A Konyha Kiállítás a csütörtök délutánomat, és a hétvége mindhárom napjának "derekát" csente el. Ezért nem kevés szervezést igényelt, hogy közben azért sikerüljön minden tervezett programot lebonyolítani.
Már péntek este és szombat reggel is a konyhában búcsúztatott és köszöntött a nap. Szombat délelőtt megérkezett Jutka mama, Zoli anyukája, akinek most segítségét kértem a kora-esti program miatt is. Én elmentem az Arénába, Imola és Emma készülődtek - kicsit később a többiek is.
Délben Emmának és Imolának a Zeneiskolában volt "fellépésük" - a zongora tanár nénijük egy kis tavaszi koncertecskét szervezett. Nagyon sajnáltam, hogy ezt most - nagyon kivételesen - kihagytam, de ez most nem lehetett másként, és a lányok is teljesen elfogadták a helyzetet. Azért nem maradtak szerető, rajongó közönség nélkül: ott volt két nagymama, egy nagypapa, "egy" apa és két testvér. És lélekben persze én is. Amúgy is.... Annyira tetszik, hogy Emma ilyen szívesen és sokat gyakorol zongorára, igazán felszólítás nélkül. Mivel már reggeli előtt, reggeli után, suli előtt, suli után, fürdés előtt, fürdés után, folyton felcsendült az induló és a menüett, amit a koncerten is játszott, már azon aggódtam, hogy "túlgyakorolja" magát. Imó nem izgatta ennyire magát - de persze azért ő is alaposan felkészült. A legszívmelengetőbb természetesen a négykezesük volt - ráadásul hasonló ruhában voltak, szinte mint Ikrek - mert felvételt persze láttam az eseményről.
Mire ők végeztek, már én is elérhető lettem telefonon, és vidáman hívtak fel. Ebéd végére már meg is érkeztem. És készülhettünk Emma családi ünneplésére. Amit az bonyolított kissé, hogy Verusék, Emma keresztanyukájáék, mégsem tudtak feljönni Balatonfüredről, mert a legkisebb gyermek nagyon lebetegedett. Viszont a középső, a másodikos Sári, annyira elkeseredett ettől, hogy kikunyerálta a barátnőmtől, hogy hadd jöjjön fel EGYEDÜL, Volán-busszal. Nos, lőn. A vagány kiscsaj megérkezett - és nekünk, illetve Zolinak, ott kellett teremnie. De csak miután Zitát meg elvitte egyik legjobb barátnőjéhez Pécelre, szülinapi bulira... Tud még valaki követni?
Délután öttől indult a kissé megcsappant létszámú buli (Dédi és János papa sem tudtak részt venni, Laci, a keresztapa meg még úton volt hazafelé a síelésből...). Ami azért nagyon jól sikerült. Még úgy is, hogy Zolinak közben még vissza kellett mennie Pécelre Zitáért. Emmát elhalmozták ajándékokkal. Amiből azért szerintem az a csúcs, amit Imótól kért és kapott (és esküszöm, hogy nem az én sugallatomra!): Emma ölelés-, puszi- és kedvesség-kuponokat kért Imótól. Mert a nyavalyás Imó, aki eddig második árnyéka volt Emmának, és sülve-főve együtt voltak, most már néha előveszi a kissé undokabb arcát, és esetleg nem viseli jól a szerető és ölelő nővéri karokat. Na, ilyen esetekre kérte Emma ezeket a kuponokat! :-) És meg is kapta. Kláritól egy saját készítésű és rajzolású füzetecskét kért - Klára rajz-tudománya a család összes tagját lenyűgözi. Szerintem még észveszejtő volt, hogy Gergő unokatestvére meg festett neki egy ilyen számos festős képet (meg van adva, hogy melyik számot melyik mellékelt színnel kell festeni - ez elég hosszadalmas és nehéz munka tud lenni, ha kicsit bonyolultabb a festmény, ahogy ez is volt). Nekünk is van pár ilyen tallonban, de még egyik lányunknak sem volt hozzá elég türelme.... Hát Gergőnek volt. Le a kalappal!
