük és így függesztettük fel: ha kinyitja a borítékot, akkor utána a rajz megmarad és "fityeg" tovább. Csináltunk olyat is, hogy a gyerekek egy-egy lovas képét kivágtuk, leírattuk (illetve aláírattuk) velük azt a szöveget, hogy "ma egy angyal leszek" és azzal takartuk le a lovas képet. A feliratot majd felhajthatja. Van olyan, amit "gurigaként" tud majd kitekerni: egy négyes fotót.... Van, amit ki tud nyitni, van, amit szét tud hajtani. Rajzok, fotók, pár sor...

Elvoltunk, na. Konkrétan az egész család ezt bütykölte egy hétvégi napon át. Anyunak a névnapjára adtuk át....

No de, hogy mi lesz december elseje fő attrakciója, azt még el sem meséltem... Tulajdonképpen, még most sem tehetem, de annyit elárulok: Zoli, életem szerelme, 40 éves lesz! Szerintem sikerült valami nagyon nekiszóló kedveskedést kitalálni, remélem, ő is így gondolja majd!