Farsang háromszor

Krónikási "kötelességemnek" érzem, hogy rögzítsem a tényt: idén is volt farsangunk. Bár túl sok extra hozzáfűznivalóm nincs.

A jelmezek.... Hát, több éven át volt bennem elszántság, hogy saját magam készítsem gyermekeim jelmezét. De lássuk be: nincs meg az a kézügyességem, amivel az általuk megálmodott szépséges csodákat elővarázsolhattam volna. Két évvel ezelőtt Zitának halacska-jelmezt fabrikáltam hosszú napokon és éjeken át. Szép is lett, de azt mondta, hogy kényelmetlen volt. Aztán készítettem egyszer Emmának is egy pompás pillangó-szárnypárt. Tetszett is Emmának, de hamar lecserélte a simább, "gyárira", ugyanis ezekkel a szárnyakkal nem fért ki és be az ajtón, továbbá mindent és mindenkit elsodort vele. Tavaly már csak odáig merészkedtem, hogy Zita fehér cicanadrágjára virágocskákat varrogattam, hogy tavasztündéresebb legyen. Na, azzal nem is volt gond...

Idén, időben elkezdtem a közvéleménykutatást: ki mi szeretne lenni? A Kicsiknél bíztam abban, hogy a Karácsonyra kapott jelmezeknek majd elcsábulnak: Imó egy aranyos (H&M-es..) tündér jelmezt kapott a csepeli Jézuskától, Klára pedig egy hercegnőset (vagy valami olyasmit, ugyanonnan). Klára benne is volt, hogy magára húzza a rózsaszín csodát, kesztyűvel, csillogó, szemet takaró álarccal együtt. Imó viszont eltolta a tündéri lehetőseget a következő évre, és inkább ismét cica akart lenni, ahogy tavaly. Előhúztam tehát a jelmezes dobozból a fekete macskajelmezt. Még pont jó volt rá. Teljesen gyári holmi, de már harmadjára boldogítja valamelyik leányzómat. Emma ismét angyalka szerepben szeretett volna tündökölni, ahogy a tavalyi karácsonyi ünnepségen (a tavalyi farsangon meg tündér volt.. ha! micsoda változatosság! de úgyis csak egy a lényeg: ő boldog legyen abban, amiben van!). Itt a szárnyak és glória beszerzése volt csak kihívás, de ezúttal a Játéksziget sietett segítségemre, potom áron... A ruha pedig: hát az én fehér strandruhám pont jó lett! A hajacskát bodorítottam még a farsang reggelén hajsütővassal, hogy angyali loknik omoljanak alá amúgy is angyali pofijú és tekintetű lánykám vállára... Zita pedig cowgirl (a cowboy női verziója, teljesen magyarul: "tehenész lány") szeretett volna lenni. Ehhez is adott volt a legtöbb dolog: farmerja van. Hegyes orrú "cowboy" csizmája pedig Anyának van, az pedig majdnem jó rá, alig nagy.... Kockás, favágó ing is akadt a családi ruhatárban, és tulajdonképpen mellény is lett volna, ha nem lóg egy gyerekméret közvetlen az angyalszárnyak mellett a játékboltban, épp a cowboy-kalap alatt.... Pisztoly is lett, csak lasszót nem gyártottunk a farsangokat megelőző nagy összevisszaságban, pedig az lett volna a legautentikusabb....

A Kicsik múlt csütörtökön buliztak, zárt körben, délelőtt. Vidáman jöttek haza, de különösebb részleteket nem sikerült kihúzni belőlük, azon túl, hogy jó volt és hogy az óvó nénik (helyi szokás szerint) ismét előadtak egy színdarabot, ami nagyon tetszett nekik. A Nagyok farsangja másnap volt. Ebből láthattunk, mis szülők, egy falatkát, mert 8-tól 9-ig (friss farsang, kérem szépen!!!!) volt a felvonulás, meg egy kis műsor. A többi itt is zárt ajtók mögött zajlott, délelőtti buli volt ismét. Megint csak azt tudom mondani, hogy a lányok nagyon élvezték, meg állítólag mindenféle versenyek voltak (pl.: becsukott szemmel egymás pudinggal való etetése Zitáéknál, egyre kisebbre összehajtott újságpapíron való páros táncika Emmáéknál), de aprólékos részletekhez itt sem jutottam hozzá.

És hogy miért háromszor szerepel a farsang a bejegyzés címében? Mert szombaton pedig mi, szülők, voltunk hivatalosak farsangi mulatságba! Bár, a mulatság része inkább itthonra jutott, a felkészülés során.... Téma volt a felnőtt-bulihoz: matrózok és matrónák... Mondtam Zolinak, hogy sokkal viccesebb lenne, ha ő lenne a matróna és én pedig a matróz. Ráállt, sőt utána is olvasott, hogy kik is voltak a matrónák! Kissé igénytelen, erélyes, nagydarab nőnek készült beöltözni... Hát, sikerült... Jutka mama is segített: gyártott neki nagy melleket és melltartót gyereksapkákból és sálakból. Erre felvett Zoli egy nagy, virágos inget és Anyukám egyik kötényruháját (persze nem teljesen érte körbe, de attól volt még jobb), no meg egy kötött mellényt. Ehhez sízokni és bakancs jött, levágott ujjú kesztyű és nagy gyűrű. Fején a haj lenyalva, arcán persze elnagyolt smink, pirospozsgás orcákkal. Ide-oda dőltünk a nevetéstől, amíg felöltözött... Az én szerelésem sem volt rossz, mert én pedig egy matróz-csíkos pólóhoz varrtam egy-egy harisnyadarabot. Az fedte a "karom" kiálló részét, ahová Zoli "tetkókat" rajzolt. Utána pedig kitömtek zoknival: a karomnál és a vállamnál. Volt bő fehér nadrágom (Zolié...), csíkos zoknim, Crocs-papucsom (jobb híján), tengerész-sapkám, pipám és rajzolt borostám.

Ja, a buli nem volt valami nagy szám.. De sebaj, amíg odáig eljutottunk, addig rengeteget szórakoztunk.

Fényképek nincsenek. A Kicsiknél elfelejtettem reggel vinni fényképezőgépet, amikor beöltöztek (pontosabban bekészítettem én a gépet a táskámba, csak a táskámat hagytam otthon...), délre pedig, amikor mentem értük, már visszaöltöztek "civilbe", a macskabajuszt is lemosták.... Sebaj, volt olyan szülő, aki fotózott, majd felteszik a netre, én meg majd leszedegetem onnan, csak ez még nem történt meg. A Nagyoknál vittem gépet, majd a suliban észleltem, hogy lemerült az eleme.....Szerencsére voltak nálam jobban készülő anyukák, így várom Vali képeit, mert volt olyan drága, hogy az én lánykáimat is megörökítette. Tehát ezt is pótolom majd. Szombatra pedig már elem is volt, kép is készült, csakhogy Zoli kifejezetten megkért rá, hgy ne tegyen őt fel nőként a netre/blogba. Hát így jártam....