A sportolásról

Tegnap délelőtt ismét részt vettünk a Vivicittá Városvédő Futáson. Megint hármasban, Zita, Zoli és én. Ezúttal mindannyian ugyanazt a távot futottuk, a 3,5 km-est, mert kissé szerencsétlenül alakult a két, számunkra érdekes, futószám időbeli beosztása: bő két óra választotta el a kettőt, amit nem akartunk az igen csak jeges szélben tölteni. Így is eléggé fáztunk, egészen az indulásig. Akkor már egészen jó idő volt.

Mindannyiunknak jól sikerült: Zoli, a többezres tömegből kb. 30.-ként futott be, Zita ismét lehagyott, de nem sokkal, és ő is és én is, jóval gyorsabban tettük meg a távot, mint tavaly. Amiért mentünk, "megkaptuk": jó hangulat, sok ember, vidám együtt-sportolás és az öröm, hogy kicsit "legyőztük önmagunkat". 

Odafelé menet, a kocsiban, viszont kevésbé pozitív szemléletű beszélgetést folytattunk (pedig akkor még Luluról mit sem sejtettünk). Mondjuk úgy, hogy a mai magyar sportolás helyzetéről. Onnan indult, hogy noha Zoli élenjáró focistamúltra tekint vissza (ifiként válogatott is volt, majd jött egy karrier-törő sérülés), és a mai napig szereti kergetni a labdát, ő is egyetértett velünk abban, hogy roppant bosszantó azt hallani, hogy kormánydöntés (vagy inkább kormányfői?) alapján, 2,5 milliárd forint kerül szétosztásra hat (!) futball-akadémia között. 

Először is: miért pont a foci? Hát hol áll abban Magyarország? És mióta áll ott, ahol? És más országokban, ahol a foci tényleg foci, kell az állami tőke? Dehogy! Hiszen ez pont egy olyan sportág, ahol az üzlet is "megtalálja a számítását"! És ha már foci, és ha már ennyi pénz: miért csak hat nagy kap? Miért nem kap a sok kicsi is? Miért vagyunk ilyen "elitisták"? És ha már 2,5 milliárd a focinak, akkor kérdem én: mennyi a vízilabdának? Ja, annak semmi? Hát igen, miért is, hiszen ott még jók is vagyunk. Az más, hogy uszoda alig van Magyarországon, és azok is olyanok, amilyenek, dehát az kit érdekel. 

Vagy. Miért nem a vívás? Persze, hazahúz a szívem, ugye? Nos, mondjuk inkább azt, hogy belelátok. Alig vannak vívók, mert semmilyen segítséget nem kapnak ezek a klubok. Nincsenek pásttal ellátott vívótermek. A BVSC, ahová Zita jár, ebből a szempontból ritkaság, mert ott vannak. Apró probléma, hogy versenyeket azért nem lehet náluk szervezni, mert hétvégente kiadják a termet egy mannöken-iskolának (akik a tűsarkúikkal tönkreteszik a pástot....) azért, hogy legyen pénze az egyesületnek. Az egyesületnek, amelyik nemhogy mezt és fegyvert nem tud adni a vívóinak, de egy kiutaztatást sem tud megoldani, sem belföldön, sem külföldön. Az, hogy egy 13-14 éves kisfiúnak arra nincs kerete, hogy az anyukájának hazatelefonáljon, hogy harmadik lett 118 versenyző közül egy nemzetközi tornán, hanem kölcsönkér egy mobilt egy sms erejéig. A vicces az, hogy ebbe az egyesületbe jár a jelenleg ismét felelős politikai pozícióval rendelkező kerekesszékes olimpikonunk mindhárom gyermeke, és még így is itt tart a dolog. Eléggé elkeserítő, és nem kicsit bosszantó, hogy ha Zita edzői, mint a junior válogatottak női és férfi edzői, kénytelenek egy hétre elutazni, akkor nincs egy segédedző, aki edzhetné őket, hanem akkor "önállóan" kell edzeniük, és nem mellesleg, felkészülniük a versenyükre (amin ugyancsak nincs jelen az edzőjük). Ugyanis nincs pénz segédedzőre.Most már nincs pénz arra a nyugdíjas bácsira, aki a tagdíjakat szedte. A lámpát az előtérben csak akkor kapcsolhatjuk fel, ha már vaksötét van, mert spórolunk. Az elmúlt két év alatt egyszer sem volt pénz vécépapírra a vécében és szappanra a mosdóban. Az öltözőben szó szerint összerogynak a szekrények, de Zita edzője az, aki jön, és megpróbálja pár kalapácsütéssel összetákolni.

No de, ott van a már olimpiai aranyérmes Igaly Diánánk, aki nem talál lehetőséget arra, hogy itthon eddzen a következő olimpiára. Mondjam tovább? Ott a kézilabda, az öttusa, a kajak-kenu. Mindenki látja, aki abban az adott sportban van, hogy milyen körülmények között edzenek az egyébként kiemelkedő sportolók. Feltételezem, sok sportágat találhatnánk, ahol a nehézségek dominálnak.

Mindazonáltal, szerintem még mindig nem ez a legnagyobb gond. Mert esetleg nem lesz annyi olimpiai bajnokunk, és lesz még több focistánk, akiknél már azt sikerként könyvelhetjük el, ha "csak" 5:3-ra kap ki a másik ellen. Nem, a gond ott van, hogy a tömegek nem sportolnak. És szerintem, ennek a pénznek a tömegsportban lett volna a helye. Nem vagyunk egy sportos nép, lehet. De azért, ha többször az orrunk alá dugnák a - nem túl drága - lehetőséget, talán többen élnének vele. 

Megkérdeztük Zitát, hogy hányan sportolnak az osztályában rendszeresen, netán egyesületben. A 28 fős osztályból, kis jóindulattal 4-5-öt tudott összeszedni. Ez, a régi osztályában, kettő volt! Nem hinném, hogy ez így normális. Nem arra gondolok, hogy ej-ej, miért nem versenyeznek többen, mert az pont nem fontos. De miért nem mozognak többen? Talán, mert senki nem biztatja őket. Talán, mert nincs a közelben lehetőség, amit a szülő és a gyermek is könnyen ki tud használni, meg tud szervezni. Talán, mert a közelben lévő lehetőség drága. Talán, mert a közelben lévő lehetőség csak a kiemelkedő, versenyző típusú gyerekeket és felnőtteket várja. Talán, mert már az iskolákban is az iskolai sportköröket csökkentik le, mert nincs már pénz kifizetni a tanárt, és mert ki kell adni a tornatermet bérlésre, hogy "termeljen" egy kis pénzt a sulinak.

Most komolyan: biztos, hogy annak a 2,5 milliárdnak a fociban, azon belül is hat egyesületnél a helye?
A képet a www.futanet.hu-ról vettem. Az ügyesebbek felfedezhetik a tömegben Zolit.


Itt pedig Zitát... (segítek: fekete futónadrág, fehér baseball-sapka, hatalmas vivicittás póló)