Pages

2013. január 17., csütörtök

Kemény dió

Sokszor eszembe jut mostanában, egy, a tágabb baráti körben lévő, hölgy számomra aranyat érő megjegyzése. Három gyereke van, hétévente adta a fejét szülésre. Ő mondta azt, hogy anyasága első tizennégy évében, addig két kezelhető leánygyermekkel az oldalán, ha látott egy hisztis, akaratos gyermeket, mellette tehetetlennek tűnő és csak tűrő szülőkkel, mindig úgy gondolta, hogy "hú, de megnevelném ezt a "kölköt"!" Aztán megszületett a fia, és rájött, hogy nem lehet semmit így, kívülről nézve, ítélkezni.... Mert tényleg vannak olyan gyerekek, "akikkel nem lehet bírni". Ilyen volt az ő kisfia is, és ő maga is belátta,hogy valószínűleg, most őket nézve gondolhatják mások, hogy "hú, de megnevelnék azt a "kölköt"!" Tehát, ő utólag is megkövette azokat, akikről, ismeretlenül úgy gondolkozott, ahogy...
Szerencsére, ezt a megjegyzést jól az agyamba véstem... Persze, gyarló az ember, és "kívülről" mindig okosabb. Nekem is néha eszembe jut egy-két gyermekről ez-az. De azért rászoktattam magamat arra, hogy túl mélyen ne ítéljek ilyen esetekben sem.
Mindez a hosszú bevezető ahhoz, hogy igen, nálunk is van egy ilyen "kemény dió" gyerek. Akiről esetleg gondolhatnának mások ezt-azt... :-) Sőt, én magam is némileg "nevelési kudarcként" élném meg... De azért a képlet ennél természetesen sokkal bonyolultabb.
Hogy kiről van szó? Akik már olvassák egy ideje a blogot, már rájöhetnek, hogy Kláráról lesz szó...

Ugye, a képlet bonyolultsága ott kezdődik, hogy nála rögtön van egy "kontrollcsoport" - Imola személyében. Akivel az ég adta világon semmi gond sincs - hacsak nem az, hogy néha nem törli meg rendesen a pofiját Nutella-fogyasztás után.

A képlet összetettségét a genetikai hozomány is gazdagítja - nálunk ez igen, hogy is mondjam csak, érdekes; és úgy tűnik, hogy ezeket az "érdekességeket" Klára gyűjtötte be....

Most már akkor el is mesélem konkrétabban...

A múlt tanév vége felé, májusban, Klárán hirtelen nagy változás állt be. Ennek elején egy gyomorinfluenza típusú betegség volt, amiből nehezen gyógyult. Talán beléállt egy félsz, hogy ha eszik, akkor megint fájni fog a gyomra, nem tudom... A lényeg, hogy tényleg lement a saját súlyminimuma alá is, leginkább egy horpadt mellkasú fiókára emlékeztetett. Ezzel egyidejűleg - és ezért kötöm össze a két dolgot kezdettől fogva - hihetetlen rosszkedvű lett, és nagyon keményen hisztis. Szinte egyik naptól a másikra kezelhetetlenné vált. Eléggé megijedtem. Már egy hete tartott kb. az újonnan jött őrület, amikor összefutottam a tanító nénijével, és kérdeztem, hogy tapasztal-e változást Kláránál. Mire azt válaszolta, hogy éppen akart nekem szólni, hogy beszéljünk, mert hirtelen látványosan rosszkedvű lett Klára, és őt aggasztja az evéshez való hozzáállása is.

Hamarosan sort kerítettünk egy hosszabb beszélgetésre, melynek során a tanító néni kezembe nyomta a telefonját, a vonal túlsó végén gyermekkori barátnője, a területének egyik legelismertebb szakemberével (nem mellesleg hét gyermek boldog édesanyja). Nos, jártunk párszor a hölgynél, kettesben is Klárával, meg hármasban is Zolival. Rengeteget beszélgettünk, több mindent kibogoztunk, rá is csodálkoztunk egy két összefüggésre, néhol szinte "megvilágosodtunk". Klárának minél kevesebb esetben kell teljesítmény-kényszerbe helyeznie magát. A probléma az, hogy, pontosan a lelki alkata és a genetikai csomagja miatt, ő eleve belehelyezi magát a saját teljesítménykényszerébe. Hihetetlenül jól teljesít az iskolában, de egy fél pont elvesztésén is sokat tud rágódni. Pedig mást sem hall, mint hogy nem baj, ha nem mindig tökéletes, amit csinál. És mielőtt még azzal "vádolnának" meg, hogy persze, ezt csak mondom, de nem így van; kitűnő ellenpélda Imola, aki valóban könnyedén elfogadja, ha valami nem sikerül teljesen, és egyébként sosem kap dorgálást. Ha szeretné, segítünk és gyakorolunk, de ha nem szeretné, még csak nem is fenyegetőzünk, hogy akkor majd nem lesz jobb jegye. Viszont Kláránál már az is gondot okozhat, közvetve, hogy van a családban versenyző (illetve volt, az apja is...), és hát az őt is versenyzésre sarkallhatja, bármilyen területen, és általában - és leginkább - magával szemben.

