Ez a téma pedig a felnőttek kedvenc kérdésének megválaszolása. A kérdés így szól: "Mi leszel, ha nagy leszel?"
Íme lánykáim válasza, 2011. nyarán. (Már előre szólok, hogy a többlábon állás és a nap további 24-36 órával való bővítése nyilvánvaló célja mindegyiknek....)
Zita: miután elvégezte a lausanne-i vendéglátó főiskolát, szállodaigazgató (és egyben tulajdonos) lesz a Mátrában; mindezek előtt/közben olimpiai bajnok is lesz.
Emma: teniszező (pontosabban: teniszbajnok) lesz, és ha már, akkor teniszedző is, továbbá zongoraművésznő és borász.
Klára: noha szerintünk kommunikációs vonalon kellene mozognia, ő rajz(grafikus?)művésznek készül, esetleg rajzfilmkészítőnek. Opcionálisan judo-bajnok.
Imola: balerina lesz (öhm, öhm....), építészmérnök és az újrahasznosító design hazai ikonja (jó, ő ezt egy kicsit máshogy fogalmazza, de ez a lényeg).
No, ti, drága lányaim, 2028. táján, mit szóltok ezekhez a nagyratörő tervekhez? Mi valósult meg, mi készül megvalósulni?
10 megjegyzés:
Nekik legalább nem csak álmaik vannak, de perspektíváik is.
És milyen érdekes, hogy mindegyiknél ott van a sport is...
Amúgy nagyon jó ötlet lejegyezni ezeket, ma Én is megkérdezem a lányaimat! :)
Ez még eszembe jutott:
Mikor a férjem gyerekkorában sétált anyukájával, és az egyik kirakatban megláttak egy gitárt, a férjem nagyon szerette volna, ha megveszik nekik. De az anyukája válasza: "Nem veszünk gitárt, úgy sem leszel soha híres zenész!" Így nem vették meg.
Szerinted egy gyerek önbecsülését és önbizalmát mennyire rombolja egy ilyen mondat?
Hát, Edit! Én is, mi is bizonyára vétünk komoly nevelési hibákat, de az ilyesmi elkerülésére, amit te leírtál, igyekszünk erőn felül ügyelni!!! Láttunk körülöttünk hasonló példákat - és azt is, hogy ez mit eredményezett....
Köszi, hogy leírtad!
Csak erősíteni és segíteni lehet őket,ami nekünk nem jött össze talán nekik sikerül és még túl és jutnak a kitűzött célon.Nagyon szurkolok,nekik,hogy minden úgy legen ahogy szeretnék!!!!Pusza
Igazuk is van, merni kell nagyot álmodni! :)
Nahát ezeknek a lányoknak konkrét elképzelésük van, kívánom, hogy teljesüljön az álmuk! Ezeket a terveket nagyon komolyan kell venni, mert sajnos én hibáztam, mikor Gergőm közölte 11. évfolyamos korában, hogy ő egyetemre megy. Abban hibáztam, hogy kinevettem, ilyen tanulmányi eredménnyel:)Igaz tübbször bebizonyította addig is, hogy mire képes. Na lásd, meg lett az eredménye, jelenleg az Eltén programtervező-informatikus, úgy-ahogy egy jó egyetemista, veszi az akadályokat, és éli világát. Pályaválasztásnál hármat jelölt meg, a harmadikra én beszéltem rá, hogy a győri egyetemet is jelölje be, akkor talán itthon marad, de azt hagyta utoljára, egy kicsit csalódott volt, hogy nem a Múegyetemre vették fel, amit elsőre bejelölt, de ma már boldog!!! Puszi nektek: Dóri
Komoly tervek.. Imoén olyan jót mosolyogtam. :)
Nagyon remélem, hogy mindezek alakulását/megvalósulását nyomon követhetem majd. :)
Nem tudom, hogy meddig bírom még a blogolást, és meddig tűrik majd az "alanyai", de én igyekszem majd rögzíteni a fejleményeket!
Ők csinálják jól! Legyenek álmaik, terveik, céljaik, nekünk meg az a dolgunk, hogy támogassuk őket.
Nagyfiam 6évesen miniszterelnök akart lenni, most éppen tipródik, hogy pszichológus, vagy nemzetközi kapcsolatok szakértője, vagy vagy vagy..... Sok-sok beszélgetés, nézegetés, gondolkodás, de a döntést immáron neki kell meghoznia.
A nap bővítése nem lehetetlen. Egy nap 24 órából áll. Ha ez nem elég, akkor hamarabb kell felkelni. :)
Maculi!
De jó, hogy itt "jártál"!!! És a nemzetközi kapcsolatok, hát jáj!!! Én is azt végeztem, de előtte a pszichológián gondolkodtam... Hogy megbántam-e? Azt már priviben, jó?
MJ!
Ja?! Csak ennyi lenne a megoldás?! :-)
Megjegyzés küldése