"Haverok, buli, mézeskalács"

A mézeskalács-sütés a mi családunkban már hagyomány (pedig Anyuval sosem készítettem, tehát felvett hagyomány). A dolog eddig nagyjából úgy zajlott, hogy én előző nap bekevertem a jó kis tésztát. Másnap kikészítettem a szúróformákat, tálkákba a díszítőelemeket, több-kevesebb sikerrel kikevertem a cukormázat, nyújtódeszkát raktam, kibéleltem sütőpapírral pár tepsit, majd szóltam a nyolc saját gyártmányú gyerekkéz tulajdonosainak, hogy jöhetnek! Megrohamozták az étkezőasztalt és hihetetlen hévvel álltak neki a tésztát nyűni, marcangolni, formázni. A díszítőelemeket a "minél több, annál jobb" alapon hasznosították, illetve Zita sűrűn kóstolgatta is. A lendület kb. öt perc után hagyott alább először - noha ezalatt az öt perc alatt még arra is szántak időt, hogy összekapjanak pár (úgy tíz-húsz) dolgon, pl. kinél van melyik forma, ki mit rak rá és mit nem, ki melyik tepsibe pakol és ki nem, stb...

Tehát, az első öt perc után, miután eléggé jóllakott már az aszalt gyümölcsökkel, igen csak higany természetű Zitánk unta meg általában először. Ő el is pályázott az asztaltól, cigánykerekeket vetni a nappaliban és jól széthordani az egész házban a talpára ragadt mézeskalácstészta részecskéket. Őt újabb pár perc eltelte után követte Klára, aki valamiért ezt nem szereti különösebben. Imó mondjuk az asztalnál ragadt, de kizárólag azért, hogy a mézeskalácsformákkal a kezében elmerüljön valami képzeletbeli játékban, amelyben ezek a formák hercegnőkké vagy lovacskákká alakulnak át.

A legkitartóbb, természeténél és gasztronómiai rajongásánál fogva, no meg az empátia által hajtva, Emma volt mindig. Ő sokáig szöszmötölt, de nála is eljött az a pont, amikor mély sajnálattal a tekintetében megkérdezte, hogy baj-e, ha még ő is otthagy? Dehogy!!!!

Ezután én még elszórakoztattam jó darabig, majd a sütések közepette nekiálltam a romeltakarításnak.

Nos, a hagyomány magányos részén szerettem volna változtatni. Társaságra vágytam.. Felnőtt, mosolygós társaságra. Rögtön Valira gondoltam - és az ő három gyerekére. Vali első szóra benne volt a buliban, meg is beszéltük a múlt pénteket. Időközben még Juli barátnőm is megemlítette, hogy neki nem lesz ideje sütni, viszont Dóri lánya zsémbel emiatt, nem csatlakozhatna-e ő is. Dehogynem! Hogy itt is aludna (mármint Dóri, nem Juli...)? Jó!!!

Szóval, csütörtökön ezúttal három adag tésztát gyúrtam be (kétfélét, biztos, ami biztos alapon). Pénteken, olyan öt óra felé már bele is vágtunk a munkálatokba. Szokás szerint kikészítettünk mindent, ahogy szoktam, csak Vali még hozott extra felszereléseket, hogy mindenkinek jusson.

Nos, a gyermeki lelkesedés lehet, hogy még öt percig sem tartott (talán Emma esetében). Utána féktelen játék és buli kerekedett, amibe az fért bele, hogy néha odakukkantottak hozzánk néhányan és "segítettek"! Viszont nem maradtam egyedül, hanem egy jót beszélgethettünk Valival. Aztán úgy találtuk, hogy ez "szárazon" nem az igazi, megkínáltam egy kis itallal.

Már egészen jó kedvünk lett és már egészen éhes lett a csipet-csapat, amikor Zoli is befutott. Ő úgy gondolta, hogy egy üveg bor csapra verésre sem rossz ötlet. Közben megfőztem egy nagy adag levest, így lett más étel is, mint a nyers mézeskalácstészta (amire igencsak rájártak páran), meg a rávalók. Valit biztattuk, hogy szóljon férjének, Ferinek is. Nem kellett kétszer szólni; Feri fociról jött, csak közben még "beugrott" egy nagy adag isteni sonkáért. Kell ennél több? Körbeültük hirtelenjében tizenketten az asztalt, zaj volt, vidámság és éhség! Annyira az a része volt ez az adventnek, ami a lényege!

Tele pocakkal a mieink (plusz Dóri) elszállingóztak gyorsan megfürödni, majd a kiskorú nyolcas betelepedett a tévé elé Megasztározni. Bár szerintem inkább csak játszottak tovább. Minket a Megasztár már amúgy sem érdekel, de különben is, kevés dologra cserélnénk le egy jó kis baráti beszélgetést! Így mi az étkezőben, az aprónép a nappaliban érezte jól magát - egészen a műsor végéig!!!

Nagyon jó kis mézeskalácssütés volt ez!!!! Megismételjük majd jövőre is, remélem!

Ja, mert kisült ám egy hatalmas adag mézeskalács, amiből jutott Valiéknak, Dóriéknak és mi meg két helyre vittünk-viszünk is!