Pages

2011. szeptember 12., hétfő

Kilenc-tizenegy

Élénken él bennem az egész kép, helyzet, ahogy értesültem erről a borzalomról. A vonalas telefonon hívott Zoli, ami ott volt a nappaliban, a könyvespolc mellett. Besütött egy kicsit a nap. Emma már a hasamban rugdosott.
"-Kapcsold be a tévét!"
Nehezen fogtam fel, hogy mi történt.
Jeges félelem öntött el: milyen világba szülöm én ezt a gyereket?

Hát, egy nagyon más világba, az biztos. Noha személyes érintettségem nem volt, azért nagy fájdalommal éltem meg én is, és részesévé váltam én is annak a globális bizalom-vesztést, amit ez ébresztett. Bármikor, bárhol, bármelyikünkkel megtörténhet...

Ez az érzés iszonyatosan nyomasztó. És akkor még a repülőre szállásról nem is beszélve....
Minden tiszteletem azoké, akik ott és akkor úgy helyt álltak, ahogy. Így is túl sok volt az áldozat, de lehetett volna sokkal rosszabb.

Tegnap délután, ahogy a repülőtér felé hajtottam, ilyesmi gondolatok kavarogtak a fejemben. Aztán... A váróban ácsorogva bevillant kedvenc filmem (vessen meg érte, aki akar... :-) ), az "Igazából szerelem" képsora, ami alatt azt mondják, hogy a bajba jutott gépekről csak szeretet-üzenetek érkeztek... És amiben azt is állítják, hogy talán a reptereken a "leglátványosabb" a szeretet. És mutatnak sokféle megérkezést, ölelkezést, puszit, csókot, baráti kézfogást. Egyre többet, míg sok kicsi kocka nem lesz a képernyőn, és míg sok-sok könny össze nem gyűlik a szemben.... Most is láthattam sok boldog egymásra találást. És igen, hálát adtam az égnek, amikor megláttam Zolit és keresztfiamat Danit, ahogy vidáman, bár kissé fáradtan megjelentek a szétnyíló üvegajtóban. (Hogy hol jártak, majd azt is elmesélem.)

Továbbra is tartom, hogy repülni varázslatos dolog, és az eszemmel tudom is, hogy még mindig veszélytelenebb, mint a közúti közlekedés. Mégis.... Mindig szorongok, ha a szeretteim (vagy én), repülőre ülnek (ülök). Ez egy kicsit még inkább így volt tegnap, az ikertornyok rettenetes megsemmisítésének tizedik évfordulóján.

Zárásként jöjjön egy dal Bruce Springsteen "The Rising" című albumáról, amit szinte teljességében a 2002. szeptember 11-i események hatására írt, és igazán megrázó dalok szerepelnek rajta. Ott van a "My city of ruins" (Az én romvárosom vagy az én városom romokban) és a "You're missing" (Hiányzol). És ott van "Empty Sky" - üres ég, a cím már nagyon sokat elmond....

Ez egy élő felvétel. megrázó így is, de én szeretem az eredetit is, a nyers gitárral, így:

Meg egyáltalán, szeretem bárhogy.....

12 megjegyzés:

Edit írta...

épp néztem a naplóban, hogy az emberek emlékezetébe hogy beleégnek az ilyen napokon történt dolgok.. konkrétan arról volt szó, hogy megkérdeztek egy csomó embert, hogy mint csináltak 2003/2005/2008... szept. 11-én, senki sem emlékezett, de amikor azt mondták: 2001.szept.11 - a WTC elleni támadás, mindenki elmondta az egész napját - vagy legalábbis azt a pár órát, ami a támadás időpontja környékén történt.... speciel én is tökre emlékszem, barátnőmhöz mentem, és még mondtam is, hogy milyen hülye film megy kora reggel, mire ráébredtünk, hogy az biza hiradó különkiadás...
és igen, az igazából szerelem nekem pl kedvenc filmem, és rendszeresen bőgök azokon a képsorokon..... annyit néztem terhesen, hogy a fiam jó pár hónapig csak a zenéjére aludt el...

dori írta...

Én 10 éve nem tartok névnapot! Ráadásul egyik ismerősömék ott dolgoztak a toronyban, de aznap nem mentek melóba, mert a férje tudott valamit... ez komoly!
Már múltkor is írtam, nagyon örülök, hogy Te is olvasod az unokatesóm blogját a "derült égből hármasikreket"
Puszi Nektek Dóri

khase írta...

Igen, azt hiszem, keves olyan nap van a közeli törtenelemben, amelyikre mindenki ennyire emlekszik es mindenki vissza tudja idezni, hol volt, mit csinalt epp akkor..10 eve mar, de meg mindig olyan elesek az emlekek es elesen el bennem az a nap.. Baratnömmel mentem hazafele az egyetemröl, amikor jött apukamtol egy sms: "Nezed a CNN-t?".. Apukam szinte SOHA nem ir smst, igy egyböl tudtam, hogy valami nagy baj törtent.. Raadasul Gabor aznap este repült Berlinbe, en meg csak ültem egesz este /ejszaka egyedül a teve elött es nem hittem el, hogy ilyen megtörtenhet..
Szivszorito volt megint vegignezni a kepsorokat, dokumentaciokat, emlekezeseket..

