Horvátország, öt éjszaka, apartmanban. Holnaptól. Előleg befizetve. Ma délután Klárán kijöttek a bárányhimlő első pöttyei (járvány van az oviban, és amikor Imó elkapta kb. két éve, akkor Klári nem... hát most). Szállásra telefonáltunk, felajánlva alternatív időpontokat. Mingiék, akikkel mennénk / mentünk volna, megértőek, kedvesek, rugalmasak: ők is tudnának máskor jönni. De nincs hely, sehogyan, semmilyen megoldásban. Vagy most, vagy idén nem. Mingiék mennek, persze. De mi? A többi gyerek kiborult. Klára tündér, biztat minket az utazásra, "én majd jól elkézműveskedek a Mamával"- mondja. Én zokogok. Mi a jó döntés? Kinek tegyünk jót / rosszat? Mivel teszünk jót/ rosszat? Anyu biztat: szerinte Klára örülne annak, ha egykeként létezhetne pár napot. De én ott akartam őt is látni a tengerben...De most akkor inkább egyiket se lássam ott?
Ti hogyan döntenétek?
Akik kiszínezik napjainkat
Az "elkövetőről"
- Szitya
- Budapest, Hungary
- Egy nem szokványos ifjúkor után (tíz évet Svájcban töltöttem), itthon megtaláltam a szerelmet, a boldogságot, Zoli képében és gyorsan hozzá is mentem. Ezután nekiláttunk igen hatékony gyerekgyártásunknak. Boldog gyereknevelős évek következtek, amibe természetesen belefért némi munka is, például a számomra oly' kedves laptopkonyha. 2012 őszétől újra hivatalosan is "dolgozó nő" lettem, a köz szolgálatában. Az életünk egy örökös változás, egy izgalmas utazás, az unalmas életformát nem ismerjük. Kettő - hamarosan három - gimnazista, lassan már csak egy az általánosban, sport és zene szinte mindenkinek, kutya, színház, mozi, szülinapi bulik, családi események, versenyek, utazások, baráti vacsorák, munka, háztartás, gyereknevelés. Hogyan éljük mindezt meg/át/túl, erről szól a blog. Meg még sok minden másról: mosolyok, kételyek, történetek, fejlemények, jellemzések és töprengések. Benne van az életünk. Egy négygyerekes család élete.
Bátran ajánlom őket:
-
-
-
-
-
-
-
Starbucks...3 éve
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
12 megjegyzés:
Basszus, Szilvi, nem szeretnék most a bőrödben lenni. Mindenesetre, Klárának mielőbbi jobbulást!:)
Valamikor ötödikben volt egy olvasmány egy kis fürjfiókáról, akinek megsebesült a szárny, hiába figyelmeztette az anyja a veszélyekre. A vége nagyon szomorú volt, mindig megsirattam, ahányszor olvastam. Az történt, hogy az anyamadár otthagyta szárnyaszegett fiókáját, emrt nem kockáztathatta, hoyg az összes többi elpusztuljon a télben. Tudom, hogy a történet nem ugyanaz, a kettőnek nem ugyanaz a hordereje sem, de mégis hasonlít a szituáció. Igaz, azt csak az anyák tudják, hogy ilyenkor mi dúl bennük!
Kívánom, hogy jól döntsetek és bárhogy is döntenétek, érezzétek nagyon jól magatokat!:)
Klárának sok gyógypuszi!!!
Jaj, hát ,ez nehéz döntés. Komolyan.
Ha Klára tényleg nem bánja, ha ilyen nagylelkű, ha látszik, hogy örömmel mamázik addig, akkor érdemes megpróbálni. A másik három miatt is. Legalábbis én megpróbálnám. Nálunk Kinga és Csilla állandóan azon vitatkozik, hogy ki menjen EGYEDÜL mamához. Nem tudom, hogy egy tengerparti nyaralás esetén hogyan jönne-e ez ki, de meg merném kockáztatni, hogy lemondanak róla, csak mamánál legyenek EGYKEKÉNT!
Gondolom, lesz még közös nyári programotok, ahol együtt lehettek, ha esetleg nem is tengerpart.
Mindenesetre le kell szögezni, hogy Klára nagyon szuper kiscsaj!
