Díj

Diustól, bloggert-társamtól kaptam egy díjat. Nem nagyon tudok mit kezdeni ezekkel a körbeadós dolgokkal, de Dius ajánlása annyira jól esett, hogy már csak ezért is fontosnak tartom tovább játszani a játékot.
A problémáim ott kezdődnek, hogy nem tudom átmásolni a díjat, mert a google folyton arra szólít fel, hogy "kérjem inkább el". Na ja, de kitől?
Szóval, kaptam egy úgynevezett "napsütéses díjat", mert "belőlem télen-nyáron vidámság és napsütés árad, még olyankor is, amikor nincs túl sok okom rá". Gyorsan hozzátenném: legtöbbször azért van okom rá... :-)

A díjnak szabályai vannak:
 
1.Vedd át a díjat
2.Köszönd meg annak, akitől kaptad
3.Tedd ki a blogodra
4.Add tovább másik 4 blognak
5.Írj magadról 3 dolgot

Hát átvettem....
Köszönöm, kedves Dius, meghatott - és ezt már meg is írtam neked!!!
Nem tudom kitenni a blogra... :-(
Adjam tovább négy másik blognak. No akkor:
Menjen MJ-nek, mert tetszik, hogy ő és a fia, olyan jól beilleszkednek a mi alapvetően "nőies" köreinkbe, és azért is, mert úgy látom, hogy tudja azt, amit sokan közülünk (most nem a bloggerekre gondolok) nem: élvezni és értékelni az élet egyszerű és szép dolgait.
Kikocsnak, természetesen, aki nemcsak élvezi mindennek hála és ellenére az életet, de sokszor tanítja is ezt nekem, még ha ő nem is ezzel a céllal ír.
Orsinak, mert ráfér, és mert hiányoznak már a vidám, svájci beszámolók.
A negyediket megosztanám két, potenciális futótársam között, akikkel talán még nem mondtunk le teljesen egy közös mini-maratonról: Vera és Hella.
Írjak magamról három dolgot....
Hát, az egyik az, hogy már régóta álmodozom arról, hogy egyszer lefutom a dublini női, jótékonysági minimaratont. Ebben lennének (lettek volna?) partnerek Vera és Hella.
A másik az, hogy kamaszkoromban nagy Jean-Jacques Goldman rajongó voltam. Ő egy francia énekes. Annyira odavoltam érte, hogy még egy valós méretű posztere is fent volt a szobám falán...
A harmadik... Szeretem azt a fajta gumicukrot, amelyik olyan sárga és rózsaszín, és még valami cukorba is belehengergették. Néha, amikor már nem tudok ellenállni, veszek egy csomaggal a benzinkúton. Habzsolok belőle egy adagot, aztán a hascsikarás "megbánatja" velem. Ezt nem szoktam elmesélni a lányoknak. Még rájönnének, hogy miért kedvelik (kedvelnék) ők is ezt a színtiszta műanyag finomságot...
Nos, ennyi. Picit csaltam, bocsi, de így jött ki.