Négy a lány....

Eljött a félévi felmérők ideje. Kicsit túl hamar - mármint a szünidő vége óta eltelt időt véve. Mert azért nem lehet egyik pillanatról a másikra visszarázódni. Pláne, ha az aprónép nem is nagyon akar. Nálunk ezt az aprónépet leginkább Emmának hívják, és némi elkeseredéssel gondolok bele abba, hogy egy év múlva ilyenkor már négy "versenyzőt" állítok majd vissza a rajthoz, akik közül lehet, hogy nem csak egy szenvedi meg majd a suli-újrakezdést.

No, lényeg a lényeg, igyekszem kikérdezni a kikérdezhetőt. Mert azért egy olvasás-felmérőre elég nehéz mélyen szántóan felkészülni, de azért meg lehet próbálni. Esetleg emlékeztetni a felmérőre készülőt, hogy olvassa el kétszer is a szöveget, mielőtt a kérdésekre próbál válaszolni. Nézze meg a kérdőszavacskát, és ugyanazzal a raggal és mondat-felépítéssel válaszoljon. Olvassa át utána a válaszát. Tegye ki az összes hiányzó ékezetet, húzza át a "t" betűket és esetleg tisztelje meg a mondatot egy írásjellel is. Hajaj, de bonyolult ez az egész! És mennyivel jobb lenne Imóval pónizni!!!

Ma német felmérőre készültünk ugyanezen eléggé renitens delikvenssel, míg a másik sulis porontyunk némileg megadóbban, de kevés lelkesedéssel böngészte át újra és újra, hogy mit is kellene tudnia a Lúdas Matyiról és a János vitézről...

Engem ezek a kissé küzdelmesebb pillanatok - amiket persze úgy élek meg, hogy fél kezem a laptopkonyhát intéző billentyűzeten, másik fél a konyhában a vacsorát készíti és a harmadik szemem meg a Kicsiket figyeli - és Móni mai posztja aztán alaposan elgondolkodtattak. Arról, hogy hová biztatom én őket? Négy lányt nevelgetünk, akik ügyesek, szépek és okosak, megkockáztatom, hogy egyik-másik ebben vagy abban még tehetséges is. És? Milyen szuper példát, milyen lehetséges előmeneteleket mutassak vagy írjak le nekik?

Az csak egy szelet, hogy én régóta itthon vagyok. Mert az is tény, hogy  szerencsés a helyzetem ebben is: tudok itthonról dolgozni. Hol úgy, hogy a nyelvtudásomat kamatoztatom, hol úgy, hogy az írókámat, hol úgy, hogy a szervezőképességemet (amit kizárólag annak köszönhetek, hogy kénytelen voltam beletanulni egy ekkora család szerteágazó tevékenységeinek menedzselésébe).

Jó, de azért nagyon nehéz nőnek lenni mostanság mifelénk. Kíváncsiságból megnéztem a Parlament összetételét. Nos, kedves honfitársnőim, míg 1000 férfira kb. 1100 nő jut, tehát mi vagyunk többen, az amúgy 10 millió alá csökkent népességünkben (9 999 000-en vagyunk), a 386 főből álló Parlamentünkben egészen pontosan 34 nő foglal helyet! Jó, mi? Az kevesebb, mint 10%! Pasik irányítanak minket. Pasik, akiket valószínűleg nők tanítottak (hiszen az iskolák tele vannak női tanítókkal és elég sok tanárnővel), akiket bizonyára nővér ápol a kórházban és akikre nyilván egy nő főz otthon.

Magyarország szuper okos ország. Az egy főre jutó Nobel-díjasok számában világelsők vagyunk. Nincs egy nő sem közöttük. Míg az egyetemekre is sokkal több hölgyet vesznek fel (erről nem kerestem pontos adatot). Klára is csúcs-okos, éles elméjű, hihetetlenül tisztán látó. Szoktuk is mondani, hogy ő lesz Magyarország első női miniszterelnöke. Mert hogy - bár lehet, hogy az eléggé hiányos történelmi tudásom téves - eddig még nem volt.

Jó, akkor tudomány és politika ugrott. Mi a helyzet a pénzzel? Nos, az is eléggé közismert tény, hogy a nők kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak. Miért is? Mert ők akár még szülhetnek is és az rizikófaktor? Vagy netán már szültek és akár le is betegedhet a gyerek? Vagy csak és mert ők NŐK? Azért esetleg, mert ők úgyis elvállalják kevesebbért is, mert tudják, hogy muszáj, ahhoz, hogy megadják a családnak azt, amit szeretnének és amit kell? Vagy azért, mert a nők úgyis annyi területen állnak még helyt, nekik biztos nem a munka a lényeg: Itt visszautalok Mónira, aki olyan édesen leírta, hogy éppen hány száz dolgot kellett egyszerre véghezvinnie...
Megnéztem a 100 leggazdagabb magyar ember listáját. Egészen "hamar", a 13. helyen már van is egy hölgy: Kósa Erika. A 100-ból 4 nő van... Pénz is kipipálva...

Akkor... Ott a sport! Nosza, elő az olimpikonokkal! Elárulom, de csak nagyjából, mert eltűnt az idevonatkozó jegyzetem, hogy a magyar olimpiai bajnokok között is alul maradunk!

Maradhatna még a hírnév, művészi világ.... Hát, próbáljunk csak meg tíz világhírű festőnőt mondani! Nehéz lenne, szinte lehetetlen. Ellenben tíz pasit... Csak úgy pörögnének a nyelvek. Nem egy szint, de itt rögtön beugrott az X-faktor, amikor Wolf Kati kiesett. Ott látszott, hogy Geszti azért bízza a közönségre a döntést (nem tudom ki ellen volt ott, de egy srác, az tuti, talán a kisebbik Vastag?), mert tisztában volt vele, hogy a lányok szavaznak... és főként a fiúkra, a "cuki" fiúkra. És Geszti így akarta helyzetbe hozni Vecát. De a három dobogós közé már végképp nem került csajszi. És olvastam ugyanezen Wolf Katival egy interjút, amiben azt meséli, hogy az X-faktoros koncerteken valóságos Beatles-őrület típusú sikítozás ment, ha a fiúk léptek fel. Tudtok olyan énekesnőt mondani (nem feltétlenül magyart), akiért rajonganak annyira, mint mondjuk Jacksonért rajongtak, meg persze a Beatlesért, Rolling Stones-ért és hát a mostaniak közül is párért?

Jó, nem folytatom. Szóval, noszogatom én, a magam diplomájával, három idegen nyelv ismeretével, itthon már egy évtizede (jó, nem teljesen "munka" nélkül, de megbecsültség szempontjából, hát....), családi sofőrként is működve, noszogatom én a lányaimat, hogy tanuljanak jól, zenéljenek szépen, sportoljanak ügyesen, de....
Szóval, lehet, hogy az sem baj ha nem annyira.

Négy a lány. Semmiért nem cserélnék senkivel. De lássuk be: nehéz lesz nekik.