Rigolyás család? - avagy a kibeszélőshow

Zita kuglófot vagy kalácsot eszik reggelire. VILLÁVAL. Csak Betty Mama kuglófját vagy kalácsát hajlandó elfogyasztani. Az én kalácsom sem jó, mert bár szerintem gyönyörű, szerinte az már olyan, mint a "gyári".
Zita egyébként kakaót iszik regelire.
Klára is kakaót. Szigorúan a KISKANÁLLAL együtt.
Imola laza: neki sima, hideg tej kell. Egy vagy akár két bögrével is.
Emma meleg tejet kap. Mert ő nem kér, csak "muszáj" neki. Ugyanis, amióta nem cumisüvegből kapja, nem ízlik neki (circa három éve). És ha már a tej nem, akkor semmilyen tejtermék sem. Viszont jajong, mert a csontja meg nő(ne)... Tehát ő tejet kap. Pici bögrében.

Zoli igazán rendes férj. Mindig bepakol szépen és akkurátusan a mosogatógépbe. De SOHA nem indítja el.
Ha elfogyott, tesz új vécépapírgurigát. De az előzőt NEM teszi a szemetesbe.

Én nem bírok úgy elaludni egy szobában, ha egy szekrényajtó nyitva van, vagy akár csak egy fiók is résnyire ki van húzva. Zita nagy patáliát csap abból, ha a jó éjszakát puszi után - szerinte - nem a megfelelő módon húzom be az ajtajukat: azaz szinte teljesen, de mégsem szabad kilinccsel becsukni. A lámpát le kell oltani, csak az ő olvasólámpája éghet, amit persze olvasás után leolt. A Kicsik szobájában viszont égnie kell a villanynak elalvásig. De teljesen "letekerve". Emma inkább lefagyasztja a lábujjait, de soha nem nyitja szét a kettéhajtott takaróját (én mindig megszánom és megteszem helyette...)

Imola mindig a párnikájával alszik, amit a hasa alá gyűr. A párna leginkább egy homokórára hasonlít most már. Klára pedig Babihoz ragaszkodik álmai elkíséréséhez. Babi, egy puha baba, amit egyéves születésnapjára kapott. Babit hurcolja mindenhová. De ha Babin akár egy mákszemnyi szennyeződést is felfedez, azonnal "mosásba küldi". Babi még egészen jól állja ezt a tisztaságmániát. Ki tudja meddig.

Emma párnája alatt egy komplett írószerboltnyi ez-az-amaz is fellelhető sokszor. Klára kabátzsebében egy környezetkönyvnyi "szép" kavics, csipkebogyó, gesztenye, más termés, lehullott levél, stb. Zita táskájában egy zöldséges pultnyi ottfeljetett alma/mandarin/szőlő....

Egy klasszikus: noha drága Uram tényleg rendszeretőbb, mint én, mégsem tudja (és szerencsére nem is szeretné) meghazudtolni azon férfiúi mivoltát, ami gyakorlatilag Ádám óta a génjükben lehet: az a zokni, amit ő valahol levesz a lakásban, sosem jut el a szennyesig (vagyis pontosabban dehogyisnem: akkor, amikor én összeszedem...).

Emma szeret "takarékos üzemmódban" élni: kíméli a vécé öblítővizének mennyiségét, a kézmosáskor felhasználandó szappanét is és a saját energiáját is: minek visszavinni az ágyba a pizsamát, ha este úgyis újra felveszi?

(Zoli szerint) én mindig úgy parkolok be a ház elé a nagy autóval, hogy ő pont ne férjen még be az övével.
(Zoli szerint) én mindig meghagyom a kávém utolsó kortyát. Azzal biztat, hogy ha valaha részt veszünk egy "házaspárbajon", ennél a kérdésnél tuti, hogy pontot szerez.

És néhány szokványos párbeszéd:
"Zoli, mész ma este focizni? (kérdezem én)
"Hát... Szeretnék.... (sóhaj kíséretében...)"

"Anya, sétálva megyünk az oviba? (kérdi Imó, esdeklő nagy szemekkel)
"Igen, drágám, szép idő van! (felelem én)
"Jaj, ne má'!!!! Utálok sétálni!!!! (feleli Imó, majd végigénekli az utat...)"

"Anya, nem tudod, hogy hol van a radírom/a műanyag barna csikó/a papucsom/a lila hajgumim/a két héttel ezelőtt rajzolt rajzom/a Barbie-baba feje/a furulyám/a kis kockás noteszom/a Brumi a Balatonon/a pillangós kulcstartóm/stb....?"
"Ott van, ahová tetted, Kicsim...."