Már nyitva volt a bejárati ajtó. Ahogy begördültünk a ház elé, rohant Jutka mamával kaput nyitni. És utána felugrott az ölembe. Szorított, szorított, hosszú időn át. Én is őt.
De ez nem egy könnyes viszontlátás volt. Ahogy a búcsú sem lett az. (Legalább is részéről.) Vidáman libbent be szüleimhez és máris magyarázta a nagyapjának, hogy mit szeretne csinálni.
Ha beszéltünk telefonon (napjában kétszer), mindig jókedvű volt, csacsogott és teljesen önzetlenül érdeklődött mifelőlünk is.
Úgy lett, ahogy mondta: jókat kézműveskedett Mamával. Meg játszott. Meg főzött. Meg nagyokat aludt. És jókat evett. Kint is volt, az árnyékban, és bent is sokat, a szobában. Ajándékokat készített a számunkra. Szerintem kiegyensúlyozottabban élte meg az egész bárányhimlőt, mint ha mind itt asszisztáltunk volna.
Mielőtt elmentünk, kölcsönkérte az elefántomat. Az egyetlen plüssállatomat, ami végigkísérte a gyerekkoromat és az eddigi felnőttkoromat is. Ami mindig velem volt, van, jön. Aminek "Párizs legszebb elefántja" lett a neve a "keresztségben". Anno, négyéves koromban, amikor apukám hozta nekem. Párizsból. Persze. Párizs legszebb elefántja vigyázott hát Klárára.
És nagyon jól vigyázott Klárára. Mert Klára nem lett lázas. Mert Klára nem vakarózott. Mert Klára nem panaszkodott. Mert Klára hihetetlen fegyelemmel és nyugalommal tűrte a kellemetlenséget. Mert Klára ugyan nagyon pöttyös lett, a pofiját megkímélte a betegség.
Klára remek kiscsaj. Igazán. Meghatódtam ettől a hozzáállástól. Büszke vagyok rá. És hálás is vagyok neki, hogy ilyen módon lehetővé tette nemcsak azt, hogy elutazzunk, hanem azt is, hogy élvezzük. Köszönjük, Klára!
Feltettem volna most ide egy fotót róla, az új, tőlünk kapott kalózlányos pólójában, kalózkendővel, "fél" szemmel és alufóliás rúdból gyártott kardjával, de azt kérte, hogy pöttyösen ne fényképezzem le.
Egy újabb elpazarolt nap
17 órája
14 megjegyzés:
Nem mindennapi! :) De írásaid alapján mind különleges!
Remélem, most már mielőbb eltűnnek a kiütések róla.
Ez igazán megható volt!!!
:))
Annyira aranyos! Örülök, hogy élveztétek a nyaralást!
Biztos nem ezt akartad hallani de én akkor sem tudom magamban tartani hogy sajnálom hogy a bárányhimlős gyereked amikor viszketett a bőre és szenvedett (bár szerinted dalolva csinálta végig), esetleg lázas volt (bár szerinted nem volt az) és nyugtalan (az sem volt persze), nem a te nevedet kiabálta, hanem azt hogy mama vagy nagymama. Mondd csak, meddig fogod nyugtatgatni a lelkiismeretedet azzal, hogy remek lányod van? Egyébként tényleg az. Ő az.
Bocsi, de nem bírtam magamban tartani. Nemrég az én kisfiam is átesett ezen a könnyűnek nem nevezhető betegségen, tudom miről beszélek. Na, lehet szétcincálni, tudom, hogy nem divat őszintének lenni az ilyen blogokban.
Katalin
Kedves Katalin, nem tisztem megvédeni Szityát, ő simán megvédi magát, ha akarja. De egyrészről szerencsére a bárányhimlő nem minden esetben súlyos lefolyású. Amikor nekem volt, akkor 1 db, azaz egy db pötty volt rajtam és nem járt lázzal. A nagyobbik lányomon kicsivel több pötty volt, de eszébe se jutott vakarózni és láza sem volt.
Az én gyerekeim is nagyon jól elvannak anyukámmal, ha betegek. Persze, ha lázasak, akkor el se mozdulok mellőlük.
Másik oldalról Szityáéknak 4 gyerkőcük van. Nekik a többiekre is kellett gondolni. Lehet, hogy ez az egy lehetőségük lett volna a nyáron, hogy a család együtt vakációzzon egyet.
Egy nagy családban kicsit máskép történnek a dolgok, mint ott, ahol 1 vagy 2 gyerek van.
Harmadrészt igazad van. A blogok írása közben nehéz őszintének lenni. Ezt általánosítva írom, nem erre a bejegyzésre gondolok. Sokkal könnyebb a jó dolgokat megosztani az emberekkel, mint a rosszat. Ráadásul van, amiről úgy érezzük, hogy nem tartozik másokra.
Én a blogomat magamnak és a gyerekeimnek kezdtem el írni. De a blognak hála, sok kedves embert megismerhettem.
