Mélységek és magasságok a nagy balatoni télben

Vasárnap, ebéd közben, felvetettem, hogy esetleg elmehetnénk kirándulni. A szokásos fanyalgás (ami a helyszínen mindig elfelejtődik, persze...) helyett komoly lelkesedést váltott ki indítványom a lányok körében. Ennek oka valószínűleg abban is keresendő, hogy a pénteki boglári érkezésünk óta csak zuhant a hőmérséklet folyamatosan, ráadásul még az eső is csordogált. Ezért hiába volt mögöttünk egy-két félénk és fagyos séta, jó néhány kártyaparti és pár Bud Spencer- Terence Hill DVD megtekintése, no meg némi szomszédolás a "nyári" barátnőnél, azért vonzónak tűnhetett bármilyen házon kívüli program.
Mónikánál olvastam már jó ideje a tapolcai Tavas-barlangról, és már akkor eldöntöttem, hogy ezt szeretném megnézni - kipróbálni a csajokkal is. Zoli kissé (...) ódzkodik a barlangoktól, de tudtam, hogy ez nem egy hosszú és a klausztrofóbiások idegeit kimerítő túra lenne. Persze, azért most is ő volt a legfőbb ellenlábasa az ötletnek, mert "messze van, nem ér meg annyi utat olyan kevés-rövid élményért", de nem mert ennyi nővel szembeszállni.
Utunk során Tapolcáig, volt napsütés, volt vihar, szél és nyugalom, no meg két elpilledő ikergyermek is. Amikor végre odataláltunk a célállomásunkhoz, Zoli alig bírta visszatartani az "én-megmondtam-hogy-ne-ide-jöjjünk" vigyorát. Ugyanis a fél Balaton ugyanezt a programot tartotta jó ötletnek vasárnapra... A sor, az igen tisztességes tájékoztató alapján, kb egyórásnak ígérkezett, amely várakozásnak nem mertem volna kitenni öt Baloghot, pláne nem a legidősebbet...
Emma nagyon elkámpicsorodott, hogy mégsem csónakázunk egy barlangban, de mivel pont ő volt az, aki nemrégiben azt reklamálta, hogy nem nézünk meg elég várat, így hamar kiengesztelődött azon ötletünktől, hogy akkor inkább másszuk meg a Szigligeti várat!
És lőn!
Valamikor nagyon régen, zsenge gyermekkoromban járhattam ott utoljára, így nekem is nagy élmény volt. És mind a négy csajnak! Van valami izgalmas romantikája ennek a várnak. Klassz, hogy ide-oda lehet és kell tekeregni és mászni, hogy minden zegét és zugát megnézzük, hogy egyre magasabbra jutunk, és egyre lélegzetelállítóbb a kilátás, és hogy lehet találni sok olyan rejteket, amikbe rengeteg kalandot és titkot bele lehet képzelni (ebben Emma volt a főmester, aki mindenhol titkos alagutak, járatok bejáratát vélte felfedezni).
Az időjárás... nos, az időjárás tulajdonképpen kegyes volt hozzánk, ha azt vesszük, hogy nem esett. Viszont olyan csontig hatoló jeges szél fújt, amitől októberben is megsértődnénk, nemhogy július végén!

Vidáman, ámde átfagyva és forralt borról, teáról és kakaóról álmodozva tértünk vissza autónkhoz - és feltekertük a fűtést.
Ígértünk nekik cukrászdát is... Zoli ekkorra már belejött, így a "közeli" Balatonfüredet és a méltán híres Bergmann cukrászdát ajánlotta. Senkinek sem volt ellenvetése, hiába várt így még ránk pár kilométer.
A cukrászdában, alig félórányira a zárástól, rengetegen sütiztek, a pultok tele voltak még, a pincérek pedig olyan kedves mosollyal szolgáltak ki minket, mintha akkor kezdték volna a műszakot.
És a sütik!!!! Ah! Nem sok helyen mernék Esterházy-tortát kérni, de ott! Egyáltalán nem émelyítő a krém, hanem finom, lágy, olvadós, pont eléggé édes, és jó diós!
Szóval besütizve, feltankolva, elégedett sóhajjal hagytuk ott a cukrászda édes illatú melegét, hogy becélozzuk - ha már lúd, legyen kövér alapon- a tihanyi kompot. Ami egy régi tartozásunk volt amúgy is a gyerekek felé.
Volt is nagy ujjongás, hogy autóval megyünk a hajóra!
Kicsit megpróbáltuk kintről élvezni a "hajókázást", de mivel már az este is előrehaladott, a szél már igen kellemetlen és fagyos lett, így aztán inkább az autóban ücsörögtünk.

Úgy értünk haza, hogy mind a négyen azt mondták: jó kis nap volt!

És hát, bár nem bánnám, ha végre felolvadna a jég a Balatonon, és a jegesmedvék is visszatérnének már rendeltetésszerű állomásaikra, de a rögtönzött balatoni turnénk során megállapítottuk, hogy vár még ránk jópár látnivaló, nem kevés élmény; még akkor is, ha fürödni nem tudunk még egy darabig.  Ott van pédául rögtön a tapolcai Tavas-barlang....