Sok mindent tisztáztunk, több célt kitűztünk, változtatni valókat megbeszéltünk. Szerintem sikerült is a legtöbbet betartani, megvalósítani, annak ellenére is, hogy Zoli bizonyos dolgok ellen morgott, de a felszín alatt nyilván dolgoztak benne az elhangzottak.... Persze, vannak alapvető kiindulási pontok, amik megváltoztathatatlanok. Klára például a késő tavaszi "megborulásában" Emmát vette célpontul, mindenért Emmát okolta. Klára az a gyerekünk, aki látványosan rosszul viseli a nagycsaládos létet - ezen nyilván nem szándékozunk változtatni a kedvéért... És Zoli munkaideje sem tűnik rövidülni, ráadásul még én is elkezdtem dolgozni; nos ezek olyan feszültségforrásokhoz vezetnek, amelyek Kláránál hatványozódnak. A hatórás munkaidőm még így is nagy eredmény....

Szóval, egy megviselő tanévvég után a nyár relatíve békésen telt Klára szempontból is. Tényleg lecsupaszítottunk mindent még az elvárás, vagy megfelelés-kényszer gyanújától is. Klára vidáman ficánkolt hónapokon át. Az újabb tanév viszont hozta magával az újabb elvárásokat (az iskola részéről főleg), mindezt megfejelte az én visszatérésem a munkába, ami miatt a délutánba vagyok kénytelen besűríteni azokat a dolgokat, amik eddig elfértek a délelőttben.

Klára fokozatosan jutott el újra arra a szintre, mint múlt májusban, de mostanra talán túl is ugrott rajta, sajnos. Mindezt étkezési hozzáállásától függetlenül. Nem mondom, hogy zabál, de otthon legalább eszik. Mondjuk az is igaz, hogy a suliban délben valószínűleg nem.... Lehet, hogy ennyi mondjuk elég is nála.

A mostanra kialakult helyzet előtt eléggé tehetetlennek érzem magamat. Mert mi is történik? Gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra kezd el Klára haragoskodni, kiabálni, parancsolgatni, visítva veszekedni. Az őt ért - többnyire - vélt vagy valós sérelmek miatt. A veszekedés célpontja általában Emma vagy én vagyok, de most már szinte egy családtagot sem kímél. Elég, ha annyit mondok, hogy sikerült már a szüleimet is kihozni a sodrukból.... Ő a legkisebb probléma miatt is visít és kioszt mindenkit. Sokszor azon pörög fel, hogy mondjuk azt panaszolja, hogy Imola - VÉLETLENÜL!!!! - szétrúgta az általa épített Lego-repülő tetejét, mire én úgy kezdem a mondatomat, hogy "Jól van, Klára, mindjárt segítek neked újraépíteni, ha akarod...." Mármint ezt szeretném mondani, de ő a "jól van" résznél elkezd velem - szó szerint - kiabálni, hogy "Nincs jól, Anya!"
Nem tolerál semmit és senkit, és képes annyira nyakas maradni, hogy komplett családi programokat lehetetlenít el, vagy tesz olyan hangulatúvá, amitől már a program is feleslegessé válik.... Mivel egyre eszesebb, félelmetesen érvel - és ezt a szó minden értelmében gondolom. Kegyetlen dolgokat is tud mondani, roppant elgondolkodtatókat és célirányosan bántóakat is (főleg nekem és Emmának).

Az a szerencsénk van még meg, hogy Zita valamennyire felvállalta magára a megértő nővér szerepét, így néha ő az, aki képes hatni Klárára. Én pedig kifejezetten támaszkodok is erre a "mankóra" - jót tesz ez Zitának is, bár néha túlzásba esik, meg néha csak a megvesztegetést használja eszközül (bár tény, hogy velem már ez sem működik nagyon Klárával...). De sokszor, Zita is konfliktusba keveredik harcias kis Húgával; bár kifejezetten elnéző irányába (míg Emma irányában zéró toleranciával bír a Nagylány...).

Szóval, nehéz most. Mert itt van egy amúgy kifejezetten zseniális kiscsaj, aki eszméletlen dolgokat művel (színdarabot ír és rendez, csak úgy poénból megtanul egy-egy verset, egy nap alatt elolvas egy rendes könyvet, úgy ír, mintha gyöngyökből állnának a betűi, vicces, kreatív, egyedi, nagyon egyedi minden megmozdulása, stb.), ugyanakkor pedig minden délután úgy érek haza, ahogy egy vert asszony teheti (kis túlzással): ma vajon milyen passzban lesz?, kiabál-e?, veszekszik-e?, kiborít-e majd engem vagy mást?

Próbálkozunk a probléma kezelésével, de iszonyú nehéz. Amikor Zita ilyen korú volt, és vele sem volt egyszerű, mindig azt hajtogattam, hogy ő csak a bemelegítés, a meccs Klára lesz. Igazam volt. És, sajnos, ahogyan Apu frappánsan megfogalmazta, amikor egyszer a szüleimmel beszéltük meg a nehézségeket Klárával kapcsolatban, ebben a meccsben most keményen vesztésre állok.
Mert mit lehet tenni? Őszintén mondom, hogy a lehető legnagyobb türelemmel viseljük mindannyian Klára kirohanásait. Zita, ugye sokszor védelmébe veszi, Emma sajnos nagyon el tud keseredni, Imola pedig őrületesen diplomatikusan kezeli a konfliktus-helyzeteket. Én is igyekszem nyugodt maradni, nyugodtan válaszolni, nem kiabálni úgy, ahogy ő teszi velem. Persze, kérdés, hogy ezt nem tekinti-e úgy, hogy hagyom magamat.... De mit tehetnék? Visszakiabáljak? Sosem lesz nyugalom. Verjem? Nyilván nem. Egyetlen egyszer, amikor már eszméletlen pimasz és bántó dolgokat eresztett ki a száján elég hosszasan, na, egyetlen egyszer, rácsaptam egy kicsit arra a szájra. Nem használt, csak engem furdalt sokáig a lelkiismeret - tulajdonképpen még most is. Próbálkoztam olyanokkal, hogy lelkendeztem neki, ha egy nap békében telt el. Akkor egy darabig ez inspirálta őt, és számoltuk a békében eltelt napokat. Aztán megszűnt ez. Akkor vettem "I love you" gyertyákat, amiket a többi köré tettem (mi minden reggel gyertyafényezünk), és mondtam neki, hogy ez azért van, mert szeretném, ha szeretetteljesen telne a nap. Nem sikerült. Most éppen gyerekpezsgővel tankoltam fel (Klára imádja), és úgy tervezem, hogy az első konfliktus-mentes napon kibontom az elsőt, utána meg már tudni fogja, hogy mire vár a többi üveg... Még nem tudtam kibontani egyet sem.

