Ihlet

Sosem volt olyan gondom, amit a francia a "fehér papír félelmének" hív, nyers fordításban. Imádtam fogalmazást írni mindig is, iskolás, gimnazista és egyetemista koromban is, a szintnek megfelelően. Valahogy, a megadott téma rögtön elindított bennem valamit, amből észrevétlenül, de igen gyorsan egység lett és már az első mondat is megvolt.

Mindig is grafomán voltam. Nekem voltak gyerekkori naplóim. Sőt! Verset is írtam! Az elsőre emlékszem:
"Tudtam, tudom,
tudni is fogom,
hogy baj lesz, ha bekapom
a hatodik gólt." -Így szólt az első versszak.... Igen, fiúkkal körülvéve, sokat fociztunk. Hat gólra ment egy meccs és a Bátyám iszonyú dühös tudott lenni rám, ha bekaptam azt a bizonyos hatodikat...

Szóval mindig is sokat írtam, és a fogalmazás jegyeimmel sosem volt különösebb gond. Még idegen nyelven is belelendültem viszonylag hamar. A Minisztériumban is elő kellett venni az írókámat, bár az is igaz, hogy a hivatalos és nagyon szabatos fogalmazás ment a legkevésbé. És aztán jöttek az itthoni évek. Elvégeztem egy reklámsulit, ott is írhattam kedvemre. Fordítottam is rengeteget, ott sem árt a fogalmazhatnék. És már az ötödik éve, hogy a blogolásra is rákaptam. Mostanában pedig a laptopkonyhás projekt is kínál bőven ilyesfajta kihívást.

A blogbejegyzéseimre nem jut sok idő... Így már előre, "fejben" megírom őket. Amikor végre a géphez ülök, már szinte bizseregnek az ujjaim, annyira szeretném kipötyögni gyorsan a már előre megfogalmazott mondandómat. És hogy hol fogalmazom meg? Érdekes módon, a legtöbb ihlet a zuhany alatt száll meg. Ilyenkor két verzió működik: vagy még szinte habosan szállok ki alóla, kapkodva megtörölközöm és még a törölközőt magamra csavarva kirohanok a géphez és őrülten csépelni kezdem a billentyűzetet. Vagy pedig addig szövögetem a finom meleg víz alatt a gondolataimat, hogy rongyosra ázik a bőröm.....

Ma pedig egy teljesen vicces dolog történt velem. Elkezdtem porszívózni. Ezzel egyidőben persze az agyam is elkzedett kattogni, egy lapotopkonyhás feladaton. No, még a Nagyok szobájánál jártam, amikor rámjött a sürgős írhatnék, elárasztottak az ötletek. Gyorsan ledobtam a porszívót, "kiírtam" magamat. Vissza a porszívóhoz. A Kicsik szobájában ugyanilyen roham tört rám, rohanás vissza a géphez. És így haladtam tovább. Illetve nem nagyon haladtam, de az iromány elkészült. A fele ház pedig koszos maradt. Zoli éppen most hozza be helyettem ezt a lemaradást. Remélem, az írást elolvasva, úgy gondolja majd, hogy megérte....

Állítólag Agatha Christie-nek mosogatás közben jöttek a legjobb gyilkolós ötletei. Kíváncsi lennék, hogy másnak is vannak-e ilyen faramuci "múzsái"....