Szitya megtehette volna azt is, hogy nem ír erről az esetről. De mégis írt róla. Talán azért, hogy elmondja, milyen büszke a kislányára. Ha régebb óta olvasod a blogját, akkor láthatod, hogy nem magát isteníti, hanem a gyermekeiért rajong. És ha olvasod a bejegyzéseit, akkor tudod, hogy az egész életét a gyermekei életének terelgetésére tette fel.
Persze, írhatna arról is, ő is, én is, bármely anyuka, hogy adott napom melyik gyerekkel kellett összemordulni. De lehet, hogy erre nem szeretnénk emlékezni.
Örülök, hogy aláírtad a megjegyzésed. De sajnos ebből nem derült ki semmi több Rólad. Nem tudom pl., hogy Neked van-e blogod, hogy Te is hagysz-e valamiféle betekintést a saját életedbe, gondolataidba. Pedig szerintem az úgy fair. :)
Szép napot Neked,
Hella
Először hosszan válaszoltam. De rájöttem, hogy ennyi elég:
Köszönöm Hella!De tényleg!
Üdv az olvasótáborban, Katalin!
Szilvi
Hát Katalin, szerintem nem a megfelelő helyen nyúlkáltál...
Szilvit csak a blogjából ismerem, már amennyire, de ő egy szuper anya, nem egy hedonista, egoista nagyvilágot vadászó nő, ahogyan a te bejegyzésedből éreztem lefestve. Ha irigység nélkül olvasod a blogját rájössz, hogy mennyire jófej. És ráadásul nagyon hálás is az Életnek azért a jóért, amiben része lehet. Tele van az élete értékekkel. Normio.
Nahát, Normio!
Nagyon szépen köszönöm, hogy így, ismeretlenül is ennyire megvédtél! és még inkább köszönöm, hogy olvasod a blogomat! Külön öröm a számomra, hogy ezek szerint az jön le a blogomból, amit leírtál!
Üdvözlettel:
Szilvi
u.i.: Katalin! Egyébként pedig sajnálom, hogy a te kisfiad ilyen rosszul viselte a bárányhimlőt. Zitának sem volt könnyű, annak idején (kb. 4 éves korában), Emma is lázas volt (még kétéves sem volt), Imó már kicsit könnyedébben, láz nélkül viselte kb. két évvel ezelőtt, Klári meg teljesen jól. A bárányhimlő igen "változatosan" megjelenő betegség. Van, akin csak két pötty az egész.
Oh, szívesen Szilvi. A számítógép rengeteg időt elvesz az emberek életéből, én is sokat ülök előtte, ami néha bosszant. De egy dolog miatt nagyon hasznos, mióta itt ez a blog műfaj, láthatom, hogy ebben az országban is élnek még hozzád hasonló, hozzátok hasonló remek családok, értékes emberek. A blogodat pedig azért is szoktam a munka közbeni fellélegzés alatt olvasni, mert mi most készülünk a gyermekvállalásra, és TI PÉLDÁK VAGYTOK előttem. Én is minimum ilyen jól szeretném csinálni, sajnos ez a közvetlen családi környezetemben nem sikerült ilyen jól, hogy mintát vehessek....Amúgy pl. a te blogodon láttam meg Hanna Mikolt és Áron anyukájának blogját, aki pl. hozzád hasonlóan fantasztikus nő, anya, feleség. Szóval az internet tud építeni is:-) Továbbra is sok sikert az életetekhez! Normio.
Hát, örülök, Normio, ha így gondolod! És hidd el, jó neked, hogy még csak most készülsz a gyerekválllalás csodájára! Nincs is annál jobb "dolog" a világon! És köszönöm, hogy olvasol rendszeresen! És igazad van, Kinga, Hannamikoltáron mamija szuper!
Üdv,
Szilvi
Elsőre meg akartam védeni Szilvit, de egyrészt már megtették helyettem, másrészt elég nagylány, nincs szüksége védelemre...
Én a helyében ugyanúgy elvittem volna a többi gyerekem nyaralni. Hát evvan, vagyunk páran még ilyen 'szaranyák'... :)))
Erről a "szaranyáról" jutott eszembe, hogy múltkor keringett egy mail, illetve azt hiszem valaki a blogjába is betette, hogy senki sem lehet jó anya, mert csak szaranyák léteznek. :D
Azaz, ha otthon maradt volna az egész család, akkor az emberek egyik fele nem ért Veled egyet, ha elmegy a család egészséges része nyaralni, akkor meg a másik része nem ért egyet a döntéseddel.
Ha van sapka az a baj, ha nincs, akkor az :D
Köszi lányok, de hagyjuk most már... Hiszen hová lett Katalin (már ha tényleg Katalin...) és az ő nemrég volt bárányhimlős (már ha tényleg az volt) kisfia (már ha tényleg van neki)? Beszólt és eltűnt. Elérte célját, mert mi morgolódunk, ő pedig már más blogját boldogítja...
Szilvi
Megjegyzés küldése