Egy éve már, hogy János, drága "fogadott" Bátyám, az Igaz Barát, feladta a harcot a rák ellen és eltávozott az élők sorából. Egy éve már, hogy nincs velünk, de nem telt még el úgy egy nap, hogy ne gondoltam volna rá. Hiányzik és annyira szeretnék beszélgetni vele! De nem lehet. Ehelyett, elmegyek holnap a rá emlékező misére és viszek egy szál virágot a sírjára.
Még most is könnyek szöknek a szemembe és még most sem sikerült elfogadnom, hogy miért pont őt jelölte ki a szeszélyes sors erre a kegyetlen végre. Ha van Menyország, te biztos ott vagy, János!
2 megjegyzés:
Nyugodjon békében!
...és ez a gyönyörű család maradt apa és férj nélkül?!:(
Puszi,
Timi
Igen, Timi.... Két gyönyörű, aranyos kislány (a halálakor az egyik 12, a másik 14 éves volt) és egycsinos és igen fiatal feleség (bőőőven 40 alatt).
Szomorú.
Szilvi
Megjegyzés küldése