Lehet, hogy ismét szakemberhez kell fordulni? Nem szeretném. Már csak azért sem, mert kétélű a fegyver: tudatosítja benne, hogy gond van, esetleg hivatkozhat is rá, felmentheti magát általa... De azért ismét kértem fogadóórát a tanító nénitől, hogy vele is megbeszéljem a dolgokat. A suliban nagyon jól tanul (szerintem csupa dicséretes ötös lesz félévkor), de a magatartása már egy ideje nem példás. Tudom, hogy mi Klára "szeretet-nyelve" (nála az ajándékok, a megfogható apróságok), de ezt sem használhatom napi szinten. A szeretetemről mindig biztosítom, minden összeveszés-lenyugvás/kibékülés után. Igyekszem ráérni, ha meg akar mutatni valamit, játszani akar, vagy ilyesmi. Igyekszem az ő logikáját követni sokmindenben, kicsit "megfelelni" neki. Ugyanakkor, gyötör az is, hogy ez miként hat a többi gyerekünkre. Meddig és mennyit kell nekik elfogadni, eltűrni azokból a - napi szintű - bántásokból, amit Klárától el kell viselniük?

Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a viselkedés egy üzenet részéről, és igyekszünk megtalálni az üzenet kódját. De ha meg is leltük picit (ahogy fentebb írtam), bizonyos dolgok továbbra is adottak maradnak, ezért a válasz az üzenetre sem könnyen megadható.

Remélem a hosszabb nappalok, egy kicsit intenzívebb "hízlalás", és még valami kis csoda majd túllendít minket. Mert ez így most nem  jó.

(Sokáig írtam ezt a bejegyzést, és sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e, közzétegyem-e. De mivel ez a négy lányunkról szóló internetes napló, és mivel ez most nagyon rányomja a bélyegét a mindennapjainkra, mégis megírtam, mégis közzéteszem. Remélem, nem bánom meg.)

31 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ne haragudj,hogy ilyet írok de olyan "jó" volt a soraidat olvasni, mert nekem egy 4 éves kemény fiú dióm van, aki nagyon kétségbeejtő pillanatokat tud nekünk szerezni a viselkedésével(a sok csoda mellett persze)
Tanácsot nem tudok adni csak sok erőt és kitartást kívánok! Plusz egy ötlet:T.Gordon szülői eredményesség tanulása nem mondom, hogy szentírás én most újraolvastam és van egy két jó ötlet benne amit én mindenképp kipróbálok hátha...
Üdv:Hajni

Catty írta...

Jaj Szilvi,
Ha tudnád milyen jó, hogy megírtad és hogy mennyire kellett ez nekem...
Annyira megértelek, mert nálunk is van bizony ilyen és én is vívódom. Ráadásul nálunk ugyebár négy a fiú. A legnagyobb szörnyen kamasz, nem lehet vele beszélni, szót érteni, ha pedig nem ülök mellette és a leckéje mellett, akkor... Pedig ha csinálja, akkor tök okos, zseniális lehetne... A középső (mármint korban, mert ugyebár négyből másképpen alig lehetne, de a kicsik ikrek) pedig hasonlóan Klárához nem eszik (ezt még megtoldotta egy jó kis laktóz és fruktóz problémával), ettől hisztis, csak ordítani tud és nyávogni, holnap pedig felvételi...
De nem adom fel :) Köszönöm, hogy megírtad.
puszi
Márti

szokkenoszarvas írta...

Bocs, de én is örültem az írásodnak... :-) A kisebbek nálunk is ikrek, igaz még csak 3 évesek, de az egyik nálunk is kőkemény, a másik meg egy tünemény. Azért ha valami megoldást találsz, légyszi tedd közzé azt is! :-)

kikocs írta...

Nálunk is van kemény dió, sőt, most kettő is :) és határozottan nehéz időket élünk, szóval veled vagyok.
Az ajándékot meg igenis lehet minden nap, sőt, naponta többször is. Nem kell mindig olyan ajándék, ami más számára is ajándék. Nándinál legalábbis ugyanúgy segít egy nagyon fényes 20 forintos, egy érdekes formájú kavics, egy szép gomb, egy autó formájú jegyzetlap, hogy rajzolok neki egy kalózhajót, vagy a maradék sütim az ebédből. A lényeg, hogy tudja, hogy rá gondoltam, neki tartogattam. (A nehézség nálunk ezekkel mindig az, hogy a Réka, akinek ezek egyáltalán nem fontosak, azonnal kiborul rajta, hogy ő miért nem, pedig egyébként meg azonnal megfeledkezne róla, az viszont, hogy mindenki kap, Nándinál veszít az értékéből) És kitartást. Én gyakran biztatom magam azzal, hogy felnőttkorában milyen jól fognak jönni ezek a makacsságok, amikkel most olyan nehezen bírunk...

