Monszun Itáliában

Valamikor, a tavasz elején, egy nehéz és hosszú munkahét után, Zoli azt nyögte ki, hogy "idén három hétre szeretnék elmenni nyaralni - egybefüggően!".

Nem kellett kétszer mondania... Lázasan elkezdtem kutatni a neten és a katalógusokban, hogy összeállítsam az ideális programot. Az egyik hét adott volt, hála drága szüleimnek, akik évről-évre kényeztetnek minket a Garda-tó legistenibb pontján.... Már "csak" a másik két hét maradt. Világos volt, hogy jobb, ha elhagyjuk Magyarországot, no nem a patriotizmus hiánya miatt, hanem azért, mert onnan könnyebb Zolinak "felugrani" Pestre, valami munka miatt. Viszont az is evidens volt, hogy nem tudunk két hét szállodát megengedni magunknak. Szép lassan szűkítgettem a kört, készítettem a költségvetéseket, mígnem megtaláltuk a megfelelőnek tűnő megoldást: mindhárom hetet Olaszországban töltjük, három különböző helyen, hetes beosztásban. Először Toszkána szívében foglaltunk egy apartmant egy üdülő-komplexum szerűségben, ami mindenféle vonzó dolgokat ígért: lovaglás, agyagozás, traktorozás, akvarel-festegetés, főző-tanfolyamocska, stb., mindez a szívemhez nagyon közel álló környezetben. Mert igen, ez biztos egy klisé, de imádom a toszkán dombokat. Következő hétre egy házat béreltünk az ugyancsak toszkán tengerparton. Ezúttal a nosztalgia mozgatott minket: utoljára tíz éve voltunk szüleimmel és Bátyám családjával arrafelé, de előtte többször is töltöttünk ott emlékezetes heteket. Ezúttal is úgy foglaltunk, hogy abba a házba beleférjenek az időközben hozzánk csatlakozó szüleim. A harmadik héten pedig várt minket a pihe-puha luxus, hála szüleimnek, Riva del Gardában, a világ legfantasztikusabb parkjában lévő szállodában.

Hogy hogyan sikerült ez a maratoni nyaralás, majd apránként elmesélem. Mint ahogy azt is, hogy az eső társunknak szegődött, de mi mégsem hagytuk magunkat letörni. Sőt! Klára egy idő után ezt találta mondani: "Már megyünk ebédelni?! Pedig még nem is dörög az ég!" Elmesélem majd azt is, hogy miért nem tudok fényképeket mutatni és azt is, hogy micsoda kellemetlen alkalmaim voltak arra, hogy előássam fiatalkorom olasz-tudását. Előzetesként még azt megemlíteném, hogy igen, remek dolog három hetet családostul nyaralni. Nem untuk meg egymást, sőt.... megint előjött a csajok részéről a kunyerálás egy öcsikéért. És én sem voltam vidám ma, hogy már nem tudhattam a közvetlen közelemben imádott férjemet.

Ja! És Zoliék cége sem dőlt össze távollétünk során, úgyhogy jövőre megint mehetünk három hétre.... :-)