Pedig szívesen maradnánk...
2011. július 16., szombat
Arrivederci, Italia!
Pedig szívesen maradnánk...
Pedig szívesen maradnánk...
Akik kiszínezik napjainkat
Az "elkövetőről"
- Szitya
- Budapest, Hungary
- Egy nem szokványos ifjúkor után (tíz évet Svájcban töltöttem), itthon megtaláltam a szerelmet, a boldogságot, Zoli képében és gyorsan hozzá is mentem. Ezután nekiláttunk igen hatékony gyerekgyártásunknak. Boldog gyereknevelős évek következtek, amibe természetesen belefért némi munka is, például a számomra oly' kedves laptopkonyha. 2012 őszétől újra hivatalosan is "dolgozó nő" lettem, a köz szolgálatában. Az életünk egy örökös változás, egy izgalmas utazás, az unalmas életformát nem ismerjük. Kettő - hamarosan három - gimnazista, lassan már csak egy az általánosban, sport és zene szinte mindenkinek, kutya, színház, mozi, szülinapi bulik, családi események, versenyek, utazások, baráti vacsorák, munka, háztartás, gyereknevelés. Hogyan éljük mindezt meg/át/túl, erről szól a blog. Meg még sok minden másról: mosolyok, kételyek, történetek, fejlemények, jellemzések és töprengések. Benne van az életünk. Egy négygyerekes család élete.
Bátran ajánlom őket:
-
-
-
-
-
-
-
Starbucks...3 éve
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
3 megjegyzés:
Örülök,hogy ki tudtatok kapcsolódni:)
Remélem, szerencsésen hazaértek! Mi is ma hajnalban érkeztünk haza. Érdekes módon viszont mi mindig azt tapasztaljuk: bármennyire is jó valahol, a végére már legszívesebben otthon lennénk. Most is úgy volt, pedig csak 6 napot ültünk...:)
NAgyon várom a beszámolókat!:)
Tudom milyen rossza a gyönyörű nyaralást befejezni,de azért itthon is jó lesz!!!
Megjegyzés küldése