Kriszta Győr írta...

Nekünk van egy 16 éves tüneményes, "teljesítmény kényszeres"középső gyerek Lucánk, aki pillanatok alatt képes hárpiává válni.Kicsi kora óta kell neki hogy legyen valaki a családból aki őt imádja.Persze szeretjük mi, ahogy a másik kettőt(fiúk) is, de neki kell egy külön imádó.Először a nagyapja, aki sajnos hirtelen meghalt, aztán a bátyja, aki elment egyetemre, aztán néhány nehéz év hülye (bocs!)baráti körben, mire a mostani barátjával egymásra találtak.Most jobb a helyzet, de szörnyű hisztiket képes levágni ha vmi nem az ő elgondolása szerint történik. DE egyre inkább kontrollálja magát.Gyönyörű bizonyítványt hozott, sportol, zenél,kreatív és talpraesett.Sokkal hisztisebb lány osztálytársai is vannak.Most elhatározta hogy magnéziumot fog szedni hogy kiegyensúlyozottabb legyen.Várjuk az eredményt szeretjük és szorítunk, hogy megtalálja a helyét, útját...Nem könnyű. Tartsatok ki ti is, csak szeretettel lehet megoldani szerintem.

Szitya írta...

Ó, köszönöm a sok gyors hozzászólást! Sejtettem, hogy nem vagyok egyedül, de jól esik, ha meg is mondják...
Kriszta Győrből - neked meg köszönöm azt a megnyugtatást, amit titokban kicsit remélek majd látni pár év múlva... :-)
A könyvnek utánajárok, és ha megoldást lelek, hát persze, hogy elárulom. A szeretet mindenek felett, nyilván. De okosan kéne szeretni... :-)

zsuzsi83 írta...

Nekem egy tippem lenne még. Igaz, hogy nekem még csak 2,5 éves a kislányom, de sok mindenen túl vagyunk már vele kapcsolatban. Iszonyat alvás zavar, lehetetlen viselkedés...stb. Nekünk rengeteget segített a homeopátia és a Bach-virág terápia. Volt egy időszak, amikor úgy tombolt, hogy félő volt, hogy kárt tesz magában Elmentünk a csodálatos homeopátiás doktornőnkhöz aki az alvászavarán is segített és megoldotta a dolgot. 2 hétig szedte a bogyót, de utána egy évig tünemény lett. Most a dackorszak hatalmasodott el annyira rajta, hogy napi 15-20 (nem viccelek) kőkemény hisztinél tartottunk, ahol már minket csapkodott, meg magát harapta...stb. (hozzáteszem, soha egy ujjal nem bántottuk). Most a Bach-virág cseppek segítettek. Hihetetlen változás állt be nála, mióta kapja a cseppeket. Azt vettem észre, hogy az ilyen típusú gyerekeknél ezek a "gyógymódok" nagyonis működnek. Nem mondom, hogy egy hiszti vagy konfliktus sincs, de fényévekkel jobb a helyzet, és már lehet vele értelmesen szót érteni.
Szerintem egyébként a homeopátia segíthetne az étvágyán is. És a homeopátiás orvoshoz nem is feltétlenül kell Klárát is elvinni, lehet, hogy elég, ha ti elmondjátok a "tüneteket".

Dominika írta...

Szilvi, nekem szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ti ezt megoldjátok! Lehet, hogy csak idő kérdése! Nagyon drukkolok nektek és Klárának is. Fantasztikus kislány, minden rendben lesz!

nici írta...

Kedves Szitya!
Tényleg nagyon jó, hogy mindezt leírtad :-)
Mi is hasonló problémákkal "küzdünk" a középső gyerekünkkel.Mi is hordtuk őt pszichológustól kezdeve a kineziológuson át mindenhová, mígnem a homeopata doktornénink elküldött endokrinológushoz vele (Vilmos is nagyon soványka volt akkor és rosszul is evett)és kiderült, hogy nagyon "gyors" az inzulinja, tehát nagyon gyorsan leesik a cukra, megéhezik, úgy hogy ő nem is veszi észre (ekkor volt ő 7 éves, elsős). Azóta másfél-két óránként eszik valamit, a suliba is úgy csomagolok neki ennivalót, hogy szinte minden szünetben tud enni valamit. És SOKKAL jobban van, nincs annyi dühkitörése, látszik rajta, hogy kiegyensúlyozottabb. És jobb az étvágya a főétkezések alatt is.
Bocsánat, ha túl hosszúra sikeredet:-)
Üdv: Nici










Névtelen írta...

Megnyugtató, hogy már tudom, hogy nem vagyok egyedül, és nem csak nekem kell naponta többször megküzdenem egy erős akaratú és öntörvényű gyermekkel! Irigyellek viszont a családod támogatása miatt, mivel én rendszeresen megkapom a nagyszülőktől és apától, hogy biztosan miattam és a kényeztetésem miatt kezelhetetlen a kisebbik lányom... Köszönöm!

SKY írta...

