"Most marad pontosan"

Kissé röstellem, de az a helyzet, hogy mind a négy lányom tehetségkutató-műsor függő... Eddig még Zita nézte talán egy kicsit a legutóbbi Megasztárt, de idéntől... elszabadult a pokol! Azért még azzal nyugtatom magamat, hogy mást viszont semmit nem néznek a "felnőtt csatornákon" és ezek alatt a műsorok alatt is elkapcsolunk, amikor a reklámok és ajánlók jönnek (általában valami jó kis focimeccsre...).

Szóval, az utóbbi hetekben, péntek és szombat esténként lánykáink befészkelik magukat a villódzó doboz elé... és általában végigtrécselik-kommentálják az egészet, pont addig, amíg el nem alszanak. Ez alól csak az a péntek volt kivétel, amikor én dolgoztam, Zoli önfeláldozó módon elvonszolta a két Nagyot élőben megnézni a műsort, a két Kicsi pedig Anyuéknál nézte meg - az első részt.

Az első hetekben én kihasználtam az így felszabaduló időt, és dolgozgattam, persze fél füllel hallgatózva. Aztán szép lassan én is odaszoktam melléjük. A Megasztárt most már bojkottálom, mert Giorgio személyében kiesett az utolsó kedvencem is, az utolsó olyan, akiben én láttam és hallottam "valamit". Mondjuk, a konkurrenciára is megorroltam Wolf Kati nem túl elegáns kiejtése miatt, de azért nem tiltottam le róla magamat. És milyen jól tettem!

Amikor kiállt oda az a kislány, hogy elénekelje a "Most múlik pontosan"-t, számomra megállt a Föld forogni pár percre. A gyerekeink is elcsendesedtek... És ott, akkor, megtörtént a csoda. Az, amiért érdemes minden. Érdemes nézni a műsort. Érdemes zenét hallgatni. Amiért érdemes élni. Olyan szépen szállt az a kedves, meleg és bársonyos hangja, teljesen lecsupaszítva, csak ő meg a dal! Persze, kell hozzá egy ilyen gyöngyszem is. A Quimby verziót már hallottam - noha csak lassan ismertem rá. Azóta meghallgattam a Csík Zenekartól is. De a borzongást, a lebegést, a fantasztikumot Veca tette oda és hozzá. (sajnos azt még nem leltem a youtube-on)

Szóval, én elbűvölten ültem a kanapén - de láttam, hogy a családtagjaim is szinte zavarba jöttek az élménytől. Meghatottságomban még azt is találtam mondani Zitának, hogy most az egyszer megszegheti a tilalmamat és küldhet egy sms-t! Boldogan megtette!....
Aztán megint majdnem pipa lettem, amikor Janicsák Veca nevét utolsóként mondták a biztos továbbjutók között....
Mostantól már határozottan neki szurkolok. Számomra már ő "marad pontosan" és még véletlenül sem "múlhat" el a sikere a bája, az "X-faktor" belőle...Nem tudom, tud-e még majd ilyet, gyanítom, hogy ez szinte lehetetlen. De akinek ez akár csak egyszer is sikerül, boldog embernek mondhatja magát - szerintem. Hajrá Veca!

u.i.: Azért le a kalappal Kiss Tibor előtt is. Noha azt olvastam, hogy ez a dal nem annyira szerelmes vetületű, mint inkább kábítós... De akkor is: "szilánkos menyország" - lenyűgöző szókapcsolat. De ebben Kiss Tibor amúgy is zseniális, a többi dalszövegében is.