Kígyók és egyéb állatok

Nálunk a vacsora hangos. Ha Zoli is itthon van, még hangosabb. No, nem azért, mert ő kiabálna, hanem, mert akkor a lányok szeretnének MIND és EGYSZERRE közölni az apjukkal MINDENTés AZONNAL abból a sok közölnivalóból, ami felgyülemlik reggel 8 és este 7 között. Az rengeteg. Persze, ettől még nem feltétlenül tartozik közéjük pl. az, hogy milyen lett a matek-dolgozat, vagy hogy hogy ment az edzés. Ezért Apa néha még kérdez(ne) is, ilyen "banálisakat". Meg aztán, ha elég jó a kaja (szerencsére általában annak ítéltetik), akkor esetleg támad olyan pillanat is, amikor mi, szülők, is tudunk mondani valamit. No, nem egymásnak (na AZ, esélytelen!!! ), hanem nekik, a falatozó hercegkisasszonyainknak. Ma például, nem tudom miként keveredtünk a témához, de mindenestre, a kígyókról beszélgettünk. Apa-Zoli a pulóvere ujja és egy üres áasványvizes flakon segítségével azt is szemléltette, hogy néz ki kb. egy kígyó, amikor valami irdatlan nagy állatot próbál lenyelni, majd megemészteni. Tátott szájjal hallgatták. Majd Zita, aki mostanság szeret, ööööh, hogy is fogalmazzam, ööööh, csacsiságokat beszélni, figyelemfelkeltés és bizonytalanság-elfojtás céljából, egyszer csak előállt ezzel a mondattal: "Képzeljétek Kicsik (igen, ŐNAGYsága csak "per kicsizi" a húgokat), a mi sulinkban van egy kígyó. Az igazgató néni irodájában, és ő néha csókolgatja." Imó, aki azért ritkán jut szóhoz a vacsorai versengésben (főleg, hogy ŐT elfoglalja maga az evés is, ami Klárának például viszont éppenséggel csak az esti "társasági" élet nyűgje, könnyedén elhagyná...), szóval Imó megelégelte, hogy folyton a a Nagyok mondanak "nagyokat", ezért még Zita mondanivalójának közepén rávágta, mintegy "dafke": "Az oviban pedig tigris van!" Dőlt az asztaltársaság a nevetéstől!