Vágtázó hétvége

Huh, nagyon elfáradtam az elmúlt hétvégén!
Volt ez a meghosszabbított iskolai hét.
Volt ez a fránya óraátállítás, ami mindig megvisel, pedig egyik alkalomról a másikra el is felejtem, hogy mennyire.
Volt egy jópofa kiállítás, Garden Expo, ahol laptopkonyhás színekben sütögettünk nagy sikerrel a déli órákban, szombaton és vasárnap is. Távolról sem volt pihentető gyakorlat.
De ami a legjobban lefárasztott (kevésbé fizikailag, mint lelkileg), az a sok szurkolás. Zita mindkét hétvégi napon kardoskodott Gödöllőn, brilliáns eredményekkel (főként apja elmondása alapján) egyre szebben és magabiztosabban vívva, Klára pedig vasárnap délelőtt vett részt a Pólus Center mellett minden évben megrendezett Budapesti (és Pest megyei?) Mezei Futóversenyen. Klári itt clubszínekben (Ikarus!) indult, és mivel nagyon ügyes volt, ezért bekerült az Ikarus "B" csapatába, ami az aranyérmes "A" csapat után ezüstérmet szerzett (az összes többi egyesület utánuk jött...). Mivel 9 és 10 évesek között versenyzett, ez különösen nagy teljesítmény. És nagy öröm is neki. (Ha rájövök, hogy hogyan kell Emma telefonjáról letölteni a fotókat, majd dokumentálom is ezt az arcot-ragyogtató örömöt.)

Ennyi dióhéjban. Részletesebben már nem lesz ilyen vidám, mert úgy gondoltam, hogy megragadom majd az alkalmat, hogy összegyűjtsem és leírjam tapasztalatainkat a gyerekek sportoltatásával és versenyeztetésével kapcsolatban. (Különös tekintettel a most olyannyira "gyászolt" vívásra.)

Addig jöjjön pár húsvéti vidám kép - mert a nagy roham előtt végre volt időnk, együtt feldíszíteni a házat nyuszi-váró dekorációval. Ami idén is kiegészült pár újdonsággal, amiket Klára és Imó készített a suliban, illetve egy remek Klári-rajzzal, amit még itthon dobott össze "csak úgy", és egy gyönyörű koszorúval, amit Emma kreált a kiállításon, ahová elkísért engem vasárnap.