Pages

2010. december 2., csütörtök

A könyvről még egyszer - röviden

Szóval.... Különleges nap volt, az szent... És ebben ti is szerepet játszottatok, kedves olvasók és főként kedves kommentelők! A nap folyamán fel-felolvasgattam Zolinak azokat, amiket írtatok és tényleg nagyon meghatódott! Ahogyan én is! És köszöni a bizalmat is, hogy ennyire lelkesek vagytok, hogy rögtön kérnétek egy példányt!

És akkor erre is rátérek. Szóval, ezt a példányt én egy digitális nyomdán keresztül készítettem el (u-nic kft) és ott, az első példány kicsit megemeltebb költségeitől eltekintve, mindegy, hogy tíz vagy száz vagy ezer példányt kérek, mert az egy könyvre jutó összeg mindig ugyanannyi marad. Tehát: száz példány alatt még jobban megéri így eljárni, utána viszont nem. És mivel részemről ez az egész kiadatás azért már egy alapos utánajárást is jelentett, ezért végül is abban állapodtunk meg Zolimmal, akit tegnap végre beavathattam, hogy jövőre megpróbáljuk hagyományos nyomdai úton kiadni. Van tippünk arra, hogy hol tároljuk, hogy kinél és kivel terjesszük és hogy miként reklámozzuk, "pr"-ozzuk. Csakhogy mindezt kb. szeptemberben kell elindítani, az addigra már kész könyvekkel ahhoz, hogy ez a karácsonyi forgatagban helyt kapjon. Márpedig ez egy idény jellegű történet... :-)

Mivel ez alapvetően a 6-10 éveseket célozza, így most már csak a türelmeteket kell kérnem egy szűk esztendőre, ami, tekintve többségetek gyerekeinek életkorát, még belefér.....

Akkor viszont nagyon boldog lennék, ha ti is vinnétek hírét ennek a szívet melengető történetnek! És Kata, akinek a hozzászólása megint felidézte bennem, hogy miért is szerettem én annyira járni a most sajnos szünetelő blogjába, megígérem: kaphatsz dedikált példányt, sőt, ha szeretnéd, egy író-olvasó találkozót is összehozhatunk!

És még valami... Ami a blogéletem során még nem fordult elő.... Az történik most, különböző okok összeérése folytán, el kell adjuk szépséges nagyautónkat. Ez nem dráma, lesz helyette másik. No de nem is ez a lényeg most, hanem az, hogy a vevőnk tegnap, egy beszélgetés során, felköszöntötte Zolit.... Nem értettük. Tudtuk, hogy alaposan utánanézett az autónak (amit meg is értünk), de az az én nevemen van! Erre kiderült, hogy a felesége rendszeres olvasóm! Hogy "zug" vagy bejelentkezett, nem tudom. De innen is üdvözlöm! És annak is örülök, hogy a blog alapján is úgy gondolják: meg lehet bennünk bízni. Hiszen nem kevés pénzről van szó....

6 megjegyzés:

kata írta...

Drága Szilvi!

Ha újra megtalálom a hangom a billentyűzeten (fejben megvan, azaz pörög, hogyan mondanám el, de...), abban nagy szerepe lesz neked.

És az író-olvasó találkozóra az első sorban foglalok már most helyet, még ha nem is olvasom odáig a művet!

Ölellek,
Kata

Szitya írta...

Kata!
Várom nagyon! A visszatalálást a billentyűzethez is és az író-olvasó találkozót is! :-)
Puszi,
Szilvi

sedith írta...

Én is, én is, én is!!! Könyvet és találkozót is akarooook!!!:)

Julcsi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

Nagyon örülök nektek. Annyira jó, hogy így éltek, így szeretitek egymást. Nekem öröm, hogy ezt láthatom, olvashatom.
Én is boldog születésnapot kívánok meg életet mindannyiótoknak - így ismeretlenül is! Isten éltessen benneteket sokáig erőben, egészségben, adjon nektek békét, szeretetet és sok-sok szépet. Meg kellemes hétköznapi és ünnepnapi meglepetéseket!

A nyomda nevét meg külön köszönöm, mivel édesanya most írja az emlékiratait s azon gondolkodtam, hol lehetne ezt kis példányban a testvéreimnek kinyomtatni.

Szóval még egyszer minden jót és kellemes téli hétvégét!
Julcsi

Via írta...

Szia Szilvi és Mindenki!
Tanúsíthatom, hogy a könyv valóban nagyon szép. Volt szerencsém pénteken beleolvasni és érdemes lesz megvenni majd, ha kiadásra kerül.
A kis családotok pedig élőben is annyira tüneményes, mint ahogyan a blogban írod. A lányok édesek voltak ahogy a fiammal játszottak, kedvesen terelgették. Köszönjük. :)
Remélem hallunk felőletek, biztos, hogy foglak még olvasni.
Via