Pages

2011. január 11., kedd

Sóvárgás

Szegény Imócánkra rájár a rúd. Nem is tud olyan könnyen szabadulni ettől az övsömör témától, mint ahogy azt gondoltuk. A bőre már ugyan újra szép és hamvas a hátán, hanem - állítólag sokszor történik ez így - most megy szegényke hasa. És fáj is neki. És eléggé levert is. És nem is nagyon éhes. Ha mégis, nem igazán azt szeretné enni, amit lehet. Például ropi helyett nutellás kenyérre vágyna. Meg egészen meglepő dolgokra....

Ma sajnos itt kellett őt hagynom egy kicsit, mert egy megbeszélésen vettem részt. Addig ő Anyuéknál múlatta idejét. Amikor hazaértünk, felajánlottam neki, hogy Mesterlogikázzunk (az én gyerekkoromban még csak az angol nevén futott, azaz "Master Mind"). Mialatt játszottunk, én paradicsomlevest kanalazgattam magamba, kisebbfajta életmentő célzattal. Imó nézett, majd megkérdezte:
"Mit eszel, Anya?"
"Paradicsomlevest, Imó!"
"Aaaaaah, de finom lehet!"
(Itt kell megjegyeznem, hogy Imola nem leveses. Pláne nem paradicsomleveses.)
Folytattuk a játékot, majd Imó újra rákezdte:
"És Anya! Ki főzte ezt a levest?"
"Betty Mama."
"Jaj, Betty Mama paradicsomlevese issssteni szokott lenni!"
Ezt én is nyugtáztam, majd ismét a játékba merültünk. De nem sokáig, mert Imóban ismét a késői ebédemmel kapcsolatban vetődött fel egy kérdés:
"És Anya! Mit tettél bele a levesbe?"
"Sajtot, Imó, parmezánt."
"Hú, az úgy igazán ízletes lehet!!!"
(Itt ismét meg kell jegyeznem valamit. Noha már az ügyben is meg kellett erőltetni a memóriámat, hogy láttam-e már valaha Imót paradicsomlevest enni, de talán. Na de, hogy sajtot is tett volna bele, az kizárt! A parmezántól meg az egész kisnőbagázs húzza az orrát.)

Arra gondoltam, hogy ha Imó már jobban lesz, és ehet végre mást a pirítós, párolt rizs, üres zsömle trión kívül, akkor megpróbálkozok majd olyan dolgokkal, amik eddig nem mentek nála... Hátha most, hogy kiböjtölte, az elvonási tüneteket csillapítván, majd rákap egy-két, eddig elfinnyázott, ámde egészséges ételre...

11 megjegyzés:

Judit írta...

Szegénykémnek jobbulást!!!

Lepkevár írta...

Szegényke... Bevallom, én ilyenkor nem tudok hosszú távon erős lenni.

Jobbulást neki!

Szitya írta...

Judit!
Köszi!
Lepkevár!
Úgy érted,hogy adnál neki paradicsomlevest?

Rozali írta...

Jobbulást!!!! Szegénynek elég rossz lehet, én is ebben szenvedek jelenleg, nem tudok enni, amit eszek, az pedig távozik. :(

Maculi írta...

Jaj szegénykém! Jobbulást neki!

Timi írta...

Jobbulást Imónak.Nem csak a kiéhezés,de az ízlés változása is hozhat,meglepő dolgokat.Én például az elmúlt 32 évben nem ettem meg a spenótot most viszont,meg is főzőm és falom ahogy lehet,úgy kell elzavarnom magamat a lábastól,abból képes vagyok felhabzsolni.Próbálkozzál vele a paradicsom levesre visszatérve én édesen betűtésztával 1 zellerlevél hozzáadásával imádom!!!
Pusza:))

Vivien írta...

Annnyira Édes! :) Kis Drága! Azt hiszem, ha valóban ehet mindent, be fogja pótolni a kimaradt finomságokat! Azt azért nem hiszem, hogy az eddig nem evetteket ezután fogja, de ki tudja!? :)

Jobbulást kívánok Neki én is, és Lepkevárhoz hasonlóan én sem bírtam volna ki, h ne adjak Neki pár falatot... :)

Puszi.
Vivien

Szitya írta...

Vivi, Lepkevár! Nem, nem szőrös a szívem... Csak láttam, hogy mit okozott, amikor az üres zsömlét végre, leheletvékonyan megvajaztam...
De már jobban van! Felvettük a listára a Nesquick csokis gabonabogyót, vagy mit, persze tej nélkül...

Köszi mindenkinek a jókívánságokat, Rozali, neked pedig ugyancsak jobbulást!
Üdv,
Szilvi

khase írta...

Jobbulast Imonak, örülök, hogy mar egy kicsit jobban van!!
A kep nagyon tetszik, csodaszepek azok a nagy barna szemek :)))
Sok puszi Nektek!

Szitya írta...

khase!Én is imádom ezt a képet! Itt figyel a falon is!

iméon írta...

Édesem, megkívánta... Nem régen Esztert is diétáztatnunk kellett hasmenés miatt, mi inkább úgy ettünk, hogy ne is lássa. :) Nagyon éhezett, sóvárgott ő is.
Gyógyulást neki.