Emma töpreng, és olyan "emmásan" megkérdezi: "milyen hónap is van most?"
Mondom neki, hogy a bolondoké. Ó, április, jön rá. Aztán, de ez csak feltételezés, mert én előre, az útra nézek, elkezdi számolgatni az ökle "dudorain": "január, februááár, március, áááprilis! ez az! csak harminc napos!!!"
Érdeklődésemre, hogy az ugyan miért öröm, hogy ez a hónap csak harminc napos, azt a választ kapom, hogy azért, mert akkor már nincs olyan messze szeptember.
- Emma, te miért várod pont a szeptembert?!?!
- Azért, mert akkor már a Kicsik is jönnek suliba, és én segíthetek nekik.
Emma tudja, hogy mikor mit kell mondania ahhoz, hogy az anyaszív ellágyuljon és "tulajdonosa" szipogva folytassa a vezetést...
11 megjegyzés:
Sziasztok.
Megható ez a "gondoskodás" A lányka részéről.
:D Édes!
Ha minden testvér ilyen lenne a világon.... Olyan sok minden más lenne.
De valójában ez a Ti érdemetek, anyáé és apáé, akik olyan nevelést adnak a gyerekeiknek, amitől ilyenné válnak. Elképzelni is alig tudom milyen felnőtt lesz belőlük... Olyan szívük van, ami hegyeket mozgat meg.
:)minden ilyen parbeszed aranyat er..
Nagyon meghato, latszik, hogy mennyire szeretik egymast a lanyok, mekkora szeretet veszi öket körül, es ez mind Belöletek, Szülökböl arad!!
Nem csodalom, hogy elerzekenyültel!!!
De jó!
Igazi nagytesós gondolat :-)
Puszi!
Ildikó
Ez olyan igazi Emmás gondolatok,és tényleg úgy fog(fognak) a lányok vigyázni és segíteni nekik mint egy kis tyúkanyó.Nagyon szív melengetők ezek a beszélgetések,és ebből tudhatjuk tényleg mennyire szeretik és ragaszkodnak a kicsikhez,akkor is ha néha elmenekülnének előlük 1 kis nyugalomér és magány ért.Nono is sokat beszél arról milyen jó lesz,ha a Niki is suliba jár mert tud rá vigyázni és segíteni neki!!
Imádni valóak!!!:)))
:-)
Kíváncsi vagyok a véleményedre ezzel:
http://velvet.hu/blogok/randi/2011/04/06/ket_leanygyermekkel_a_legboldogabbak_a_szulok/
kapcsolatban.
Titeket olvasva nem gondolnám. :-)
Megnéztem a linket. Szerintem az általánosítás igen veszélyes műfaj egy ilyen területen.
És azzal a kommentelővel értek egyet, aki azt írta, hogy egy család boldogsága nem azon múlik, hogy veszekszenek-e a gyerekek, és ha igen, mennyit.
Tudom, hogy kemény évek várnak ránk a négy lány kamaszkorával, de senkivel sem cserélnék semmilyen kombinációra...
A beszélgetés, amit ebben a bejegyzésben leírtam, azt jelzi, hogy noha megy a visítás gyakran és apróságokon is vérre menő viták vannak, de a lényeg akkor is ez. Hogy alapvetően jól érzik magukat ebben a családban és jó nekik, hogy vannak egymásnak. A mi esetünkben négyen, lányok.
Szia!
Tényleg ez a legjobb érzés egy anyának - mikor a gyermekei szeretik egymást.
Olvastad ezt a cikket?
http://velvet.hu/blogok/randi/2011/04/06/ket_leanygyermekkel_a_legboldogabbak_a_szulok/
Igen Edit- Női Csizma!
Pont arra reagáltam a hozzászólásomban, eggyel feletted! :-)
Megjegyzés küldése