Pages

2010. november 6., szombat

Izé hangulat

Kocsiban ülök, nyomkodom az autórádió gombjait. Class FM: Jaj, nem bírom ennek az énekesnőnek azt a nyivákoló hangját! Neo FM: Már megint ez a szám megy? A csapból is ez folyik!!! Rádió 1. Ah, utálom a tuc-tuc zenét!!! Sztár FM: Na, ezt már huszonöt évvel ezelőtt sem szerettem! Klasszik Rádió: Miért pont hegedű? Most nincs ehhez hangulatom!!!

Állok a szekrényem előtt. Mondhatni, tépelődök... Mit vegyek fel? Farmert, mint mindig? Kicsit unom! Na ja, de szoknyában és csinicipőben hogy fogok beevickélni az atlétika-pályára? Blúzt? De azokba valahogy könnyebben beleizzadok... A megbeszélésen meg mindig meleg van. Na jó. Póló, farmer, színes nyaklánc.

Nyitogatom a hűtőt. Mit főzzek ma? Csirkepaprikást? De állandóan azt készítek! Igaz, nagy kedvenc a csajoknál... Valami újítást Mónitól vagy a laptopkonyhánk készülő ajánlatából? De mi van, ha csak fintorogva túrják? Emma levest kért. De a többi nem annyira leveses. És ott van még az a leveles tészta is, ami mindjárt lejár. Jaaaj.

Szóval, valószínűleg mások is vannak így vele néha. Semmi sem jó. Semmihez sincs igazán kedvem. Hogy miért? Jaj, az is olyan bonyolult, kár is kifejteni. Meg különben is. Nem érdekes. Hagyjuk!

És mégis! Ma csak kipattant egy ötlet! Hiszen ragyog a nap, Zoli is itthon van, a csajok is! Nosza, eljött végre az idő, hogy felhúzzam a születésnapomra kapott és azóta is csak szomorkásan várakozó futócipőmet és kipróbáljam a vadonatúj, végre mindenhol elkészült, futópályával együtt, amit a parkba és az utcánk végében található gyönyörűvé vált sétányra tettek le!

És igen! Futottam pár kört, megcsodáltam a nyüzsgő parkot... Még a gyerekekkel, a kutyával és pár bicóval is bejártuk utána a környéket! Huh! Oxigén jutott mindenhová!

Elkészült hát a csirkepaprikás, a rizs, a gratinírozott burgonya, a citromos sertéssült, az ubisali. Közben szólt az örök, a megunhatatlan Bruce (Springsteen). És hát, a futónadrágra jó lesz a melegítőnadrág is. Így legalább együtt mosom le a hagyma- és a "futásszagot". Mire megsül a sajttorta - mert azt is összedobtam - lefürdök, felveszem a legcsinibb hálócuccomat és süteményillatban úszik majd a ház (meg remélem én is).

Nna, "running saved the day". "A futás megmentette a napot".  Esetemben a hetet. Vagy a hónapot? Már arra sem emlékszem, hogy mióta tart ez az "izé hangulat".....

3 megjegyzés:

Anna írta...

Ez jó volt. Kár hogy most kissé késő van ahhoz hogy elinduljak futni. Na, de bepótolom...

Vera írta...

Én is rengeteg energiával tudok feltöltődni egy-egy futás alkalmával! Gimis és egyetemista koromban mindenki azt hitte, hogy totál kipurcanok egy-egy edzés után, közben utána sokkal könnyebben ment minden. :)

Sajnos most nincs se futócipőm,se nadrágom, de van a gyerekeknek téli cipő és kabát. Majd egyszer mi is következünk a sorban. :)

Lepkevár írta...

Csajból vagy, na! :D

(hogy nekem mikor lesz futócipőm...?! :) )