Szünidei kívánságlista

Elég feszített tempójú hétköznapokat élünk. Ezért aztán nem csoda, hogy gyermekeim kéréseinek zömére úgy bólintok rá, hogy "persze, majd a szünetben!"
És el is jött ez a szünet... Milyen jó is volt! És az ígéreteket be kellett váltanom.

Klára, Imó és Emma már régóta vágytak a "Csepeli Mamához", azaz Zoli anyukájához. Hosszas osztás-szorzás, kalkulálás és végiggondolás után, szerda estétől szombat reggelig ott is voltak.

Zita viszont kifejezetten az egyedüllétre vágyott - mármint velünk. Annyira, hogy arra sem tudtam rávenni, hogy amikor egyik reggel korán kellett indulnunk Zolival, mert az autónknak némi dédelgetésre volt szüksége a szerelő részéről, akkor legalább aludjon a nem túl messze élő szüleimnél, hanem inkább felkelt korán....

Zita kívánságlistája mindig meglehetősen hosszú, de ezen időszak alatt sikerült párat teljesíteni. Voltunk együtt "shoppingolni". Először megijedtem ettől a kéréstől: számomra a shopping főleg ruhavásárlást jelentene, márpedig abból most nincsenek nagy hiányosságai. De nem! Nála ez a papírboltban való elmélyült bámészkodást jelentette, ahonnan végül egy mappával távoztunk....

Zita másik vágya a mozi volt. Amit rögtön kombináltam egy másik kéréssel: egy barátnő áthívása legalább egy fél napra. Luca, Zita új osztálytársa, szinte az első pillanattól barátja lett leánykámnak, ideje volt, hogy végre így is eltölthessenek egy kis időt. Voltak egy picit a parkban, voltunk együtt moziban ("Alfa és omega" című "mesterművet" néztük meg...), játszottak itthon is - olyan volt minden, ahogy kívánta!

Emmának is akadt barátnőzős igénye, neki az "ottalvós" fajtából (hiába, neki az könnyedén megy...). Ő tehát még első pénteken Dóri barátnőjénél aludt, akinek az anyukája történetesen Juli barátnőm....

Az Ikrek sem maradtak ki a kívánságműsorból.... Bár esetükben érdekesen alakult a dolog: Klárának már régóta ígértem a Csodák palotáját, hiszen ő annyira fogékony az ilyen érdekességekre. Viszont Imó aznap úgy döntött, hogy inkább Betty Mamával (azaz Anyuval) marad... Így esett, hogy - Klára hatalmas örömére - kettecskén fedeztük fel a Csodák Palotáját. Persze, azóta már Imó is mondogatja, hogy "ugye elmegyünk majd még oda?"

A szülők és az egész család kívánságaként teljesült a vászolyi kirándulásunk Veruséknál. Itt jutott mindenből: közös nagy játékok, séta az erdőben (Klára külön kérésére), nagy alvások (Anya külön kérésére), kellemes baráti beszélgetések (Apa és Anya külön kérésére)...

És még lovaglásból is.

Lovaglásból jutott másképpen is: amíg Klárával a Csodák Palotáját jártam és Imó intenzíven mamázott, addig Zita és Emma az oktatójuk új lovardájában töltötte a napot. Olyan lelkesen jöttek onnan haza, hogy én csak jajgatok (persze magamban): ez a lovarda még messzebb van, mint az előző!!!!!

Zitának és nekem jutott még egy kis külön-utazás Sárvárra, a vívóversenyre.. Ez is kívánság-teljesítésnek minősül, mivel ő választhatta meg a kísérő szülőt... Zoli "irigykedett" is rendesen és már most leszögezte: az tuti, hogy Zita következő versenyére ő (is?) megy!

Az összes lánykám és a magam nagy örömére, végre eljutottunk Vivihez, "hajdanvolt" babysitterünkhöz és az ő két tündéri ikerleánykájához! Ez már sok mindenki kívánsága volt ám!

Sportból is jutott bőven: Emma teniszezett serényen, Zita elment pár edzésre, Zoli focizott, amikor csak tudott és még én is eljutottam futni.... :-)

Itthon is voltunk egy picit, kimentünk a parkba biciklizni, kutyát sétáltatni. Sajnos, vagy inkább szerencsére, munka is akadt bőven....

Mégis, szép volt, jó volt, kár, hogy vége. De már úgyis itt van a karácsonyi szünet a nyakunkon. Addig pedig jegyzetelem az újabb kívánságokat-kéréseket. Az enyém csak az, hogy mindig legyen belőlük (ha lehet, ilyesmik) és mindig képesek legyünk teljesíteni őket!