Bolygó Hollandi írta...

Ez most elevenembe talált... Persze hogy emlékszem én is arra a napra, és nálunk is kedvenc családi film az Igazából szerelem (egyes részeit betéve tudjuk és idézgetjük), és idén eddig kb. negyvenszer repültem...
Tudod, jobb félni, mint megijedni. Én élőben szoktam nézegetni a www.flightradar24.com oldalon a gépeket, tegnap épp a LOT new yorki járata fordult vissza Dánia-Norvégia közt, mert megrepedt a pilóta ablaka, jó érzés volt együtt szurkolni a többi netes trackerrel a szerencsés landolásért.

Andicsek írta...

Nekem "tudatlanul" indult az a nap. Szép napos idő volt, ez tuti. Azért emlékszem, mert aznap vettük át az akkor még létező Suzuki Ász-nál a wagon-r-emet. olyan szép nap volt... Aztán mikor hazaértem, nyomban bekapcsoltam a gépemet és szégyen- nem szégyen: a gyalogló chaten büszkélkedtem az új autóval... na és akkor vertek bele a betonba, hogy de marha vagyok. ott örömködök, közben meghalt majd három ezer ember. hát ilyen nap volt.

Lepkevár írta...

Azt a napot én sem felejtem el. Épp dolgoztam, és az egyik ügyfél mondta, hogy mi történt. Azt hittük, hogy valami ostoba vicc...

(Az Igazából Szerelem nekem is az egyik kedvencem.)

Szitya írta...

Edit!
A műsort nem láttam, de tényleg érdekes. Azt hiszem, számunkra ez olyan dátum, mintha kitört volna a harmadik világháború...
dori!
Tudott valamit, vagy érzett valamit?
A hármasikrek pedig tündériek!!!
khase!
Azt hiszem, akinek aznap repült hozzátartozója még élesebben emlékszik az egészre!
Balázs!
nem gondoltam volna, hogy pont ennél a bejegyzésnél szólalsz majd (végre) meg!!! Elég perverz dolog ezeket végigkövetni neten... Nekem volt egy főnököm, aki rettegett a repüléstől, így aztán MINDENT megtanult a repülőkről. Felszállás előtt mindent elmotyogott róla, majd ivott pár whiskey-t...
Andicsek!
Azért magadtól hogyan találhattad volna ki?!
Lepkevár!
Hát még neked, fő Dexteresnek is ez az egyik kedvence?! Az klassz!!!

Dius írta...

Én is valami ilyesmi módon értesültem róla, mint Te. Csak nekem Erik rugdosott odabent.. megrendülten néztem, és folytak a könnyeim.
Edit, én ezt a fókuszban láttam a héten, hogy kérdezgették. :) És tényleg igaz, hogy ez a dátum örökre belénk égett.. kár, hogy nem a világbéke dátuma.

Agnes. írta...

Szilvi:) mi elotte napon delutan alltunk-ultunk a torony alatt, megvannak a fotok, ahogy a szobortol jovunk be a hajorol fotozva is, de ahogy ulunk alatta, elotte a padon(WTC)az is.Ejjel ertunk haza, es masnap reggel megalltam tankolni, amikor fizetni akartam a ferfi magyarazta, rohantam vissza haza, es kivert a viz..

egy evvel kesobb azon a napon repultem, oceant , es csak a levegoben jutott eszembe, olyan tulterhelt voltam.

Vannak datumok, amiknek az egesz napjat megjegyzed percrol percre..

puszillak, jo volt olvasni, hogy megemlekeztel!

Timi írta...

Nekem Nono rúgkapált a pocimban,és pont az egyik barátnőmnél voltam,Lackó hívott,hogy minden oké velünk,mert nézik a tévét és kész vannak,mi is csak ültünk és potyogtak a könnyeink,hogy ez meg történhet,és ráadásul a másik barátnőmet pánik szerűen hívtuk,hogy egyben van-e még és két nappal később szült,ez örökre emlékezetes marad.Én nem is tudom végig nézni a mai napig sem a felvételt,sem a dokumentum filmeket,mert rögtön a sírás kap el és nagyon szorongok tőle.
Ha a filmeknél tartunk,tudom nem a témához kapcsolódik,de nekem még az Édesek és mostohák is ilyen film ami ha bánt valami jó megnézni és ki adni magamból azt a sok feszültséget,azon is sokat lehet pityeregni és persze ezt is Nonoval a pocimban néztem végig.

Szitya írta...

Ágnes!!!
Ilyenkor kezd el hinni az ember a Sorsban!
Timi, Dius!
Azt hiszem, a "pocakosok" még mélyebben élték ezt meg -talán.

Lepkevár írta...

Persze! Egyik film nem zárja ki a másikat! :)

(Egyik barátnőmnek pont ekkor van a szülinapja...)