Összeesküvések gubanca

Holmi kimerültség, holmi hajszoltság, holmi megpróbáltatások és holmi közeledő (most már távolodó...) születésnap apropójából, kedvenc férjem úgy gondolta, hogy elragad engem egy hétvégére a mi kis sárvári paradicsomunkba.

Holmi közelgő (immáron távolodó...) születésnap és holmi régen tapasztalt kultúrális élmény apropóján, drága anyukám vett négy jegyet a tegnapi-szombati MŰPA-s koncertre.

Amikor szerda este, Anyut a kapuhoz kikísérve, Zoli arra tátotta volna a száját, hogy megbeszélje Anyuval a péntektől vasárnapig tartó gyerekmegőrzést, Anyu gyorsabb volt és odavetette: "Szombat este négyesben megyünk koncertre a Beethoven-estre, Vásáry Tamás fog zongorázni és vezényelni!" Zoli be is csukta tátva maradt száját és kissé letörve kullogott vissza a házba. Beavatott tervébe és elmondta, hogy milyen nehézségbe ütközött.

Végül aztán felhívta Anyut, és neki is elmondta gondját. Nos, Anyukám elégg nehezen viseli, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogyan ő azokat elképzelte, de azért gálánsan felajánlotta, hgy akkor sógornőmékkel elmennek. Zoli nem akart egy ilyen csalódást megkockáztatni. Akkor elég lesz egy éjszaka is... De azért még megkísérelt egy fordulót a szállodával, illetve Sanyi barátunkkal (aki egyébként ugyancsak odament feleségével és akinek eredetileg az ötlet köszönhető), de a nagy válság közepette sem volt már üres szoba csütörtökről péntekre, hogy esetleg előre csúsztassuk az érkezés időpontját. Sebaj.

Péntek reggel még elszállítotttuk Imót és Klárát az oviba, összeszedtük a négy gyermek egynapi cuccát, átvittük Emmát és Zitát Anyuékhoz (a két sulis még betegszabin volt), és kényelmes tempóban lekocsikáztunk Sárvárra.

Tulajdonképpen, nálunk a pihenés, a kettesben lét öröme már ott kezdődik, amikor úgy tudunk pár órát utazni, hogy nyugodtan beszélgethetünk. Senki nem szakítja félbe a mondatunkat szavanként - és még a telefonok szerepe is lecsökken....

A Sárváron töltött 24 óra maga volt a tökély, szokás szerint. Fürdés, evés-ivás, beszélgetések (végül is egy kis társaság jött össze), alvás, pihenés és NYUGI. Nagyon jó volt.

Nem állítom, hogy nem volt nagy a csábítás az ottmaradásra, de azért szívfájdalomról sem beszélhetnék. Ismét nyugis tempóban, ismét beszélgetősen visszakocsikáztunk Pestre. Itthon átöltöztünk, és már jöttek is Anyuék: ugyanis még egy vacsorára is meghívtak minket a koncert előtt! Kívánhatnék ennél többet? Nem hiszem...

A vacsora számomra eléggé felejthetővé sikeredett, már ami a gasztronómiai részét illeti, a koncert viszont zseniális volt! Hogy egy ilyen vékonydongájú emberbe ennyi energia, ennyi tűz, ennyi lélek és ennyi tehetség szoruljon!!! Lenyűgözött!!!

Így sikerült tehát kicsomózni a jószándékú titkolózások csomóját.... Így lett részem egy egyéjszakás kalandban Sárváron.... Így gondolom ismét azt, hogy még így, "megöregedve" is, nekem irtózatosan nagy szerencsém van.