Címszavak - Házassági évforduló

A hosszú hétvégére esett a 10. házassági évfordulónk. Gondoltuk, hogy valamelyest különlegessé tesszük ezt a napot. Eszünkbe jutott, hogy a tavaszi kerékpáros Fertő tavi túránk során, találtunk Rusztban (akkori szállóhelyünk városkájában) egy elbűvölő éttermet (ami panzió is egyben). Úgy gondoltuk, hogy ide meghívjuk a velünk utazókat és még néhány embert, akik hajlandóak pár órát autóba ülni. Hát, volt egy pont, amikor egy egész komoly ember-mennyiség összejött volna (21), de aztán végül Bátyám hivatalos útja eresztbe húzta az ő számításukat, Lacinak a szüleit kellett végül egy másik helyre fuvaroznia és Gyöngyiék meg ugye az autójuk áldozatai lettek. Így aztán Mingiéken és rajtunk kívül "csak" a szüleim tudtak eljönni. Ettől persze az ünnepség nagyon jó hangulatú volt. (A kép sajnos nem túl jó, a vakunak nem volt elég a sok gyertya)
Vivi, a csoda baby-sitter segített mindent "letárgyalni" az éttermesekkel (mivel ő tud, én meg nem, németül...). Így aztán egy gyönyörűen feldíszített (csupa gyertya!!!) boros pincében várt minket a ragyogó asztal. Az isteni ebéd után még rátettünk egy lapáttal: elmentünk lovaskocsizni a környékre - főleg a gyerekek nagy vigassága végett!

(A képen az étterem előtt csücsül a gyerekek nagy része, háttérben a szüleim.)

Ajándékok? Voltak, persze, bár nem erre ment ki a játék. Szüleim pazarul elhalmoztak minket. Először is, megkaptuk azt, amiért már régen nyaggattam szegény Anyut: DVD-re átmásolva a családunkkal kapcsolatos video-felvételeiket! Nekünk nincs ilyen masinánk, az övéket használtuk néha. Nos, most kaptunk tíz év emléket! De erre majd visszatérek hamarosan egy másik bejegyzésben.... És..... Ami igazi meglepetés volt: kaptunk egy római hosszú hétvégét! Repülőjeggyel, szállodával és beígért hazai gyerek-ellátással!!!! Ide majd november 13-án indulunk (remélem, hogy miután a névnapom is és nem is péntek, ez a szám inkább szerencsét hoz... - kissé rettegek a repülőtől...). Én magunknak készítettem egy "ajándékot": tíz éve tervezzük és tologatjuk, most végre elkészítettem: az esküvői albumunkat! Persze, a végére betettem pár képet az elmúlt tíz év "terméséből" is, így aztán Zita szerint az lett a legjobb rész, mert ott ők is láthatóak....

Mingi pedig, kedves barátném, egy gyönyörű, saját-készítésű akvarellel lepett meg minket!!!

Szép nap volt és csak az a megdöbbentő, hogy már eltelt tíz év. Bár az is igaz, hogy azt megbeszéltük Zolival, hogy mi nem érezzük úgy, hogy elrepült ez az évtized. Sejtésünk szerint már csak azért sem, mert nagyon sok időt töltöttünk ébren ebből a tíz évből....

Zoli is intézett magunknak ajándékot: ennek örömére holnap is kettesben kelünk útra egy hosszú hétvégére (hiszen a másikról nem tudtunk), először Grazba egy éjszakára, majd Sárvárra kettőre. Kicsit összejött most ez így, de sebaj, talán nem nagy gond a gyerekeknek.

(A képen mi - most, tíz évvel később. Szerintem az én fejem önmagáért beszél: szép dolog négy gyereket nevelni, de most már rám fér pár nap pihenés...)