A családi buli attól lett ugye még színesebb, hogy éjszakára így öt lányunk lett - Sárival. És olyan flottul ment minden, hogy miért ne? :-)
Vasárnap délelőtt én vittem vissza Sárit a buszállomásra, Zitussal együtt, aki ezúttal a Konyha Kiállításra is eljött velem. Ügyesen tud szórólapozni... :-) No meg szereti az ilyen helyeket. Mondjuk ez tényleg nagyon klassz volt!
Amint végeztünk, repültünk haza, mert várt még ránk a hétvége legnagyobb kihívása: a születésnapi gyerekbuli. Emma nehezen tudja lefaragni a létszámot, nem is sikerült neki. A mieinkkel együtt 20 gyerekkel csináltunk végig három teljes órát, köztük néhány igen élénk fiúval is. Szerencsére, jó idő volt, így a buli egy része kint zajlott. Megint kitaláltunk pár játékot. Ami annyira bejött, hogy mindegyiket újra szerették volna játszani. Nem hagytuk: mondtuk, hogy majd ha a végén még marad idő. Annyira nem maradt, hogy még a betervezett játékok közül is maradt megvalósítatlan.
Próbálom röviden leírni a játék-ötleteket, hátha más is hasznosíthatja.
Volt még bent egy Emma-ismereti kvíz, de ez már nem hozta őket úgy lázba, mint az összes többi alkalomkor, amikor ilyeneket játszottunk a különböző zsúrokon. Azért persze lelkesen kitöltötték.
Aztán kieresztettük őket.... Csak még előtte két csapatra osztottuk őket.
Előzőleg Zita elrejtett 50 plüsst a kertben, azokat kellett először megtalálniuk. Hatalmas nagy rohangálás és viháncolás közepette gyorsan megtalálták őket.
Utána partizán következett. Hát, ott is jót "őrjöngtek".
Volt aztán egy pincér-verseny: egy tányéron kellett volna kölesgolyókat oda-vissza vinni egy bizonyos távon. Ebből végül csak egy sima sorverseny lett, mert már az első játékosok elhagyták az összes kölest.
Utána papírrepülőt hajtogattak és "távolba-reptető" verseny következett. Hát, van még mit tanulnia a mai fiatalságnak... Volt olyan, akinek annyira visszakanyarodott a repcsije, hogy hátrább végezte, mint ahonnan indította....
Ezután következett az utolsó kinti verseny. Amiről előre kértem a gyerekeket, hogy ha otthon elmesélik, mindenképpen pontosítsák, hogy ez Emma APUKÁJÁNAK volt az ötlete... Néhányan nem is vállalták, a többi imádta és "repetát" kért. Gyengébb gyomrúak ugorjanak egy bekezdést! Szóval kölesgolyó-távolbaköpő versenyt hirdetett az én "kreatív" uram. A hahota messze elszállt....
Jól átfagyva értünk be. Ahol még egy kicsit átmozgattuk őket. Mivel a narancs-körbeadós, öltözködős játék már az összes zsúrt bejárta nálunk, más öltözködős mókát vetettünk be. Nem emlékszem, hogy hol olvastam valami hasonlóról, elnézést, de nem tudok forrást megadni. Szóval: előkészítettem három zsák ruhát, ahol mindháromban ugyanolyan és ugyanannyi holmi volt: pl. paróka, focimez, lábszárvédő, szoknya, sapka, sál, stb. A feladat az volt, hogy ezt mind rá kellett adniuk az egyik csapattársukra - minél gyorsabban. Onnantól kezdve pedig még le is kellett venni a felöltöztetettről és ráadni egy másik csapattársra. Annyit nevettek!
Ezután Zita vette át a stafétabotot az "Ártatlanka" nevű játékkal. Leírni elég bonyolult lenne: olyan "nyomozós": van gyilkos, van rendőr, van áldozat, van sok ártatlan, és van egy narrátor, van gyanúsítgatás, van izgalom. Az eszközigénye nulla, csak fantázia. Zita nagyon ügyesen "kezelte" őket - és tetszett nekik a játék. Ezalatt sültek az általam még a héten begyúrt, összeállított és mélyhűtött pizzák. Az ártatlankás játék után "elküldtük" Emmát, és kiosztottam mindenkinek egy-egy papírt, rajta egy-egy előre megírt betű - amiből összeállt, hogy "Boldog szülinapot Emma!!!!!"
