Kórház a város szélén

Egy iszonyatosan sűrű utolsó munka- és iskola-hét és, ugyancsak programokban gazdag, Karácsony előtti napok után, ellátogatott hozzánk az Influenza nevű szörnyeteg, fogott egy kaszát és lesújtott a családunkra. Per pillanat úgy tűnik, hogy egyedül Zita mert szembe nézni az átkozottal és így még talpon maradt, de szerintem ez a csata még nem teljesen lejátszott.....

Röviden összefoglalva: Emma már vasárnap kezdte mutatni a jeleit az elgyengülésnek egy maratoni alvással, kevéske hővel, torok-fájással és rosszkedvvel. De aztán valahogy feltámadt poraiból (talán anyukám húslevesének köszönhetően) és még a Halász Judit koncertre is eljött velünk, sőt, végigénekelte! Vasárnap este szüleimnél aludtak a lányok és úgy tűnt, hogy Emmának már csak némi utó-gondozásra van csak szüksége. Amit alaposan meg is tett Jutka mama, anyósom, akihez hétfőn délelőtt vittem őket át. Volt ott Csepelen, a kis lakásban, kényeztetés felső fokon (pl. lángost süttettek mamával....) és orvoslás is (nekem itthon SOHA nem isszák meg a mézes vagy bármilyen teát, ott bezzeg igen, hogy csak egy példát említsek). Keddre már rózsás volt a helyzet, mindenki örült a másnapi - várható - eseményeknek. De ehelyett....

Szerda reggel hívott Jutka mama, hogy Emma ugyan már jól van, de Klára hányt egyet és hőemelkedése van. Szegény! Így lemaradt a Disney on ice-ról, ahová Laci (Emma keresztapja) vitte őket, karácsonyi ajándékként (ami számunkra is az volt, tulajdonképpen...). De még mindig nem volt rossz kedve Klárának. Disney on ice után értük mentünk és mire hazaértünk, Klára már erősen kókadozott, az ajándékait is csak a kanapén fekve nézte meg. Ekkor már engem is rázni kezdett a hideg.... Ha ehhez hozzáteszem, hogy Zoli már napok óta küzdött egy makacs náthával, amihez hozzájött (mindkettőnk esetében) egy gigantikus fáradtság, háááát. Azért átmentünk Anyuékhoz, Klárát ott is a kanapéra parkoltuk, szegényt. Igen ám, de lassan Emma is elkezdett kornyadozni - és ő is lefeküdt a kanapéra. Mindketten aludtak, amíg mi vacsoráztunk. Hazajöttünk és Emmát hűtő-fürdőztethettem, mert gyakorlatilag 39 fokos láza volt. Klárának "csak" 38, nekem meg hőemelkedésem... Juhéééééé!

Ma reggelre már Imola is sírva ébredt, de az ő betegségének kicsúcsodása váratott magára ma délutánig. ő is kapott hűtőfürdőt. Zoli reggel nagyon sokáig aludt, így úgy tűnik, hogy ő túl van a nehezén. De nekem egész nap hőemelkedésem volt (én is aludtam egy picit napközben), dehát három beteg gyerek mellett nem érek rá magammal foglalkozni. Zoli édes volt, a frissen kapott köténykéjét felöltötte és ha nem is mondhatnám, hogy ő főzte meg teljesen az egész ebédet, nagyban hozzájárult. Most meg ő mesél a még ébren lévőknek, mert én csak köhögnék, mese helyett.

Szép kis Karácsony, mi??????!!!! Szerintem foghatok egy ecsetet és festhetem fel a szép, nagy, fehér "H" betűt a házunk falára....És ha ehhez még halkan azt is hozzáteszem, hogy holnapután mi elvileg elutaznánk síelni... Jaj, jaj, jaj.

Ettől eltekintve (ha ettől el lehet tekinteni), szép karácsonyunk volt, sok örömmel, sikongatással és játékkal. Ja, meg az utóbbi tíz nap sem volt semmi. Arról most egyenlőre csak képek - Zitának volt ám klassz zsúrja (számháborúval, karaokéval és héliumos lufi - bolondozással)...

Hát, mostamra csak ennyit. Boldog Karácsonyt!