Ajándék

Imolám és Klárám továbbra is hatalmas lelkesedéssel járnak péntek délután "agyagozni". Úgy tűnik nekem, hogy ez annál jóval több: igazán jó szakember "kezében" vannak, aki a Kresz Mária Alapítvány keretei között tartja ezt a foglalkozást. És az agyagozást sokszor kiégetés követi, meg mázazás. Már második éve töltenek ott két órákat, egy "végigdolgozott" munkahét levezetéseként - és engem mindig lenyűgöznek ezzel. Igazi szenvedély az, ami odaszögezi őket az alkotói székhez ennyi időre!

Az is igaz, hogy gyönyörű dolgokat hoznak haza. Amelyeken teljes mértékben látszik az ő odaadásuk, és néha persze a segítő kezek nyoma is. Egy ilyen komoly munkálkodás eredményét kaptam tőlük a születésnapomra. és ahogy az előző bejegyzésben elmesélt Imó-alkotástól, úgy ezektől a kis gyümölcskosárkáktól is elállt a szavam! Elfogult vagyok, persze... Ki nem az a gyerekeivel? De ezzel együtt is csodálatra méltónak tartom ezeket a műveket.
Íme:

És ha már ajándék... Van egy ilyen című dal is, a Piramis együttes énekelte. No meg Zoli is.... Hogy mikor? Hááát.... Az esküvőnkön!!!! És hogy miért? Mert amikor megkérte a kezemet (és végre el is hittem, hogy nem viccel), akkor egyetlen egy feltételt szabtam: hozzámegyek, de csak akkor, ha hajlandó az esküvőnkön egyszerre kb. 120 embert is büntetni azzal, amivel engem szokott rendszeresen: nevezetesen a folyamatos éneklésével!!! Bevállalta... És egyszer csak, a lagzi előrehaladtával, rávett két profi énekesnő vendégünket, hogy vokálozzanak neki, egy "mulatós" barátunkat, hogy szintetizátorral kísérje, elkunyerbálta a mikrofont a zenét szolgáltató (szuper!) csapattól és már szólt is:
"Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok..."