Az otthon melegsége

Ma lekerekedett egy korszak. Illenék írni valami szépet, felemelőt, emlékezeteset, ami méltó ehhez a naphoz. Az első mondat megszületéséhez 2 óra 37 percre volt szükség. Apás szülés, anya nélkül. Viszonylag ritka. Az anyás változathoz volt szerencsénk. Szerencsénk volt. Hány első mondatunk lesz még az életben? Remélem, még rengeteg, mint ahogy volt is már jó néhány. Azóta tudom, hogy mennyire hiányoztál, hogy együtt fogalmazzuk az életünket. Hazamenni hozzád biztonság. Mindaz, ami a családban történik a Te érdemed. A gondosan megszervezett hétköznapok, az emlékezetes ünnepnapok. Nem tudom kifejezni azt a hiányt, amit akkor érzek, amikor el kell hagyjalak Titeket. Valóban létezik kapuzárási pánik, én ezt minden reggel átélem, amikor elfordítom a kulcsot a zárban. De megnyugtat, hogy te vagy a gyerekeinkkel, csak az bosszant, hogy én nem lehetek ott. Nincs semmi csábítóbb a világon, mint veletek lenni, belemerülni abba a sokszínű világba, amit Te teremtesz a gyerekeinknek, és nincs nagyobb fájdalom, mint a kertkapun kilépve ezt kizárni nap, mint nap az életemből. Az otthon melegsége - sok minden mellett ez összegezi számomra mindazt az erőfeszítést, amit értünk teszel. Mindketten túl vagyunk már négy ikszen, de hála a négy iksznek nem érezzük annyinak magunkat, így valószínű hogy az x-ek nem csak a nemre, hanem a korra is hatással vannak. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy ez igaz-e az y-okra is...

Boldog születésnapot!

Zoli