Szilvi Kedves, ez az írásod kizökkentett a nagy csendből, mert bár olvaslak mindig, a kommentelés nehezen ment...
Az első gondolatom az volt, hogy tudjátok-e biztosan, hogy fiziológiai ok kizárható-e? Még kicsi, de például a pajzsmirigy elégtelenség okozhat kóros fogyást és hangulatingadozást is egyben, szorongással megspékelve. Ennek persze ellene mond a nyári nyugisabb időszak, de lehet, hogy érdemes volna egy endokrinológussal is beszélni.
Ami pedig a kitartásodat illeti, emelem kalapom, nagyszerűen csinálod... nálunk is van egy ilyen, ha nem kettő lesz belőle lassan.
Mikoltnak a keretek nagyon fontosak. Ha tudja, hogy betartom a szavam, sokkal jobban képes alkalmazkodni. Ezzel együtt látom, hogy nem lesz ez mindig ennyire könnyű, úgyhogy egyelőre csak nagyon nagyon drukkolok Neked, Nektek, mert hiszem, hogy Klára zseniális, és lesz megoldás.
Szeretettel gondolok Rátok,
Kinga

Névtelen írta...

Látatlanban nekem is felmerült endokrinológiai ok... Különösen, hogy egy betegség után kezdődött a személyiségváltozás. A másik oldal lelki-intellektuális: értelmes gyerekkel elbeszélgetni a maga szintjén, mitől feszült, mi nyomasztja. Majd ennek tudatos kezelése, illetve a határok kijelölése (nem használhat másokat boxzsáknak, lábtörlőnek). A probléma mértékét nem csökkenti, ha mindenki Klárához alkalmazkodik, ahogy ti is tapasztaljátok. Ez hasonló módszer, mint amit a Szuperdadában vagy a Vásott kölykökben látni: szeretettel komolyan venni a gyereket, és biztonságot adni neki a kijelölt keretekkel.

Szegény Emma!
Kitartást, erőt kívánok!
Luca

Judit írta...

Szilvi, nagyon jó, hogy ezt leírtad,nehogy megbánd! Látom a jövönket az írásodban, szerintem nekem is lesz egy Klárám a háromból. Kívánok neked sok eröt és türelmet, kíváncsian várom, hogy alakul majd Klára a továbbiakban.

Szitya írta...

kedves Mindenki!

Köszönöm a sok hozzászólást. Akik jobban ismerik Klárát, tudják, hogy ez tényleg komoly... és szakember újabb bevonását javasolják.
Vérvétel és egyéb vizsgálatok történtek, nincs gond.
Őszintén, most valahogy az itt is többször említett homeopátián gondolkodom első körben...
De megvárom még a tanítónővel való találkozást.

Névtelen írta...

Kedves Szilvi!

Mindeddig csak olvastalak, nagy örömmel, minden nap nézem, írtál-e új bejegyzést a családodról. Szuper olvasni a soraidat, pontosan ezt a csodálatot, elolvadást érzem én is az öt gyerekem iránt. Ugyanakkor mindig egy kicsit azt éreztem, én nem tudnék mindig csak jót mondani az enyémekről, nem tudnék mindig pozitív lenni. És kicsit mindig furdalt a lelkiismeret, hogy biztos lehetne még több időt szentelni rájuk, még többet tanulni, beszélgetni, játszani velük. Az enyémek nem annyira nagyon jó tanulók, mint a lányaid, nem ekkora sikerek sportban, csak tanulgatnak, sportolgatnak.
Bevallom, még közelebb kerültetek a szívemhez ezzel a bejegyzéssel. Remélem nem érted félre, miért.. Nálunk most a legkisebb miatt érzem sokszor, hogy el tud rontani programokat, összeveszejt családtagokat, olyan kemény kis dió (még csak kétéves), de a nyolcéves lányom is elég intenzív természet.
Szóval tudom, az ember úgy érzi, kiadja egy kicsit a szeretett személyt, ha nem mindig csak a jókat mondja el róla, de látod, az olvasóidnak akkora megnyugvás, hogy nem csak mi küzdünk időnként a gyerekekkel, hanem egy ilyen jó család is, mint ti.

Megoldást nem tudok, csak arra jöttem rá, ha nem kesergek, nem akarok mindenképpen szelídet faragni az indulatosból, hanem valahogy megértéssel meg humorral viseli a család, akkor talán könnyebb. És még azt is szoktam mondogatni magamnak, amit te is, hogy ezek a nehezen tolerálható viselkedéseknek van egy másik oldala is, ami viszont olyan sok jót hoz: kitartóbbak, céltudatosabbak, lelkesebbek is az én kemény dióim, mint a többi gyerek. A hiszti, sikítás, sértődés közben erre persze nemigen gondolok, de előtte-utána igyekszem. :)

Sok szeretettel:

Rita

Hella Seres írta...

Tyűűűűű, nem egyszerű a helyzeted! :S Egyenlőre nincs ilyen gondom, és persze szaki se vagyok. (És azt se mondom, hogy Gréti virágszál lelkületű :D) De tudod, hogy Szofinak annó alvásproblémái voltak és látomásai. A táplálkozás megváltoztatása, a tej kiiktatása segített.

Persze, az orvosok semmit sem tudtak mondani, de szerencsére ez bevált.

Nem állítom, hogy ez van a háttérben, de a táplálkozásunk rengeteg dolgot befolyásolhat az életünkben. Biztos olvasod Anyamadár blogját, ő írta annó, hogy az autista kisfiát speciális diétával is próbálják kezelni. (glutén és tejtermékek kihagyása) Ezért próbáltam ki Szofinál is. Mit veszthettem? :)

Azóta rengeteget olvastam arról, hogy a táplálkozásunk mennyire befolyásolhat minket. Most nem lelem, de valaki említette a vércukorszintet és a pajzsmirígyműködést. Mind a vércukorszint és a pajzsmirígyműködés megfelelő irányba terelhető a szénhidrátok kiiktatásával. Ezzel már a glutént is kiiktatod. A szénhidrátok kiiktatásával és napi mondjuk ötszöri étkezéssel elérheted, hogy a vércukorszintje ne járja meg a mennyeket és a poklot rövid időn belül.

