Amíg....

Amíg Emma még mindig valami beszélő-ugató-sündörgő-berregő plüsscsodát kér Karácsonyra, nyugodt lehetek: még nem nőtt fel... Gyereklélekkel, gyerekes ajándékoknak fog örülni...

Amíg Zita kérdés és kérés nélkül közli velem a "rossz" híreket (pl. egy kevésbé jól sikerült felmérőről), addig nyugodt lehetek: teljes a bizalom közöttünk, nem érzi szükségét a titkolózásnak, "kozmetikázásnak".

Amíg az Ikrek úgy szórakoztatják magukat és minket, hogy vacsora után egy előadást improvizálnak Jézus születéséről, és amely előadás során nekem Mária szerepe jut egy pokróccal a fejemen és Klára valóban szinte "szent" Babijával a kezemben, Zoli pedig persze József lesz, ugyancsak egy pokróccal a fején, és ők pedig hol a három királyok (ketten... na és?), hol balerinák (mert hogy ez egy balett-előadás, Imola-balerina meglátása szerint), és amely előadás során annyit nevetünk, hogy potyognak a könnyeink, de azért közben az is átjön, hogy teljesen jól ismerik a történetet (noha, Klára kitartóan állítja, hogy Mária és József a későbbiekben elválnak...), szóval amíg ők így és mi is így, addig megnyugodhatok: nálunk a gyereklelkek repdesnek és rendben van minden (ellentétben a Klára-féle verzió Szent családjával...).

Amíg azt tudhatom, hogy a bekevert tészták már csak arra várnak, hogy szorgos kis kezek hada szép formákat szúrjanak ki belőlük és finom illat lepi majd el a házunkat, tele barátokkal, megnyugodhatok: bár küzdelmesebb volt ez az év az átlagnál, én még mindig nagyon szerencsés ember vagyok.