Elrendeztünk mindenkit, és bevezettem a csukott szemű Emmát. Olyan jó volt! Ráadásul, előzetes megbeszélés nélkül is eszükbe jutott egyszerre azt kiáltani, hogy "Boldog szülinapot Emma!"
Ezután már evés, ajándék-átadás és tortázás következett. Ez utóbbiról még pár szót azért... Általában én sütöm a tortákat. Emmánál ez mindig ugyanaz: csúsztatott palacsinta tortának "nézve". Kapott is ilyet, a családi ünnepségen. De a másikat most kifejezetten úgy kérte, hogy legyen rajta a fényképe. Én meg rosszul vagyok az olyan fényképes tortáktól, ahol a felszeletelésnél levágunk egy-egy darabot az ünnepelt füléből, orrából, stb... Olyan morbid nekem... Ezért egy olyan tortát rendeltünk, ahol Emmáról két kép is van, de egy-egy kis táblán (cukorból). A tortát Zoli unokatestvérének cukrászdájából rendeltük - igazán kedvesek voltak, és valami olyan csodát készítettek, hogy csak na!
Este Emma boldogan végignézegette az ajándékait, mi pedig "eltakarítottuk a romokat".
Fárasztó volt, de nagyon jó, ez a hétvége.
A családi buliról ezúttal Anyukám gépéről kell majd megkaparintanom a képeket; a gyerekbulin kint nem volt érkezésem fotózni, de íme néhány nem túl művészi fotó a benti létről.
Zita a játékmester.
A felirat összeállt (sajnos a képen nem látható túl jól)
Ajándékbontogatás.
A gyönyörűséges torta.
A megunhatatlan poén: újragyulladós gyertyák...
5 megjegyzés:
Hú, ezt még végigolvasni is fárasztó volt, nemhogy végigcsinálni :)))
Szuper lehetett a Konyha Kiállítás, láttam pár fotót a FB-on is :)
Örülök, hogy Emma szülinapja is ilyen jól sikerült, azért 20 gyereket elterelgetni, lefoglalni, szórakoztatni, nem kis feladat :)))
Nagyon jó játékokat találtatok ki, az öltözködöst mindenki imádja, emlékszem, egyszer egy vándortáborban én azt "húztam", hogy MINDENT, ami a hátizsákomban volt, magamra kellett vennem, tényleg úgy néztem ki,mint egy michelin emberke :)))
Nagyon szép lett Emma tortája is! A fotókkal végül mi lett?
És milyen megható Emma kérése Imótól :)))) Ölelés és puszi-kupon, ennél jobb nem is kell :))))
Szép hétvégétek volt :))))
További szép hetet Nektek, sok puszi Orsi
Nem semmi!
Annyira tetszenek ezek a házi gyerekbulik nálatok!
És a torta nagyon jó ötlet volt. Egyszer én is voltam olyan vendégségben, ahol az ünnepelt arca volt az egész torta tetején, és mikor szelték fel a tortát, hááát, kicsit bizarr volt. :-)))
Mozgalmas napok! :o) Boldog szülinapot a kis ünnepeltnek.
Kedves Szilvi!
Szerintem sokan úgy gondolnák: "munka van a hétvégén, a szülinapot,eltoljuk".És itt van a TI ÖSSZETARTÓ CSALÁDOTOK!!! Minden átgondolva,megszervezve-Ami elsősorban Neked köszönhető ! Csak azt sajnálom, hogy nem lehettünk ott. Édesek a Lányok ahogyan igyekeztek emlékezetessé ezt a gyönyörű napot. Remélem lesznek még képek!/ A torta álomszép lett!/
Én is kívánok Emmának: BOLDOG SZÜLINAPOT!
Szeretettel Ági
"Nők nélkül élni nem lehet, és nem is érdemes!"
Boldog Nőnapot!
Megjegyzés küldése