Pages

2011. szeptember 13., kedd

Vébé

Ha nálunk egy tágabb családi rendezvény van, akkor az egy négyzetméterre eső jogászok száma igen magas. Ez nem dicsekvés, csak egy megállapítás. Apu, bátyám, sógornőm, unokatestvérem pl. mind jogászok, és most már a keresztfiam és a nővére is jogot tanulnak. Én megmenekültem a kórság elől, inkább az anyai, közgazdász vonalat követve (tehát nagy kreativitást én sem mutattam...).

Szóval, bármerre nézek, jogász terem. Ezért nem meglepő az, hogy Zoli egy olyan focicsapatba került be a bátyám révén, ami tömve van jogászokkal; sőt az ellenfelek zöme is az. Ezzel a csapattal játszik heti egy-két alkalommal Zoli egy valamilyen bajnokságban. Ebben a csapatban játszik bátyám egyik volt évfolyamtársa is, aki történetesen egy nagynevű, amerikai ügyvédi iroda magyarországi partnere. Ő hamar felismerte Zoli focista erényeit- és közben még barátok is lettek. Így történhetett az, hogy Zoli egyszer csak azzal hívott fel, hogy ő akkor most egy ügyvéd-világbajnokságra megy. Először kissé meglepődtem: Zoli nem is ügyvéd, hogy lehet ez? Később kiderült, hogy ennek a nagy amerikai ügyvédi irodának nagyon sok helyen van irodája, szerte a világban, és közöttük rendeznek egy ilyen "csapatépítő" világbajnokságot. És mivel Zolinak már közös munkája is volt az említett barátjával, így bekerülhetett a csapatba. Bátyám fia, a keresztfiam, pedig nyári gyakorlatban dolgozhatott jogász-tanoncként ugyanennél az irodánál. És mivel ő is jól focizik, ő is kapott meghívást!

A múlt hétvégén Zoli felkerekedett tehát, elrepült a "magyar csapattal" Frankfurtba, ott a péntek és szombat estéket végigbulizta (pénteken még csak módjával, szombaton pedig fáradtan), és a szombati napot pedig szó szerint végigfocizta.... A döntőbe jutásért játszott mérkőzés során kaptak egy állítólag "szerencsétlen" gólt... És a bronzmeccset is elveszítették utána, de az a negyedik hely sem rossz! :-) Meg kell, hogy mondjam, hogy eddig mindig is úgy tűnt nekem, hogy Zoli fáradhatatlan. őrületesen tempóban képes őrületes mennyiségeket futni. Meg úszni, teniszezni, lovagolni, síelni, bármit. Az elmúlt majd' tizennégy évben én még nem hallottam tőle azt, hogy "izomlázam van". Hát most igen! Hazajött, és tulajdonképpen csak ücsörgött.... Azt mondja, ő végighajtotta mind a hét (!!!) mérkőzést. Ami nem semmi, még akkor sem, ha természetesen nem 90 perces meccsekről van szó.

Szerintem zseniális dolog, hogy ilyen eseményeken részt vehet. Hogy a foci ilyen sokat ad neki még most is. Már családi legenda, hogy annak idején, tizenegy-két éves korában, egy külföldi kupán, felajánlotta neki a Bayern München, hogy "kineveli". Zoli apukája nemet mondott - nem teheti meg az anyukájával, hogy elviszik a fiukat! Hogy jó döntés volt-e vagy sem? Nem érdemes rágódni rajta. Ez a történet jelzi, hogy Zolinak tényleg komoly adottságai voltak-vannak a focihoz. És az a jó, hogy ez a mai napig ad neki egy pluszt.

Emma lányunkkal történik mostanság meg az lépten-nyomon, hogy noha a versenyeken még pici nyusziként játszik, és bizony sokszor veszít is (néha nyer), mégis... Nincs olyan hely, legyen az az edzései helyszíne, a versenyek vagy akár a nyaralásaink során, hogy valaki ne jönne oda: ez a gyerek milyen gyönyörűen és jól teniszezik! Gratulálnak, biztatnak minket. Sajnos, az önbizalma még nem jött meg, ennek ellenére sem; viszont képes heves érzelmekre, hogy finoman fejezzem ki magamat. Természetesen, nem várjuk el tőle, hogy megnyerje a Roland Garros-t.... De azt kívánjuk, hogy legyen neki is annyi öröme a sportban, amiben tehetsége is van, mint az apjának. És igen, kívánjuk azt is, hogy felnőtt korában jussanak neki is ilyen hasonlóan felemelő élmények a tenisznek hála, mint ami most Zolinak jutott, a foci révén.

Még az is lehet, hogy képeket is fel tudok majd tölteni a "világeseményről", de azt egy picit később...

4 megjegyzés:

kedveslany írta...

Kedves Szitya !
Most is KÖSZÖNÖM Neked, hogy egy picit részese lehetek az életeteteknek és láthatom azt,hogy a Ti hétköznapjaitok, ünnepeitek értékrendetek mind-mind megerősíti az én hitemet a normális világban.Sok eröt és boldogságot a Lányokhoz!
Más: Régebben írtál a hajhullásodról. Sikerült visszafordítanod ? Van valami "csodaszered" ? Nekem is aggasztó a helyzetem. Kérlek,ha van valami ötleted oszd meg!

Előre is köszönöm ! Szeretettel : Ági

Cilee írta...

Igazán jó olvasni, hogy ennyire komoly része az életeteknek a sport!
És tényleg tiszteletre méltó, hogy a gyerekeket is így nevelitek!
Minden jót!
Ildikó

Szitya írta...

kedveslány!
Hát, a választott neved tényleg illik hozzád!
Szóval, a hajhullás. Nos, végigettem egy tabletta-kúrát (revalid), nem csökkent a hullás. Az élesztő-nyammogás némileg segített, csak szó szerint rosszul voltam tőle. Fogorvos, nődoki rendben, egyébként is: állítólag, ha a hajhullás nem foltokban történik, akkor nem valószínű, hogy gyulladás okozza. Vérvételt még "tologatom". A jó hír az, hogy nő új haj is helyette.
Egyébként, az őszi-tavaszi hajhullás normális, az enyém "all-season", sajnos.
Nem hiszem, hogy ez sokat segíthetett. Mindenesetre, mindenki egyet ért abban, hogy a hajhullás belső okokra vezethető vissza, ezért nem érdemes "kenegetni" bármivel is...
Hajrá! Ha te találsz valami csodaszert, jelezzed, légyszi!

Szitya írta...

Ildi!
Gondolom, minden család más. Nálunk a sport nem kérdés. Nyilván Zolitól jön ez leginkább, de magamról is tudom, hogy ha tudok egy jót futni, úszni, biciklizni, stb., akkor valahogy "könnyedébben" veszem az élet kihívásait. És a csajok is kevésbé hisztisek, ha az energiáikat levezetik.
Örülök, hogy Zita nagyon szeret vívni, Emma nagyon szeret teniszezni. Úgy tűnik, ők rátaláltak már a sport örömforrásukra (ami mellé persze mindegyiknél társul még más is, pl. síelés, lovaglás, labdajátékok, futás, stb.). Imola most a balettbe szeretett bele - hát, remélem, hogy az is eléggé lefárasztja. Klára picit most megrémült a cselgáncstól, de azért még "ad neki egy esélyt". Ha nem (eddig ő akarta nagyon), majd megnéz más sportokat is. Addig pedig boldogan jár az Iskolai Sport Körbe!