Pages

2012. október 5., péntek

Tündérien leleményes

Mostanában sokat olvasok (hála a metrózásnak), de eddig is mindig volt egy aktuális könyvem. És, noha Zoli (és talán Esterházy Péter) szerint, "az intelligens ember megjegyzi, hogy hol tart a könyvben", én könyvjelzőt használok. Többet is. Többek között egy olyat, amit Emma készített nekem az oviban. Már évek óta kísérget. Aztán egyszer, valahogyan, valahonnan a kezembe került egy bűbájos kép Emmáról, még babakorából. Valamiért azt is betettem akkor a könyvjelző mellé - és ott is ragadt, "jön" mindig a könyvjelzővel, amikor olvasmányt váltok.
Nincs ezzel az égvilágon semmi gond vagy érdekesség önmagában.... Hacsak nem annyi, hogy egyszer, a könyvemet nézegetve, Imola is észrevette ezt az Emma-baba fotót.
Másnap arra nyitottam ki a könyvemet, hogy most már Imola fényképe is ott díszeleg. :-)
Nem szólt semmit, csak úgy gondolta, pótol egy fontos hiányosságot. Na, hát ilyenek miatt (is) imádom őt annyira. Utánozhatatlan báj van benne. Ez a kis gesztus is ennek a jele

2 megjegyzés:

Dominika írta...

De drága!
Kis finom lélek! :-)

Edit írta...

Én is olvasással töltöm az utazási időm, bár nem mindig jegyzem meg, hol tartok.
Most így olvasva az írásod, nekem is kéne valami jó kis könyvjelző, de általában cetlikkel oldom meg :D. Utálom behajtani a könyv sarkát, sok embernél látom, de olyan salátának néz ki a könyv úgy.
Tündérien bájosak a gyermekeid :)