1. Zita családi bulijára készülődtünk múlt vasárnap, már a finisben loholtunk/tam. Mindig utolsó pillanatra hagyom a mosakodást, mert ha esetleg megcsúszunk egy kicsit, akkor legfeljebb én a fürdőszobából toppanok ki pár perccel a vendégek érkezése után. Szóval, addigra már Bátyám és Gergő ugyan befutottak, de azért, mert ők gyalog jöttek és úgy szedték a lábukat a nagy hidegben, hogy túl hamar ideértek. De Misi beült egy sör mögé és jól érezte magát, a lányokat zrikálta és derűsen mosolygott, Gergő pedig a gitárunkat tépkedte.
Szóval, mielőtt a fürdő felé vettem volna az irányt, Zoli kezébe nyomtam a szemetet, megkértem, hogy dobja ki, és utána, ahogy visszatér a házba, zárja el a sütőt. Gyors zuhany, kenekedés, öltözés és expressz-smink után kipattantam a fürdőből. Első kérdésem férjem-uramhoz, aki kedélyesen cseverészett egyszem testvéremmel, természetesen ez volt: "Elzártad a sütőt? "Kétforintos" kérdés lenne kitalálni a választ... "Öööö, nem. De akkor most..." Kissé begurultam, mert a baconba tekert aszalt szilvák már igen csak szenesedtek, a mellettük heverésző baconba tekert csirkemájak egy kicsit jobban bírták a strapát. Gyorsan kikaptam a tálat. Persze, Bátyám, a férfiszolidaritástól duzzadva, rögtön rávetette magát és azt kezdte ecsetelni, hogy ő kifejezetten így szereti ezt az ételt.... Mondjuk, evett is belőle rendesen. Remélem nem lett baja....
2. Másnap pedig laptopkonyha-buli volt (igen, tudunk élni...), ismételten a mi házunk volt a színhely. Kenyérsütést vállaltam (beosztottuk, hogy ki mit hoz, lett is tejjel-vajjal és lazaccal folyó Kánaán). De aznap még volt ovi a Kicsiknek, suli Emmának, csak Zita volt olyan szerencsés, hogy már vakációzott. Nagylány már, nem vittem magammal az oviba a Kicsikért, hanem inkább megkértem, hogy ha nem érnék vissza negyedórán belül, húzza ki a kenyérsütő gépet (mert csak dagasztani és keleszteni akartam egy kenyeret a gépben, de a sütőben sütni).
Az oviba érve, egy rendkívül morci, duli-fuli Klárával találtam szembe magamat, melynek következtében igen sokára sikerült csak elhagynunk az intézményt... Több, mint negyedórát voltunk távol.
Hazaérvén, megállapítottuk, hogy "énekel a vécé", azaz Zita ott múlatja az időt... :-) Bekiabáltam neki: "Kihúztad a gépet?" Továbbra sem ér két forintnál többet az a kihívás, hogy kitaláljuk a választ.... "Jól van, na, elfelejtettem Anya!" Hú, na ott egy kicsit kibuktam. Mert persze elkezdte sütni is már a kenyeret a gép. Tönkrement az egész, mérgemben ki is dobtam... (Jó, aztán megsütöttem még egyszer, mert nem adom fel csak úgy!!!!)
