(Haj)színskála

Kicsit úgy érzem magamat, mintha egy elvarázsolt kastélyban élnénk itt, Bogláron. Ja, mert a pesti pakolós visszaruccanásom csak átmeneti dolog volt. Két esemény motiválta: egy részről, a laptopkonyhán sajtótájékoztatónk volt, mert nálunk sütötte meg Zila úr a 2011-es év Magyarország tortáját, kölesesen, kecskeméti barackosan, ahogy azt megálmodta. Más részről pedig a már említett eljövendő festés-tapétázás miatti előkészületek végett. De aztán visszatértem a boglári bázisra, szüleim nyaralójába - ahol most telelünk.
Nos, eme nyaraló nem egy mai darab. Szuper, imádjuk, kicsit mesebeli, és igen kényelmes. Szüleim felújították és átépítették tizenéve, de folyton szolgál meglepetésekkel.
Ilyen volt, amikor pár éve, amikor Mingi barátnőm és a három fia nyaraltak itt velünk, egy este egyszer csak elkezdett spriccelni a víz az egyik falból...
Jó volt, amikor menyét hozta ránk a frászt, ahogy kint lopakodott. És jó viccként mesélik családtagjaim azt, amikor beragadtam az egyik fürdőszobába, és egy egészen kicsi ablakon sikerült végül kimásznom (milyen jó, hogy nem vagyok túlsúlyos - mondják).
Nos, ez a hetünk sem volt semmi...
Kezdte a mosógép a szórakoztatásunkat. A hol mos, hol nem, a hol centifrugál, hol nem játékot játszotta velünk. Ma feladtuk, és szerelőhöz folyamodtunk.
Az internetet ma szerelték harmadjára. Bár az egyiknek máshonnan származó oka volt:
Kedd reggel furcsa jelenséget tapasztaltunk: a lámpák hol gyengébben, hol rendesen világítottak. A mikró hol működött, hol nem. A hűtő nem hűtött. Végül, az egyik lámpa égője egy hatalmasat pukkant, és úgy égett ki, hogy ráolvadt a foglalat is. Közben a biztosítékok a helyükön maradtak.
Kissé szorongva indultam fel Pestre, és hagytam itt a négy leányzó a két nagymamára: aggódós alkatomnak köszönhetően már olyanokat képzeltem magam elé, ahogy leég a ház egy zárlat miatt....
Hát, ha nem is égett le, azért izgi volt... Ugyanis az utcáról bejövő kábelből szakadt le az ún. nullás fázis, és az igen sok érdekességet okozott a házban. Tönkrement a mikró. Tönkrement a DVD-lejátszó. Tönkrement az internetes modem. A riasztó akkumulátora is felmondta a szolgálatot (melynek örömére, hajnali háromkor telefonált a riasztós cég, hogy figyelmeztessen minket erre - majd onnantól fél napon át pittyogott a riasztó kezelőtáblája..) Hét körtét kellett kicserélni. Az összes elosztó rázott. Kidobhattam a telefonom töltőjét.
A kábelt visszatették a helyére, csak közben az e-onos ember megjegyezte, hogy az oszlop olyan korhadt, hogy bármelyik pillanatban kettétörhet... Hurrá. Szólt a központnak. Ma megjelent egy olyan "kosaras" autó. Majd elment. Kicsit később jött újra a "kosaras", és hozzá egy "létrás". Változást nem tapasztaltunk. Lehet, hogy holnap három kocsi jön majd...
Szóval... volt egy pont, amikor már, ha megjelent egy alak az ajtóban, csak ennyit mondtam: "Jó napot! Mit jött szerelni?" Úgy ebédeltünk, hogy közben egy-két szerelő jött-ment és szerelt valamit.
A mosógép talán jó most már (bár ott nem biztos, hogy csak az áramvariálás kavart be.) A net olyan, mint a mesében: hol van, hol nincs.
Kicsit idegőrlő ez. Ezért aztán kitaláltuk, hogy tulajdonképpen egy elvarázsolt kastélyban lakunk.
És ezért gondoltam, hogy relaxáció végett, különösebb apropó és nyeremény ígérete nélkül,játsszunk! Meg azért is, hogy feldobjuk ezt a télies, nedves és felháborító júliust!
Íme egy kép, ami akár egy hajszínskála részlete is lehetne: sötétbarna, gesztenyebarna, sötétszőke és mélyszőke. No de, melyik melyik leányzóé? Regisztráltak és nem regisztráltak, blogon olvasók és facebookosok egyárant tippelhetnek, nem diszkriminálok....