Május 13., avagy: Imola, a harmadik tavaszi virágszál

Harmadikra fiút vártunk, ez nem titok. És egyet. Ez sem titok. Amikor kiderült, hogy a már jó előre kinézett Fülöp nevünk egyszer sem lesz "felhasználható" az ikrek esetében, lánynevek után kellett néznünk. Bajban voltunk, hiszen már négyet "ellőttünk" az első kettőnél. Négy gyönyörűt: Zita, Anna, Emma, Nóra.

Komoly fejvakargatás és az utónévkönyv rongyosra lapozgatása után oda jutottunk, hogy Zolinak is tetszett két név, meg nekem is kettő. Persze, nem ugyanaz a kettő. Nálam a Klára és Róza nevek lettek a befutók, Zoli egy teljesen virágos vonalat követett Flóra és Imola neveivel. Végül, úgy döntöttünk, hogy ő megmondja, hogy az én kettőm közül melyik tetszik neki jobban (egész pontosan: melyik tetszik egyáltalán, mert a Rózára mindig is fintorgott) és én is kiválasztom az ő párosa közül a szívemhez közelebb állót.

Tetszett nekem mindkettő, de az ember (lánya) igen csak babonássá válik, amikor babát vár. És ismertem egy nagyon betegen született tündéri Flórát. Valahogy tartottam ettől a névtől. Imolából egyetlen egyet ismertem addig, mégpedig a gyönyörűséges, okos és bájos-kedves Imó barátnőmet (akit a blogon keresztül most üdvözlök és puszilok!!!). Tehát ez a név jó "referenciával" bírt, ebből a szempontból. A nálunk fontos, "kiejthetőségi" szempontnak is megfelelt (igaz, annak a Flóra is). Kicsit a jelentésével voltam bajban. Egyszer, valaki azt mondta nekem, hogy ha engem zavar, hogy az imola egy hínárszerű növényfajta, akkor ne adjam neki ezt a nevet, mert olyan lesz.... De, amikor a lányoknak mondom, hogy az imola egy növény, a tesói is mindig rávágják: tehát Imó egy virág! Ők úgy veszik, és ő olyan is. Igaz, az egyik beceneve az, hogy "Mimóza".... Szóval, van egy pici abban az intésben, amit annó kaptam.... Imó picit nyafka, kényeske, de a virág-mivolta gyönyörűen kijön a szépségében, kecsességében, visszaadhatatlan női bájában... Kicsit még hercegnős is a drágám, aki szereti ha kiszolgálják, ha minden csillog és villog körülötte (és rajta).... 200%-ban nő, mindennel, amit ez jelenthet. Ellenállni nem lehet neki.... Még akkor is, ha néha morgunk a rigolyáira, rá haragudni sosem sikerül....
A testvéri elrendeződésben pedig egyre inkább azt látjuk, hogy egy stabil koalíció kezd kialakulni, mégpedig Emma és Imó között. Sok bennük a közös pont és nagyon meg tudják érteni egymás nyűgeit is....

Imolánk még Réka is. Szoktuk is mondani, hogy ő a mi magyar kislányunk, két gyönyörű, igazi, régi magyar névvel. De ez véletlenül van így. A Réka név mindig nagyon tetszett nekünk, csak rendkívül gyakori, ezért nem jöhetett szóba első keresztnévként az ugyancsak gyakori Balogh mellé. De kellett nekünk nagyon ez a keresztnév!! És a Réka olyan szépen simul az Imolára, amilyen finoman gömbölyödik Imó vállacskája....

És hogy mi lett volna, ha ez az őrültesen nőies bájzsákunk mégis fiúnak születik? Nos, jégtörő lett volna az édes: egy aranyos kis Mátyás! No meg: Zoltán is!
De végül is, ő lett ami kis "bónusz-bébink", a fantasztikus ráadás, akit a Sors nekünk adott!
Boldog névnapot, édes, drága kincsünk, Imola!!!!!

Az utolsó kép ma készült és a névnapjára kapott könyvet mutatja nagy büszkén.