Persze, ez csak egy ötlet. Tőlem okosabban, példákkal alátámasztva ír Szendi Gábor a tények és tévhitek weboldalon, ill. könyvében. Illetve érdemes ránézni Dr. Tóth Csaba blogjára, ahol ő is hoz példákat arra, hogy a táplálkozás megváltoztatása milyen jelentős változásokat tud okozni.

Másik oldalról, ahogy többen írták, a homeopátia is jelenthet segítséget.

Harmadrészről, én, mint kegyetlen fajta anya, nem tűrném el, hogy a testvérét, testvéreit vagy bármely más családtagot bántsa. Vallom az amilyen az agyjon Isten, olyan a fogadj Isten nézőpontot. Én nem vagyok elnéző. De különbözőek vagyunk. :)

Kitartás! Szorítok Nektek, hogy a kisasszony le tudjon nyugodni!

Altair írta...

Nálunk a legkisebb királyfi a szörnyeteg. :o) Terrorizálja a bátyját, aki nagyon cukin türelmes vele, de azért néha joggal kiakad.

Pár hónapja olvastam, hogy bekerült a hiszti az amerikai pszichiátriai társaság kézikönyvébe akut hangulatkontroll-zavar néven. Úgyhogy mindig mondom Fiam-10-nek, hogy na már kettő hisztit ellőttél a héten, a harmadiktól kóros. :o) Az elején még elnevette magát rajta, de már veszített az újdonságából. :o) Az a baj, hogy csak akkor nem lovalja bele magát teljesen az őrjöngésbe, ha meg tudom nevettetni, és egyre kevesebb az ötletem. :o(

Szitya írta...

Hú!
Először is kedves Rita!
Igen, értem, mit akarsz mondani, és köszönöm, hogy leírtad. Egyszer írtam arról, hogy inkább a jó dolgokat szeretném le- és megjegyezni, mert ha naplóként működik tényleg ez a blog-dolog, akkor inkább ilyesmikről olvasson az utókor... :-) Ez be is vált, mert tavaly karácsonykor minden gyerek egy kicsit csak róla szóló "blogkönyvet" kapott, és mindegyik nagyon szereti. Mostani karácsonykor pedig igazi könyvbe kötve, szépen kivitelezve, a nagyszülőknek készítettem hasonlót, a legviccesebb és legszívmelengetőbb írásokkal. Nagyon tetszett nekik is.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek gondok. Néha elmesélem azokat is, mint pl. Emma nehézségeit a tanulásban/olvasásban, Zita gondjait az alvással (már megszűntek), és most, Klára eléggé aggasztó helyzetét. Néha "biliborításra" is jó, kiírni magamból a gondokat. De nagyon nem vagyok egy panaszkodós, ezért lehet ezt ritkán látni nálam. És úgy érzem, hogy a problémák azért jelentkeznek, hogy keressek és találjak rájuk megoldásokat. A munkahelyemen most már tudják, hogy a kifejezetten nehéz eseteket (úgy hívom őket, hogy a "kamaszokat")is szívesen "átveszem"... Az emberi mivoltuk meghat.
Kláránál is kutatom, kissé elkeseredetten mostanság, hogy hogyan lehetne őt a kiegyensúlyozottság útjára visszaterelni.
Most három homeopata telefonszáma szemez velem itt az asztalon. Az egyikről Kinga (hannamikoltáronlelle)azt mondja, hogy a legjobb, egy másikról a barátnőm állítja ugyanezt (és jóval közelebb van), a harmadikkal meg már voltak jó tapasztalataim.
Elindulok a homeopátia útján, szem előtt tartva Hella ötletét is!
Ígérem, beszámolok a fejleményekről, bármelyik irányba visznek is!
Szurkoljatok nekem, hogy sikerüljön!
Szeretettel minden eddigi hozzászólónak:
Szilvi

Mandula írta...

Mivel az enyémek még kicsik nem tudok érdemben okos ötletet adni, maximum egy fantasztikus homeós doktornéni elérhetőségét: Dr. Zarándi Ildikó (http://www.cedh.hu/cedhhomeopatia/Homeopatias-listak_35/Orvosok_19 )Mi az ország másik végéből járunk hozzá és ha nem tudunk menni akkor emialben jószívvel (ingyen) ad tanácsot, csak ajánlani tudom a szakmája nagy szaktekintélye és mellesleg 3 gyerekes anyuka (a kisebbek ikrek:-)
Egy másik ötlet jutott még eszembe:
http://www.family-lab.com/
Én az itthon megjelent könyvét olvasom (http://www.libri.hu/konyv/a-mukodo-csalad.html) és nagyon szimpatikus , hogy családban mint egységben gondolkodik és nem külön gyerekben és szülőben.
A pajzsmirigy, női nemi hormon (bizony lassan már ez is mocorog és bekavar) és a candida is eszembe jutott nekem is.
Ja és hogy ha vérvizsgálatot csinálnak, akkor nem elég csak a cukrot nézni, az inzulin terhelés a lényeges (ami minimum 3 pontos) mert egyébként nem ér semmit.
Elnézést a hosszúságért, de talán találsz benne hasznos információt.
Szeretettel kívánok sok erőt és javuló napokat!