Remélem, sikerül meghozni a nehéz döntést mihamarabb!:)
Puszi!
Én egy olyan megoldást választanék, amit Te sem, és más sem írt. Mennék, de együtt, mindenkivel. Felszerelkezve lázcsillapítóval, mentolos hintőporral, vagy cinkrázóval. A bárányhimlő úgyis 10-14 napos lappangási idővel bír, ha más is elkapta, akkor már elkapta. Nagyon komoly teendőt nem igényel, maximum lázcsillapítást. A tengerben fürdés pedig első alkalommal kiderülne, hogy jól esik e, vagy sem, de legtöbbször jól szokott esni a gyakori zuhany, így akár az is jó lehet.
Maximum kimaradnak a nagyobb társaságban eltöltött programok.
És ez off, de szép lett az új blogrucid.
Diussal értek egyet, sőt példát is tudok rá mondani. Barátok hasonlóan jártak, simán elutaztak Görögországba. Semmi gond nem volt. Fenistil csepp, szódabiki, lázcsillapító. De ezt úgyis tudod, gyakorlott vagy már benne. Klárának pedig sok-sok gyógypuszi, gyorsan gyógyuljon meg!
puszi, Macu
Szerintem az a gond, hogy barátokkal mennek, gondolom a barátok gyerekeit nem akarják Szilviék megfertőzni... Ha így van, akkor én is Klára nélkül mennék...
Jobbulást Neki, nektek meg jó nyaralást!
No, az este bizony, elfelejtettem megemlíteni, hoyg milyen szép a blog új külsője!:) Őszintén, kicsit melegebb, családiasabb. :) Ezt szerettem volna elsőként megjegyezni tegnap, de aztán a nagy dilemma elfeledtette.
Látod, én más megoldásra nem is gondoltam, de Diusnak tényleg igaza van. Még az sincs kizárva, hogy a barátok gyerekei átestek a bárányhimlőn. VAgy az sem, hogy az elmúlt két hétben is találkoztak és akkor már úgyis mindegy. Vagy esetleg a szülők éppen azt akarnák, hogy most, gyerekkorban essenek át ezen a kellemetlen betegségen.
Szóval, Szilvi, ez is megfontolandó, hogy tényleg mindannyian elutaztok.
De eddig már biztos döntöttetek, sőt, lehet, el is indultatok! És biztos, hoyg jól sikerült dönteni. :)
Lányok!
Köszönöm a tanácsokat!
A gyerekorvos határozottan ellenjavallta az elutazást, Klári továbbra is jófej, az utazást nem tudjuk áttenni, így, sajnos, "csonka családként", de nekivágunk...
u.i.: Örülök, hogy tetszik az új blogkülső!!!
Szia Szilvi!
Gyerekorvosnak igaza van, vírusfertőzéssel napra menni nem szabad. A tengerparton pedig abból van a legtöbb... :)
Viszont Klára nagyon klassz kis nőci. Szerintem 5 nap a mamával kettesben felér egy nyaralással! Jobbulást Klárának!!!
Nektek pedig jó utat és ne aggódjatok, nagyon jó helyen van Klára. Puszi
Nehéz döntés, az biztos, de én is ezt tettem volna... Főleg, hogy tudom, a gyerekeim mennyire élvezik, amikor egyedül lehetnek a mamánál. Persze, tudom, ez rajtad nem segít, és még ha Klára tökéletesen jól is érzi majd magát a mamánál, akkor is tele leszel lelkiismeret-furdalással... Bár kívánom, hogy ne így legyen.
Látom, már meghoztad a döntést. :)
Minden esetre jobbulást Klárának!
Engem nagyon megviselne egy ilyen döntés, ebben vagyok egyedül biztos. Talán úgy döntenék, hogy melyik a kisebb rossz, mert anyai szívednek mindkét lehetőség nehéz lesz, még úgy is, hogy a fantasztikus lányaid milyen jól állnak a helyzethez.
Most már biztosan eldőlt a dilemma.
Puszi,
Kata
Remélem mind megnyugodtatok mióta megszületett a döntés.
Klára szuper, Ti pedig azért bármikor hazajöhettek, ha kell.
Érezzétek jól magatokat. Mindannyian.
Megjegyzés küldése