3. A karácsony előtti időszak picit másképpen alakult, mint terveztük, mert anyósom, alias Jutka mama lebetegedett, így nem tudtam hozzájuk elvinni a négy palántánkat. Így kiesett az az iszonyúan fontos és életmentően szükséges szűk két nap, amire szükségem lett volna. Kissé bepánikoltam, de Zoli és szüleim a segítségemre siettek.... Zoli igazán nagylelkűen felajánlotta, hogy egy délelőttöt itthon marad (jó, meglett a böjtje, mert ez tegnap volt és este 9-re ért utána haza, de ez van), majd szüleim pedig elvitték délutánra a csajokat, először ebédelni a kedvenc éttermükbe, majd a Vörösmarty térre (legalább ők eljutottak oda....). Szóval, ez tegnap délelőtt volt. Mielőtt elindultam volna végső csatámra az üzletekkel, listákkal és a tömeggel, "meghagytam", hogy Klára és Imó húzzák le az ágyneműjüket, mert a Nagyokét és a miénket már áthúztam előző este, de az övékre már nem volt erőm/időm. Tulajdonképpen a saját és Zita-Emma ágynemű áthúzását is már heroikus tettként éltem meg előző este, mivel az a laptopbuli másnapja volt és alig éltem. Csak muszáj volt, mert a mi ágyneműnkben Mónikáék aludtak előző éjjel, a Nagyokéban pedig mi (és Zoli is szenved valami tüdőlötyögésben, én pedig árpát növesztettem a szememre).
Szóval, hazaértem a körútról és hát, ahelyett, hogy a békét kihasználva az ünnepi előkészületeket hajtottam volna meg, muszáj volt dolgoznom. (Itt jegyzem meg, hogy lehet, hogy már idén megteszi mégis első, ingatag lépéseit a mi kis honlapocskánk - néha nézzétek meg, és ha láttok valamit, fogadjátok megértéssel és gyengédséggel. Ha gyerekbetegségeket fedeztek fel, kíméletes kritikával jelezzétek...) Amikor végre szusszanhattam, gondoltam felhúzom a két maradék ágyneműt. Erre mit látok a Nagyok szobájában? Azt is lehúzták, a nagy lelkesedésben! És kivitték a szennyesnek gondolt egynapos, friss ágyneműt (jó megfigyelők, mit ne mondjak...) a mosógéphez. Amit pont azelőtt indítottam el - gondolom javarészt tiszta ágyneműkkel....
Nem túl nyugodtan hívtam fel Zolit, hogy hogy a manóba nem volt képes ennyit megjegyezni?! Azt állította, hogy Emmára bízta a projekt menedzselését és nem ellenőrizte...
Na, ez történik, ha a Baloghokra bízom a háztartás egy-egy vékonyka szeletét...
+1: Csak egy kis ráadás... Emma egy aranyos aranyköpése...
A rádióban Gáspár Laci egyik száma szólt. Emma azt mondta, hogy "A hangja hasonlít Kökény Attilára, nem?" Helyeseltem, hogy van benne valami.... Emma tovább folytatta, hogy "Meg a ... tudod, hogy is hívják? Kroasszánéra, vagy kiére?" Dőltem a röhögéstől... "Caramelre gondolsz, Emma?" "Igen, rá!" :-)
1 megjegyzés:
Khm, hát ez nekem is ismerős szitu. Nálunk ez az esti sütéseknél szokott hasonlóan történni. Sütöm a sütit, több körben, Zita felébred. Csak én mehetek, és van, hogy fél óra, mire visszaérek. Ilyenkor kérem meg Janit, hogy x óra x perckor vegye ki a tepsit. Eddig a nem tudom hány esetből talán egyszer vette ki...Volt olyan, hogy vittem a mobilom, hogy rácsörögjek altatás közben, de persze az ő telefonja nem volt mellette (elfelejtettem előtte szólni neki), le volt halkítva, és nem ért semmit az egész. :-))
A legutóbbinál az emeletről kiabáltam le neki, megkockáztatva, hogy Zita mégsem alszik vissza, hogy intézkedjen, de nem hallotta. Sajnos, itt elég lestrapált sütőm van, éget, süt mint a vadállat, hőmérsékletet, időzítést nem lehet beállítani, állandóan résen kell lenni. Ezért utálok este/éjszaka sütni, de csak akkor tudok.
Sikeres további karácsonyi készülődést, remélem, megússzátok minden "baleset" nélkül. :-))
Puszi!
Megjegyzés küldése