Juli írta...

http://bloggerina.nlcafe.hu/

Megengeded, hogy 'ajánljam' a blogod???

Szerintem ott a helyed a versenyben :)

Névtelen írta...

Szerintem érdemes lenne egy lisztérzékenység vizsgálatot elvégezni, jómagam is lisztérzékeny vagyok, amíg nem tartottam a diétát, hihetetlen ingerlékeny és türelmetlen voltam. Lehet, hogy a nem-evésnek is ez a nyitja.
Habár ez csak egy tipp, lehet, nem lenne rossz utánajárni. Remélem hamar javul a helyzet, mert mindemellett - a leírásokból ítélve - Klára nagyon értékes kislány lehet! :)

Juli írta...

Tudom, hogy nagyon meredek feltételezés, illetve ötlet... Mert rosszul is elsülhet... Deeeee, mi lenne, ha megmutatnád Klárának ezt a bejegyzést????

tocy75 írta...

Kedves Szilvi!
Előbújok zúgolvasó állapotomból, és végre összeszedem a bátorságomat, hogy írjak Neked.
Csak annyit, hogy azt hiszem, tudom, ki az a homeopátiás orvos, akit Kinga a "legjobb"-nak aposztrofált, és tényleg így van...Kinga majd talán megerősít abban, hogy a dr.nő monogrammja T.N. Mondom ezt azzal a tudattal, hogy jómagam gyógyszerész vagyok, a 8 és lassan 6 éves gyerekeim még egyetlen molekula antibiotikumot sem kaptak, a lányom vérző ekcémáját gyógyította meg alkati szerrel, engem pedig olyan traumából állított talpra, amibe majdnem "sikerült" belepusztulni.
Nem olcsó, az biztos.

Köszönöm, hogy olvashatlak.
Szeretettel: Margó

ingyom bingyom írta...

Kedves Szilvi!
Nekem csak kettő gyermekem van, de nálunk is voltak kisebb nagyobb problémák, és szerintem minden családban van.

Azonban ma már huszonévesek a gyerekeim és vén fejjel most találtunk egy könyvsorozatot, mert már kettő van belőle, -német pszichológus szerzőtől,- ami nagyon jól leírja azt a társadalmi fejlődéssorozatot, ami miatt a gyereknevelés egy kicsit más, mint a szüleink, vagy nagyszüleink korában, és a fő problémák ebből adódnak. Meg abból, hogy nem csak mi nevelünk, de az oktatási rendszer is olyan amilyen, akár már az óvodától kezdve.

Szerintem négy gyermek mellett biztos, hogy olyan rendszerben éltek, ami annyira nem ad okot az aggodalomra, hiszen másként nem is tudja az ember ezt véghezvinni, viszont abban a szerző által átlátott nagy igazságot látok, hogy nagyon liberalizáltuk a gyereknevelést, és abban is egyetértek a szerzővel, hogy nagyon partnerként kezeljük a gyerekeinket ahelyett, hogy csak gyerekként kezelnénk, komoly útmutatásokat adva.

Ezeket a linkeket küldöm, hátha érdekel, nekem nagyon sok mindenre magyarázatot adott, például arra, miért van az még mindig, hogy ha a kisebbik megszólal, Anyaaaaa, beindul valami reflexszerű teljesítési kényszer, hogy megoldjam a problémát, legyen szó akár csak egy hozzak egy WC papír, mert kifogyott-ról.

Íme a linkek:

http://www.dialog-kiado.hu/index.php?kid=1073&
page=kiadvany_reszletes

http://bookline.hu/product/home.action?id=111712&type=22&_v=Michael_Winterhoff_Nem_kotelezo_zsarnoknak_lenni_Avagy_miert_nem_eleg_egyedul_a_neveles

Idézetek a könyv első részéből:

‚....gyerekekről van szó, akiket gyerekként kell látnunk és gondoznunk. Ez egyrészről szeretetteljes és kíméletes bánásmódot jelent, másrészről viszont azt is, hogy a felnőttek tudatában legyenek annak, hogy a gyereknek szüksége van vezetésre és irányításra, azaz pozitív értelemben vett autoritásra. Másképpen fogalmazva: a gyerekek hadd legyenek gyerekek, a felnőttek pedig akarjanak felnőttek lenni.”

„Ha a probléma csupán a szülők szintjén merülne fel, az óvodában és az iskolában még lehetne ellenlépéseket tenni. A helyzetet azonban csak súlyosbítja, hogy az ott alkalmazott modern koncepciók túlnyomó része is a gyerek partnerként való kezelésén alapul.”

„(...) ismételten le kell szögeznem, hogy nem arról van szó, hogy az óvodai nevelők ne gondolkodjanak el azon, hogy a gyereknek valamelyik területen nincs‑e szüksége külön nevelésre, fejlesztésre. Megfigyelhető ellenben az a veszélyes tendencia, hogy ez a gondolkodás, tehát az oknyomozás, a magyarázat keresése sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a gyerekek helytelen viselkedésére adott azonnali, következetes, azaz
professzionális reagálás.”

ingyom bingyom írta...

Ne haragudj nem akartalak a "zsarnok"-os könyvvel esetleg megbántani, a homeoterápia is nyilván segít a szervi problémát megoldani, de a lelki problémák megoldása ugyanolyan fontos, sőt.
Jól látod, hogy lehet, hogy az egyikből adódik a mások.

A legjobban nyilván téged tud megbántani, ha nem úgy viselkedik, ahogyan azt te elvárod tőle, és nyilván az Anya, így nagybetűkkel a legjobban sebezhető és félrevezethető a megbántott állapotában.

