Iker-beszéd

Ezt megint rögzíteni kell.

Az utóbbi időben,Klára folyton azt sorolja, hogy mi mindent szeretne majd a névnapjára. A minap, Zoli meg is jegyezte, hogy lassan már egy kamiont kell majd bérelni arra a bizonyos augusztusi dátumra... Habár.... Egy lelkes kerti-bútor tisztogatást követően, a múlt hétvégén, Klára éppen ezt állította: "Anya, én semmi mást nem kérek a névnapomra, csak egy rendes szivacsot, amivel jól tudok takarítani!"....

Másnapra azonban támadt egy még érdekesebb ötlete. Lefekvéshez készültek, éppen a takaróját igazgatta, amikor felragyogott aprócska pofija:
"Megvan, Anya, hogy mit kérek a névnapomra!!! Zsírpárnákat!!!!
A nevetéstől dülöngélve jöttem ki a szobájukból...
Erre, ma még rátett egy lapáttal, Imó meg egy másikkal.
Éppen vacsoráztunk. Klára már elfogyasztotta egérke-adagját, Imola még jóízúen falatozott a repeta bolognaiból. Klára elkezdte fűzni őt:
"Figyelj, Imó! Mi lenne, ha te növesztenél nekem zsírpárnákat a névnapomra?"
Mire Imó, még a kezével is erősen gesztikulálva:
"De értsd meg, Klára, én nem tudok neked zsírpárnákat növeszteni!"
Majd egy újabb villányi tésztát tömött a szájába...

Imónak volt egy másik édes megjegyzése ma.

Éppen az autóban ültünk, mentünk valamelyik nővérükért, valamelyik edzésre. Egyszer csak, Imó felsóhajt:
"Jaj, majd meg kell beszélnem Zitával, hogy nem fogok tudni dolgozni a szállodájában (mert ugye, Zita ilyesmiket tervez...). Mert megígértem Lillának (egyik kedvenc csoporttárs), hogy ha majd felnőtt leszek, természetvédő leszek!"

Gyakorlatilag cseppfolyóssá váltam a kormány mögött.