Tizenegy

Ő már nagyon várta, természetesen. Egy remek buli mögötte (beszámoló egy picit később), egy családi ünneplés előtte, egy mai vívós karácsonyi-ámde-egy-kicsit-szülinapi délután mára és már tudta és remélte, hogy egy csomag fekszik majd a reggeli kakaója és kalácsa mellett. (Úgy is lett: a hőn áhított korcsolya lapult benne, rajta pedig egy apró és helyes vívósisak-kulcstartó.)

Ma lett 11 éves a mi elsőszülöttünk, a lehető legbonyolultabb lelkületű és személyiségű, ámde mindenképpen irtózatosan szerethető és szeretett lányunk!

Ismételhetném magamat, hogy milyen megdöbbentő, hogy már ilyen nagy és hogy mennyire túl gyorsan vágtat az idő. Ragozhatnám a végtelenségig, hogy mennyire de nagyon szeretjük őt, mert úgysem lehetne eléggé sokáig fejtegetni. De itt most csak az álljon, hogy szívem tele boldogsággal, hogy egy ilyen kis-nagylánnyal áldott minket meg a Sors és örömöm végtelen, hogy azt láthatom, hogy noha csírázik már a (kis)kamaszkor, mégis, egy vidám, kiegyensúlyozott, boldog lányka életét van szerencsénk megosztani!

Boldog születésnapot, Zita!