Keringő

Húsvét vasárnap este. Nem igazán olyan a hangulatunk Zolival, amilyennek lennie kéne. Talán azért, hogy gyengéden felvidítson, ő is Rod Stewartot tesz fel. A Best of album "Night in" részét, azaz az andalítóbb válogatást. Szól az egyik nagy kedvencem (bár ez talán nem R.S. sajátja) a "Waltzing Mathilda".

Szórakozottan táncikálok ki az étkezőből, át a nappalin. Emma ott vigyorog rám, frissen fürödve, pizsamában. Átkarolom, keringőzni próbálunk. Ez csak azért nem megy igazán, mert sem ő sem én nem tudunk... De közben mesélek neki arról a nyárról és őszről, amikor készültünk összeházasodni az Apukájával. És mivel terveztük, hogy majd lesz keringő is, az Apukája minden szabad pillanatunkban próbálta tanítani nekem a lépéseket. Akár még a buszra várva is.

Emma kuncog, élvezi a zenét, a táncot, a mesét hozzá. Mondom neki, hogy ha szeretné rendesen megtanulni a keringőt, kérje meg az Apját, hogy mutassa meg neki a lépéseket. Emma odasündörög a konyhában tevékenykedő Zolihoz és ráragyogtatja ellenállhatatlan mosolyát. Az Apja megtörli a kezét, és felkéri a lányát. Emma rálép Zoli lábaira és úgy próbálnak siklani.

Szépek, kedvesek, meghatóak... Leginkább egy jó szirupos, romantikus amerikai film részletének tűnik.... De ahogy néha az ilyen filmek is, így most nekem ez nagyon jól esett.

Ez legyen hát így utólag, pont a nyolc napba beleférve, Emma névnapi köszöntése!

<