Igazán télies hétvége

Csütörtökön, amikor Holle anyó az első adagját szórta ránk, Zoli felvetette, hogy milyen jó lenne fondue-zni. A gyerekek végülis svájciak is, ideje lenne, hogy megismerjék ezt a svájci nemzeti kaját, ami túl azon, hogy finom, még jó móka is, ha sokan eszik egyszerre. És most, hogy esik a hó, olyan síelős-hegyi-svájcias a hangulat, ilyenkor kell ilyet enni. Nem győzöm meg a szüleimet, hogy sajtozzunk egy jót? Szüleim is szeretik a fondue-t, ezért nem kellett Anyut sokáig unszolni, bár mondta, hogy akkor raclette-ezzünk is (ugyancsak közösségi és sajtos kaja, csak főzős variácó helyett, kis "tepsikben" sütni kell tulajdonképpen a sajtot - ha lehet, még büdösebb, mint kevergetős társa). Már csak időpont-problémánk akadt: szombat előtt nem értek rá. Jó, akkor legyen szombat, legyen nálunk és utána kártyázzunk (azaz: bridzseljünk) is egyet!

Pénteken aggódtunk egy sort a garantált hegyi-havas hangulat miatt, hiszen egész sok hó elolvadt..... De akkor még nem tudtuk, hogy csütörtökön Holle anyó még csak edzett, a meccs a hétvégén várt rá, és ránk.

Szombat reggel elképedve néztünk ki, és föl..... Aztán, elkezdtünk készülődni. Zoli a hólapátot ragadta meg (és alig engedte el a hétvége során), én a két Nagyot noszogattam: Emmára zongoraóra, Zitára atlétika-edzés várt. Bár némi nehézségbe ütközött, hogy meggyőzzük: vicces lesz ekkora hóban futkosni... Nos, az edző azzal fogadott minket, hogy ekkora hóban lépni sem lehet, nemhogy szaladni.... Zongorázni viszont lehetett, a jól fűtött tanteremben. Amikor hazatértünk, már a két Kicsi is Zoli körül szorgoskodott a hóban. Emma is felvette a vízhatlan felszerelését, és indulhatott a délelőtti havas program. Benne: szánkó-cibálás (ilyen mély hóban az sem ment), hógolyózás, hóban fetrengés, kutya-futtatás, kocsi-megtolás (a szomszédnak akadtak nehézségei), vihogás és nyihogás.

(Mire kivittem a fényképezőgépet, már csak a két magánhangzós lánykám volt kint.)
A teljes átázást elérve, bementem az ebédet összedobni. Ami ebéd után Zoli és Zita újra útrakelt (milyen jó ilyenkor a négykerék-meghajtás!!!) Gödöllőre, lovagolni!!!! Dilinyós család. Épségben hazatértek (Zoli ismét havat lapátolt), én pedig felkészültem a fondue-re.

A csajok nagyon lelkesen vetették bele magukat a spéci villával kenyérdarabokat tunkoló műveletbe, csak Klára fogta be tüntetőleg az orrát, trapppistát követelve. Imó először azt mondta, hogy "Nem ízlik, de azért eszem!" Emma azt kérdezte, hogy elmesélheti-e az iskolában, Zita pedig falatról falatra lelkesebb lett. Végül, a raclette aratott igazán nagy sikert (mondjuk Kláránál az sem), ami jó, mert legalább több maradt nekünk a fondue-ből....

Vasárnap már meg sem lepődtünk azon, hogy csak hull és hull a hó..... Zoli elszántan elment focizni (igen, szabadtéri focira!!!), mi a leckével bíbelődtünk, majd Anyuéknál ebédeltünk egy finomat, de gyorsan. Hogy elindulhassunk egy újabb kalandra: Zitának, Emmának, Zolinak és nekem a Macskák című előadásra volt jegyünk!

Fantasztikus élményben volt részünk, a két lány lenyűgözve nézte végig az előadást (csak az elején berzenkedtek egy kicsit: ebben a darabban sohasem beszélnek?!?!). Emmának még járt némi "extra" is, mivel a harmadik sor legszélén ültünk (és ő a legeslegszélén). Persze az összes színész kiszemelte őt: neki beszéltek, hozzá jöttek le, megsimogatták, megpuszilták, leültek mellé (Gallusz Niki még azt is kiszúrta, hogy Emma levette a csizmáját, így sikkantva próbálta azt magára felhúzni). Emmus meg bájosan vigyorgott, félénken hozzámsimulva. Utána azért büszke volt.....

A koronát a hétvégére egy könyvesboltban tettük fel, az Andrássy úton, a Divatcsarnok helyén megnyílt könyvpalotában. Hát.... Nem semmi egy "üzlet"...  Megmondtuk a két lánynak, hogy a szép bizonyítványukat megjutalmazandó visszük el őket ide, válasszanak kedvükre... Zita fel-alá rohangálva pikk-pakk felhalmozott egy akkora tornyot, hogy muszáj volt párat megvétózni. Emma szépen leült, lapozgatott pár könyvet és úgy válogatott. Persze a gyerekosztályról kissé eltévedve, odacipelt "Kertészkedés" és "Ló- és pónitesnyésztés" című könyveket is, de mondtuk, hogy azt majd, ha kicsit nagyobb lesz. Mindketten ragaszkodtak viszont ahhoz, hogy válasszunk valamit a Kicsiknek is.....

Nem kevés olvasnivalóval megpakolva érkeztünk hát haza, azzal zárva a napot, hogy megállapítottuk: csuda jó hétvégénk volt!