Pages

2012. március 23., péntek

Miaúúúúú!

Próbáltunk rájönni, hogy mi történhetett, de nem nagyon értettük. Az eddig "legjobban működő" gyermekünk is "elromlott". Makacskodik. Ellenáll. Toppant. Csúnyán néz (ő olyan szépen néz ám csúnyán!!!) a nagy barna szemével. Ármánykodik az őt imádó nővér ellen. Meglehetősen kezdő amatőr módjára ármánykodik, de próbálkozik. Szemrebbenés nélkül rávágja, hogy igen, megmosta az arcát, miközben a szemöldökéig nutellás.
Éééééés. Nyávog. Elnyújtottan, nyafkán beszél. Keresi szünet nélkül a lehetőséget egy kis affektálós panaszra.

Aztán egyszer csak rájöttünk: Imola lenyelt egy macskát!!! Ez lehet az! Azóta próbáljuk kicsalogatni onnan. Hízelgünk, morgunk, mint egy kutya, cincogunk, hátha kipattan. Néha azt hisszük, hogy na, mintha, most már kiugrana az a macs', de nem. Még mindig ott nyivákol Imó torkában.

Jaj, mi lesz így velünk?!

(u.i.: Még mielőtt valaki félreértené: imádjuk a mi imádnivaló, "elmacskásodott" őzike-szemű tündérünket!!!!!)

4 megjegyzés:

Dominika írta...

Dehogy értünk félre! :-))) Az én lányom alig nyolc évesen tisztára, mintha kamasz lenne néha. :-)

Lepkevár írta...

:))) Örülj, hogy csak most! Az enyém már jó ideje macskán él. :D

kikocs írta...

Keressétek meg a nyávogó osztálytársat... :) Tuti az van a dologban.

Szitya írta...

Dominika!
No, a kiskamasz Klára nálunk.... Sosem lehet tudni, hogy éppen milyen hangulata lesz a következő pillanatban: bűbáj tündér, vagy kötekedő banya....

Lepkevár!
De a te lányod életkora ezt jobban magyarázza!

Kikocs!
Magam is ilyesmire gondolok... :-)