Nagyon irigyellek a nyíltszívűségedért, hogy ezt a problémát mások elé tudtad tárni, és szurkolok neked, hogy legjobb szülői tudásoddal juss túl ezeken a kis mélypontokon.

Üdv. Mariann!

Szitya írta...

Hú!
Megpróbálok sorban válaszolni.
Mandula! Köszönöm a linkeket, megnézem őket! Most már megbeszéltük az akciótervet Zolival. Nagyjából tudjuk, hogy kikkel, és milyen sorrendben "konzultálunk". Abban értünk teljes mértékben egyet, hogy ez Klárának sem jó, és főleg: a testvérei miatt is muszáj lépnünk. (ahogy Hella is megjegyezte...)
Jul!
Nagyon jól esik, hogy jelölni szeretnél! Tedd, ha gondolod, s jelezd légyszi, mert akkor meg kell próbálnom mozgósítani valami szavazótábor-félét, habár a facebook-os szavazósdiról már olyanokat hallottam, hogy az esélytelenek nyugalmával indulnék... Mindenesetre köszönöm már az ötletet is!
Kedves Margó!
Igen, róla van szó, köszönöm a megerősítést!
Szia Mariann!
Köszönöm a hosszú hozzászólást! Értem én, hogy mire célzol! Én valahogy egy "mixet" próbálok alkalmazni a túlliberalizált, meg a kissé poroszos hozzáállás között, lehet, hogy nem a megfelelő arányokban... Igen, nagyon sok mindenben partnernek tekintem őket. Nem mellesleg, még Klárát is, a saját gondja megoldásában. De van egy határ, amit nem engedünk nekik átlépni. Szerintem elég jól látható, érzékelhető vonalakkal. A felnőtt mondja meg, hogy mi a tuti hozzáállással kapcsolatban a közelünkben vannak kevésbé meggyőző példák...
És hát igen, még mindig csak remélem, hogy jól tettem, hogy kitárulkoztam... :-)
Szeretettel ölelek mindenkit!

Névtelen írta...

Kedves Szitya!

Mintha az én 8 éves fiamat jellemezted volna. Mondjuk mi a nemevős korszakon remélhetőleg túl vagyunk.
Gondolom már végigvettétek a lehetséges okokat pl.:valaki vagy valami szívéhez közeli elvesztése és hasonlók.
A mi homeos dokinénink az omega-3 javasolta és bevállt.( Viszont amit szedtünk jelenleg nem kapható.)
Felicitász blogja nagyon összeszedett a témában. Ajánlom olvasásra.

Most hogy előbújtam zugolvasóból
megkérdezném hogy Fegyvernek-Örményesen vannak-e (Ficsor nevű) rokonaid?

Éva

Szitya írta...

Kedves Éva!

Nincsenek ott olyan rokonaink, legalább is nem tudok róluk. Ritka a mi nevünk, de azért akad pár... Pl. az egykori kormánytaghoz sem volt közünk...

És igen, nagyjából feltártuk az okokat, a kiváltó okokat.
Üdv,
Szilvi

Névtelen írta...

Nálunk egy jó minőségű vas tabletta javított az ilyen helyzeten.
Ezt egy természetgyógyász javasolta.
A szervezet az idegrendszertől veszi el a hiányzó vasat.
Györgyi

sedith írta...

Szilvi!
Gyomorgörccsel olvastam végig soraidat. Állandóan azt éreztem: b....s (bocs'), te belelátsz a mi életünkbe? Mert ilyen a mienk is. Csak feleannyi gyerekkel, persze. De Borókám iszonyatosan viselkedik. Nincs is mit ecsetelnem, mindent leírtál róla. Miközben az oviban tünemény, semmi furcsa, semmi rossz viselkedés, az égvilágon semmi. Tehát csak nekünk szól mindez. Az igazság az, hogy nemcsak az időhiány (ami persze, nagyon is valós), hanem ez az emésztő, felőrlő állapot is közrejátszik abban, hogy nincs kedvem írni. Pedig érlelődik a gondolat bennem, hogy hátha... ha leírom, jobb lesz...

Sajnálom, hogy ti is ezzel küszködtök, remélem, találtok rá megoldást ti is. Klárával kapcsolatban nekem az jutott eszembe, hogy a hirtelen fogyás talán valamilyen allergiának, érzékenységnek tudható be. Addig a betegségig még megbirkózott valahogy a szervezete az allergénnel, de utána már nem volt képes rá. SZilvi, mi biorezonanciás állapotfelmérésen meg kezelésen voltunk, ott derült ki, hogy melyikünk mire allergiás. A homeopátiával kéz-a-kézben halad a biorezonancia, talán érdemes lenne nektek is megejteni egy ilyen felmérést. Hidd el, rengeteg "érdekességet" megtudhatsz majd, olyasmiket, amikről "hagyományos" módszerekkel semmit sem tudhatnál meg. Csak jól meg kell választani, hoyg kihez mész, hoyg jó szakember legyen ezen a területen.

Rengeteget tudnék még írni erről is meg az én kemény diómról is, de most megyek, mert vár egy befejezni való torta.
Sok erőt és kitartást kívánok nektek!

Szitya írta...

Szia Edith!
Sajnálom, hogy ha ennyire a te elevenedbe is vágtam...
Viszont javaslom, hogy írd ki magadból a problémát - mindenképpen jót tesz. Összegzi az egészet, tisztábban látsz, és meg is könnyebbülsz...
Megyünk hasonló vizsgálatra, mint amit javasolsz!