Mária, az Angyalok és a Remény

Az elmúlt tíz nap felért egy turnéval.... Mondhatni, körbeturnéztuk lánykáink intézményeit és különóráit is, a karácsony és az év vége jegyében.

Zitával indítottunk múlt hétfőn, és az ő zenekari karácsonyi koncertjével. Hihetetlen, hogy már harmadik éve tagja a "Perpetuum Mobile" kis fúvószenekarnak, és, saját bevallása szerint, csak ennek kedvéért hajlandó a szolfézs gyötrelmeit elviselni, továbbá, tulajdonképpen a fuvolázást is ezért műveli. Az előadott darabokat szépen  "elfújták", és külön örömükre szolgált, hogy az utolsó műsorszámukat a nagy fúvószenekarral (amelyik már 30 éve működik és komoly sikersorozat áll mögöttük, és reméljük, előttük is) adhatták elő. A koncert kerületünk legnagyobb színháztermében, az Erzsébetligeti Színházban volt, de mostanra már sem a leány, sem én nem izgultunk túlzottan. Maradt a büszkeség.... :-)

(Nos, itt el kell HINNI, hogy Zita is ott ül, a bal oldalon, de kép ebben nem nagyon segít, belátom...)

Kedden Emmát csodálhattuk meg osztálytársai körében. Itt is már a "megszokott" színvonalat élvezhettük; Réka néni, az osztályfőnökük (akit továbbra is nagy szerencsének tartok) ismét egy kedves, néha megható, néha vicces műsort állított össze. Énekeltek együtt, furulyáztak, szavaltak külön-külön, párban vagy hármasban és apró jeleneteket adtak elő. Sírtunk, nevettünk, adventi hangulatba kerültünk. Emmának nem jutottak hosszú sorok, amit ő maga is némi öniróniával jegyzett meg. Mégis, az a "kevés" a lehető legmegtisztelőbb volt. Ő köszöntötte a szülőket, elszavalta egy vers felét (párban valakivel) és.... övé volt az utolsó szó is, talán a legmeghatóbb. Ugyanis négyen álltak, gyertyának "öltözve", egy-egy égő gyertyával a kezükben. Szép sorban kezdték a többiek. Az első volt a Béke, aki elfújta a lángot, nem tud ő itt létezni. Jött a Szeretet, ő is "eloltotta magát". A Hit is feladta. Végül jött Emmus, mosolyogva, bájosan (bebodorított frizurával, kérem szépen... hiába no, a hajsütővas az igazi!!!) és azt mondta (nem pontos az idézet és már alszik, nem keltem fel ezért...) "Ne féljetek, amíg engem láttok! Amíg az én lángom ég, meg tudom gyújtani a többi gyertyát is! Én vagyok a Remény!" És szépen újragyújtotta társai gyertyáit. Magasztos jelenet volt.

Szerdán Klára és Imola néptánc-bemutatóját élvezhettük. Imádnak oda járni. Ez alapvetően a mi kis népi vonulatú Imónk kérése volt, de Klára is hamar belelkesült. Itt is gyertyás "produkciót" nézhettünk végig (gyertyával a kezükben táncoltak!). Anna néni (aki a Tanodában már Zitát is tanította) egy kedves és megrendítő táncot tanított be nekik Karácsonyra. Utána pedig aranyos kis játékokat játszottak, amibe bevonták az ott lévő testvéreket is. Emma ugyan vonakodva jött el a bemutatóra (a néptánc nem az ő "csésze teája"), de végül fergetegesen érezte magát! Örülök, hogy az Ikrek egy ilyen foglalatosságot választottak maguknak. Szép, hagyományőrző, és felér egy edzéssel!

Csütörtök "szünnap" volt. Péntek délelőtt pedig megnézhettem az utolsó ovis karácsonyi műsort... Iszonyatosan rossz érzés volt, hogy legközelebb majd nagymamaként élhetek meg majd ilyesmit.... Ezek után nem is nagyon kell részletezni azon lelki állapotomat, amit a rövidke, de kedves műsor alatt dúlt bennem.... Még szerencse, hogy utána a már megszokott közös adventi kézműveskedés következett és az valahogy bebugyolálta a lelkemet.

