Pages

2011. augusztus 24., szerda

S(h)ort

Kellett már Zitusnak egy új rövidnadrág, sportolásra. Mondtam neki, hogy ügyintézéseim során nézek neki valamit. Magyarázza, hogy meddig érjen: "Ne túl rövidet, mert azt nem szeretem, látszanak a "csülkeim" " (jaj, édes lányom, hányan szeretnének ilyen "csülköket"...). "De azért érjen térd fölé bátran, mégiscsak sort kéne."
Jó.
A boltban leakasztok egy olyan darabot, amiről úgy érzem, jó lesz. Meg egy kicsit még "menő" is, talán. Ha jól értem. Megveszem, tisztázva, hogy ki lehet cserélni, ha esetleg mégsem értettem jól. 
Otthon odaadom, ujjong, felveszi. 
Igen, ez nagyon jó, szuper lesz edzésre. De talán még suliba is felveszi. És most pedig ebben is alszik.
Annyira imádom ezt a gyermeki lelkesedést, őszinte örömöt. Pedig csak egy "kisgatyáról" van szó....

2 megjegyzés:

iméon írta...

:) Mi most ritkítottuk meg a ruhatárunkat, egyes darabokat beadtunk az ovi ruhabörzéjére, másokat egy kis barátnőnk kapott meg. Amint hazaértek a pakkal, telefonáltak is, hogy nagyon köszönik, minden szuper és a kis sárga kacsás bikinit le sem lehet vakarni a kislányról, úgy örül neki.
Néha elég egy apróság is a boldogsághoz. Olyan jó, hogy Zita, félig nagylányként még mindig így tud örülni dolgoknak.

MJ írta...

:)