A könyvről még egyszer - röviden

Szóval.... Különleges nap volt, az szent... És ebben ti is szerepet játszottatok, kedves olvasók és főként kedves kommentelők! A nap folyamán fel-felolvasgattam Zolinak azokat, amiket írtatok és tényleg nagyon meghatódott! Ahogyan én is! És köszöni a bizalmat is, hogy ennyire lelkesek vagytok, hogy rögtön kérnétek egy példányt!

És akkor erre is rátérek. Szóval, ezt a példányt én egy digitális nyomdán keresztül készítettem el (u-nic kft) és ott, az első példány kicsit megemeltebb költségeitől eltekintve, mindegy, hogy tíz vagy száz vagy ezer példányt kérek, mert az egy könyvre jutó összeg mindig ugyanannyi marad. Tehát: száz példány alatt még jobban megéri így eljárni, utána viszont nem. És mivel részemről ez az egész kiadatás azért már egy alapos utánajárást is jelentett, ezért végül is abban állapodtunk meg Zolimmal, akit tegnap végre beavathattam, hogy jövőre megpróbáljuk hagyományos nyomdai úton kiadni. Van tippünk arra, hogy hol tároljuk, hogy kinél és kivel terjesszük és hogy miként reklámozzuk, "pr"-ozzuk. Csakhogy mindezt kb. szeptemberben kell elindítani, az addigra már kész könyvekkel ahhoz, hogy ez a karácsonyi forgatagban helyt kapjon. Márpedig ez egy idény jellegű történet... :-)

Mivel ez alapvetően a 6-10 éveseket célozza, így most már csak a türelmeteket kell kérnem egy szűk esztendőre, ami, tekintve többségetek gyerekeinek életkorát, még belefér.....

Akkor viszont nagyon boldog lennék, ha ti is vinnétek hírét ennek a szívet melengető történetnek! És Kata, akinek a hozzászólása megint felidézte bennem, hogy miért is szerettem én annyira járni a most sajnos szünetelő blogjába, megígérem: kaphatsz dedikált példányt, sőt, ha szeretnéd, egy író-olvasó találkozót is összehozhatunk!

És még valami... Ami a blogéletem során még nem fordult elő.... Az történik most, különböző okok összeérése folytán, el kell adjuk szépséges nagyautónkat. Ez nem dráma, lesz helyette másik. No de nem is ez a lényeg most, hanem az, hogy a vevőnk tegnap, egy beszélgetés során, felköszöntötte Zolit.... Nem értettük. Tudtuk, hogy alaposan utánanézett az autónak (amit meg is értünk), de az az én nevemen van! Erre kiderült, hogy a felesége rendszeres olvasóm! Hogy "zug" vagy bejelentkezett, nem tudom. De innen is üdvözlöm! És annak is örülök, hogy a blog alapján is úgy gondolják: meg lehet bennünk bízni. Hiszen nem kevés pénzről van szó....