Olyan békés, meleg és kellemes volt az egész, amit még külön feldobott a sült fahéjas alma és a szegfűszeggel telenyomkodott narancsok illata, hogy végül is egészen beletörődtem a dolgok eme rendjébe...

Felnőnek, no... Most jobb lenne, ha kicsik maradnának?!?!  

A szombati nap jó zsúfolt lett! Délelőtt Emma zongorás karácsonyi koncertje volt. Elképesztő, hogy a mi félénk leánykánk milyen bátran merte előadni annyi ember előtt a darabjait. Amiket rengeteget és egészen szívesen gyakorolt. Az abszolút kedvenc az volt, amit négykezes formájában adhatott elő Larisza nénivel, a zongora tanárnővel, akivel így, a második év felére, már teljes "szerelemre lobbantak" egymás iránt....

Meg kell hagyni, Larisza néni, a tudásával és a maga "kedves szigorával" eléri azt, hogy szinte kivétel nélkül az összes tanítványa lenyűgöző produkcióval állt ki. Emelem kalapomat a tanárnő előtt! A koncert másik "fénypontja" (Emma szereplésén kívül) pedig az volt, ahogy a két Kicsi angyalkának öltözve, mézeskalácsot osztogatott a "szépen zongorázóknak", megadva ezzel - Larisza néni szerint -  a megfelelő karácsonyi hangulatot....

Szombaton még délután is várt ránk egy izgulnivaló.... A Balassi Bálint Nyolcosztályos Gimnázium karácsonyi koncertjét élvezhettük végig egy XVII. kerületi templomban, előtte pedig Zitáék évfolyama betlehemezett. Sokáig nem dőlt el, hogy ki lesz Mária, bár leányunk nagyon bízott benne, hogy majd ő. Mégis, amikor kiderült, hogy tényleg, akkor kissé megszeppent..... Főleg, hogy fájt egy kicsit a torka. Ennek ellenére, amikor eljött a pillanat, nagyon bátran, hangosan, pontosan és szépen énekelte el a szerepét, egy zsúfolásig megtelt nagytemplom előtt....

(Hát, a kép minősége itt sem az igazi...)

Az iskolai kórus előadása pedig egészen egyszerűen zsibbasztó volt! Tudtuk, hogy jó lesz, na de ennyire! Ismét egy bizonyíték - no nem mintha még szükséges lenne -, hogy nagyon jó helyen van a leány. Mert persze vágyódik ő ebbe a kórusba is (csak idén a szolfézsával egy időbe esett sajna).... Meg is értem.... Hozzátenném még, hogy ez egy "belépős" koncert volt, ahol a bevétel jótékony célokra megy (a kerület szegényeinek).

Tegnap délelőtt zárult a sorozat, avagy a "turné", Emma sulijának, avagy a Tanodának az évzáró koncertjével. Rendhagyó - vagy újító? - módon, most ezt is egy templomban, a Sasvár utcaiban tartották. Attól az apró részlettől eltekintve, hogy némileg megfagytunk, igazán javára vált a színvonalnak! Kicsit elhúzódott, ami nem biztos, hogy jó, mert pl. Klára és Imó tűréshatárán túlment, de nem baj, Emma kórusbeli tevékenységét végigélveztük azért. Ma végiggondoltam, hogy milyen jó, hogy mindegyik gyereknek igénye a közösségi dalolászás (illetve táncolás, a Kicsik esetében), amit teljesen megértek, hiszen szerintem is olyan vegyértékeket szabadít fel, amitől kisimultabbak, jobb kedvűek (és talán igen, jobb emberek is!) lesznek!

 (Az utolsó eseményről nincs képem, mert Klára végig az ölemben ült.)

Szóval, sűrű volt, de élvezetes és szépséges mindegyik. És soha rosszabb dolog ne történjen velünk, mint az, hogy egy egész héten át a különböző gyerekeink különböző műsorait élvezhessük!!!!