Májusi történések 3.

Fent a hegyen

Különleges lehetőség, kivételes alkalom volt ez számunkra, Zolival. Különleges lehetőség, mert a Balaton-felvidék egyik szépséges szőlőhegyére szólt a meghívónk, egy gyönyörű házba. Különleges alkalom, mert kettesben tölthettük a hétvége egy darabkáját, kb. pont 24 órát (megjegyzem, mostanság úgy érzem, hogy ennél többet "vétek" távol lenni a porontyoktól).

Lovason voltunk múlt hétvégén, abban a rettenetes időjárásban, egy baráti házaspár, Nóra és Béla, "víkendházában", összesen öten, mert Laci is velünk tartott. Azért tettem idézőjelbe a víkendházat, mert ez annál jóval több, nagyon sokan elfogadnánk azt sima lakóháznak is. Gyönyörű, a tájba tökéletesen beleillő, fehét falú, zöld ablakú gyöngyszem az, amelynek pincéje természetesen egy igazi borospincét rejt, a kertjében ott a szőlő, az ablakokból pedig belátni a fél Balatont, beleértve a Tihanyi öblöt is. Egyébként pedig kényelmes, a zord időjárásban, hangulatában is igazán meleget árasztó vityilló ez. Csak azért nem időztem többet a kandallóval szemben elhelyezett olvasófotelben - amiből a páratlan kilátás is élvezhető volt - egy jó kis könyvvel a kezemben, pokróccal betakargatva, mert egy részről illetlenség lett volna, más részről a társaság is roppant kellemes volt, harmad részről, mert még pokrócra sem volt igazán szükség, a kellemes meleg miatt.

Nóra konyhája olyan, amilyet álmodnék magunknak: nagy, tágas és alkalmas az össznépi együttlétekre. Itt készültek azok a finom ételek, amiket szinte naphosszat fogyasztottunk, egy-egy pohárka jó bor mellett. Mondjuk, voltunk olyan őrültek, hogy még sétáltunk is egyet az esőben, de az időjárás viszontagságai ellenére is jól esett. Végigjártuk Béla pincéjét, meghallgattuk mindazt, amit már megtanult a borászatról, és, persze, meg is kóstoltuk erőfeszítései gyümölcsét, illetve borát is.... Érdekes, mert nem tűnt túl nagynak a szőlője, mégis rengeteg bor került ki belőle.

Mondtam Zolinak, hogy ezután a hétvége után már kicsit jobban megérintett a szőlőhegyek és a borászkodás romantikája. Ugyanis, egyre több barátunk-ismerősünk adja ilyesmire a fejét, és kissé csodálkoztunk ezen. Azt nem mondom, hogy akkor most én is belevágnék, mert azért ez egy igyen jelentős, noha édes, nyűg, ami most nem férne bele az életünkbe. De egyszer, mikor már a mi gyerekeink is nagyobbak lesznek (Béláéknak is van már kettő nagy-gyermekük), és nyerünk a lottón, akkor talán....

Béláék háza egyébként úgy lett kialakítva, hogy látszik: arra készültek, hogy sűrűn hívnak vendégeket. És meg is értem. Minden adott a kedélyes baráti hétvégekre. Mi is bármikor visszamennénk....