Tíz

Azt hiszem, minden alkalommal át kell élnem, végig kell mennem ezen a finom fájdalmon, amit a gyerekeim születésnapjának elérkezése jelent. A kerek évszám pedig már tényleg a legkegyetlenebb hab az amúgy édes életünkön "tortáján".
Emma, akit még mindig hajlamos vagyok "babázni" - mert korához képest kicsi, mert olyan bújós, olyan nagyon természetes és őszinte, ma tíz éves lett.
Természetesen, ő már nagyon várta ezt a különleges születésnapot. Nagyjából október óta emlegeti. Tegnap este, a jóéjt-puszi mellé meséltem neki egy picit arról, hogy hogyan éreztem magamat a születése előestéjén (indított szülés volt), hogy mennyire felbosszantott a születése napjának reggelén, amikor már régen igyekezni kellett volna a kórház felé, az apja még komótosan, újsággal a kezében vette célba a fürdőszobát; hogy milyen sok baba döntött aznap úgy, hogy meglesi a nagyvilágot; hogy kissé aggódtam, hogy nem is lesz hol megszülnöm; hogy aztán ő megoldotta a dolgot, mert olyan lassan érkezett, hogy addigra már az összes többi baba megszületett, és hogy amikor végre megérkezett, akkor mennyire-de-mennyire örültünk! Kérdezte, hogy fáj-e, ha a baba születik. Mondtam, hogy igen, de annyira, de annyira megéri a fájdalom! Meséltem, hogy miután megkaptam őt, immáron a kórházi ágyamnál, akkor csak letettem őt az ágyra és néztem, néztem, néztem, csodáltam őt. Alig hittem el, hogy ilyen csodálatos kisbabát kaphattunk az Élettől (ismét - hiszen volt már Zitánk is!!!!). Elmeséltem neki, hogy amikor megszületett, az apjával szinte egyszerre kiáltottunk fel: nézd, milyen szép füle van!!!
Amikor ma reggel ébresztettem, hogy jöjjön, had vegye kezdetét az ünnepség-sorozata, kissé álomittasan, körém fonta karjait és csak szorított....
Örült a neki terített asztalnak. Ott állt egy virág (tíz bimbóval!!!), egy tál aprócska kakaós csiga, amiből egy 10-es számot formáltam, a tízévesnek "kijáró", általam készített album (kicsit scrap, de inkább fotó), és egy helyes kis nyaklánc dobozocskája. (No meg egy halom fotó, amiket szabad felhasználására adtam át - mindegyiken ő van, vagy ő IS van.). Az album végén ezúttal is szerepeltek azok a titokban beszerzett jókívánságok, amiket az osztályfőnöke, az edzője, a barátnője, a keresztanyukája és a korrepetítora írt/rajzolt neki (a zongora tanárnő nem vállalta: azt mondta, hogy mivel orosz, nem tud rendesen magyarul írni, úgyhogy inkább ne).

Vigyorgott, minden tetszett neki.
És ma, ez a hét, és az elkövetkező hétvége csak róla szól!!!! Ahogy az egész életünk is (no meg Zitáról, Kláráról meg Imoláról!!!!!!).
BOLDOG 10. SZÜLETÉSNAPOT, EMMA!!!!!    

u.i.: Tudom, hogy ez tűnhet már túl csöpögősnek, de komolyan mondom, hogy tényleg így érzek ilyenkor, születésnapokkor, tényleg felépül bennem ilyenkor szép lassan, a rákészülés során egy emlékező-elmerengő-szeretetteljes érzés és folyamat, ami a köszöntéskor csúcsosodik ki. És még tart tovább is, hiszen a héten készülök rá arra, hogy olyan bulit és családi ünnepséget csapjak neki, amilyennek igazán örülne!

2012. február 27.- reggel - amikor Emma tíz éves lett.....